Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.
INTERJÚ
„Bolondok hajójában evezünk”
Salman Rushdie-val Hegedűs Claudia beszélget
„Még azok is hallottak róla, akik egyetlen könyvét sem olvasták. Bár Az éjfél gyermekei című nagyregényével 1981-ben elnyerte a Booker-díjat, mégis a hét évvel később megjelent Sátáni versek révén vált világszerte ismertté. Mint az köztudott, Salman Rushdie eposzi hosszúságú regényét Khomeini ajatollah istenkáromlónak nevezte, s az íróra 1989. február 14-én kimondta a halálos ítélettel felérő fatvát. Az indiai származású brit szerző azonban nemcsak túlélte az egy évtizeden át tartó hajtóvadászatot, de íróként sem vonult illegalitásba. Az immár húsz éve Amerikában élő és alkotó Salman Rushdie tavaly megjelent Quichotte című regényével ismét felkerült a Booker-díj rövidlistájára. Az elismerést végül nem ő kapta, de az nem tekinthető véletlennek, hogy a többszörösen díjazott „India-regénye” után, a 2019-es Don Quijote-parafrázisa szerepelt a díjesélyes könyvek között.”
FEUILLETON
Zoltán Gábor Szép versek 1990 címmel írt esszét.
„Az antológiát Alföldy Jenő állította össze. Az 1939-es születésű irodalomtörténész akkoriban az ÉS munkatársa, valamint A hónap versei című tévéműsor szerkesztője volt. Nyolcvanhattól éppen kilencvenig ő állította össze a Szép versek kiadványokat. Alföldy Jenő idejében a Szép versek kötetekhez előszót is írtak – ilyenre volt ugyan példa korábban, de általában nem jellemző a sorozatra. Alföldy Jenő először Vas Istvánt, majd Juhász Ferencet, Csorba Győzőt, és végül Csoóri Sándort kérte fel a megtisztelő feladatra. Mindnyájan „nagy öregek” – a 80 körül járó Csorba és Vas mellett Juhász 60 és Csoóri szintén 60 éves a tárgyévben. Maguk is az antológiákban rendszeresen szerepeltetett szerzők, de aligha véletlen, hogy a két „igazán öreg” költő mellett két kerek számú születésnapos írhatott előszót. Ám egyikük pályájának sem olyan kitüntetett szakasza a hatvanadik év, mint Csoóri Sándorénak.”
KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Csuhai István Madár és tolla című recenziója Carmen Maria Machado A női test és más összetevők című novelláskötetéről szól.
„A nyolc elbeszélés majd mindegyikének középpontjában az egyes szám első személyben megszólaló főhősnő áll, akinek leszbikus párkapcsolata többnyire stabil, érzelmileg és státusz szerint is rendezett, és egy darabig képes ebből a szemszögből, saját biztonságából nézni és ábrázolni a körülötte lévő világot, amely persze jócskán előáll furcsa, meglepő vagy váratlan fordulatokkal, sok olyasmivel, ami befolyásolja vagy megváltoztatja ennek a középpontban álló nőnek a sorsát, körülményeit. Jól tükrözi mindezt a gyűjtemény az eredeti angolhoz képest szükségszerűen korlátozott magyar címe, ebben az értelmezésben „a női test” lenne az „én” megfelelője, magyar kontextusban inkább szokatlan merészséggel, szabadabb részletezéssel és direktséggel, a „más összetevők” pedig az „én”-t körülvevő, impulzusokkal ellátó, befolyásoló, átváltoztató világ.”
VERS
A versrovatban ezen a héten Deres Kornélia, Ozsváth Zsuzsa és Szöllősi Mátyás versei kaptak helyet. Szöllősi Mátyás egyik versét idézzük:
Szégyenlős álmok
32.
Jó ideje töprengsz már azon, mi hajt
még afelé, hogy folyton visszatérj.
Munkanap vége. Fáradtan ásítasz
a Boráros tér szürke betonkaréjának mélyén,
alkonyatkor. Pont ott, ahol az aszfaltra
száradt vére feketül annak, akinek kezdettől
fogva nem sokat számítasz. Enni is kéne már,
persze az út előtt. És semmi húst, de unsz
mindent, amit a város adni képes.
Akárcsak az összes késő délutánt és estét,
amiben, sejted már, szintén csak némi
ösztönös vágytól érintésre éhes végtagok
feszülnek. Látod, legelőbb a kéz.
Az ujjak tapintása. Érzed is, hogy a bőröd
felhevül, aztán egy kemény nyelv magánya
ér el, a szádba túr, a mögötte lélegző,
bagózástól avas gödör mélyét tárva föl –
majd ismét a kéz. Vetkőztet. Segít csupasszá
válnod. Hogy a napszakhoz már sehogy sem
illő mondatok helyét átvegye ez az álnok
hallgatás, nyögés, hallgatás, nyögés,
hallgatás, nyögés, hallgatás. Várod?
PRÓZA
Böszörményi Gyula, Kőrösi P. József, Magyar László András prózája.
Tárcatár: Szív Ernő.
Részlet Böszörményi Gyula A két srenker című írásából:
„A Krisztinaváros mélyén két sötétben bujkáló alak hökkenten pillantott egymásra. Meglepődésük oka az az oldalajtó volt, amit már jó tíz perce hiába próbáltak a legügyesebb tartlikkal felpattintani, ám az végül egy óvatlan könyökmozdulatnak hála mégis magától kitárult.
–– Ez nyitva van! – súgta az alacsonyabbik árny.
–– Így nem csoda, hogy felsültem vele – morgott a magasabbik. – Szakavatott srenkerként csakis a zárt ajtókhoz konyítok, ám amellik nyitva van, az menten kifog rajtam.
A Schnepel–villába behatolni ezután már gyerekjáték volt. Herrdoktor kicsiny viharlámpást gyújtott, majd lassan óvakodott előre. A személyzeti bejárón át előbb a konyhába, onnan az étellift mellett elhaladva a cselédfolyosóra értek. A házban csend honolt, a sötétséget csupán az utcai gázlámpák ablakokon átszűrődő fénye enyhítette itt–ott, épp ezért a két betörő hamar meglelte az emeletre vivő meredek lépcsőt.
–– Mennyire szavahihető ez a maga Kódiskirálya, bátyám? – sziszegte alig hallhatóan Isti, akinek beosztása szerint (miszerint gyertyás) odakinn kellett volna hesszelnie, ám ő nem akarta öreg barátját egyedül a vészbe küldeni, ezért inkább vele tartott.
–– Herbstet kérded? – fordult vissza derékból Herrdoktor. – Hozzá képest az élclapokból ismert Füllentő Jankó az igazmondás felszentelt papja.
–– Úgy tehát a háziak, akikről azt állította, messze járnak, akár itthol is lehetnek.”
FILM
Stőhr Lóránt a Dardenne fivérek új filmjéről, Az ifjú Ahmedről írt kritikát.
„A bűnről és megbocsátásról, önelvesztésről és elfogadásról valódi társadalmi érzékenységgel és mély humánummal szóló Dardenne-filmek a kortárs mozgóképkultúra legjelesebb alkotásai. Az utóbbi időben azonban varázsuk megkopott, kiszámíthatóvá lett dramaturgiájuk okán csendesen elvesztek a művészmozik dömpingjében. A tavalyi cannes-i filmfesztiválon a legjobb rendezés díját elnyert filmjük, Az ifjú Ahmed fent említett kezdő képsorának láttán egyszerre fogott el az ismerősség és az aggodalom érzése: vajon a hasonló korú címszereplő méltó lesz-e A fiú zavarba ejtően komplex címszereplőjéhez, vajon az a közel másfél óra, amit fizikailag is fiatal hősünkhöz tapadva fogunk tölteni, okoz-e majd hasonló katartikus belátást, mint Dardenne-ék korábbi remekműve, életem egyik legnagyobb filmélménye?”
ZENE
Csengery Kristóf Benjamin Grosvenor Chopin-lemezéről:
„A huszonnyolc éves brit muzsikus immár két évtizedes pályát tud maga mögött: nyolcévesen adta első szólóestjét, de még ugyanabban az esztendőben első versenymű-bemutatkozása is megtörtént. 2003-ban négy versenyen is úgy győzött, hogy ő volt a megmérettetés történetének legfiatalabb nyertese. 2009 óta készít lemezeket, diszkográfiája már mostani CD-je előtt is öt kiadványt tartalmazott. Felvételein eddig Chopin, Liszt, Ravel, Gershwin, Saint-Saëns, Bach, Szkrjabin, Granados kompozícióit szólaltatta meg.”
KÉPZŐMŰVÉSZET
Cserhalmi Luca Papírból sem lesz szalonna című kritikája Sztefanu Marina és Fülöp Gábor Papírszalonna című kiállításáról:
„A Telep Galéria folyamatosan friss, gegekkel teli, szórakoztató és a kortárs létre, aktuális szituációkra reagáló tárlatoknak ad helyet. A kis, emeleti kiállítótér most újra nyitott, és olyan tárlattal indított, ami, ha akarjuk, reagál a vírushelyzetre, ha akarjuk, nem arra vonatkozik. Nézőpont kérdése. Természetes, hogy a műélvezők egy ideig abban is a pandémiát fogják látni, aminek messze semmi köze sincs ahhoz. Például egy papíruborkában, a Telep Galériában. A felvetés akármennyire is abszurd, sajnos megmagyarázható, de ennek a kritikának nem erről kell szólnia, és nem is kívánja ezt taglalni, mindössze azt a félelmemet mutatja, hogy az újranyitást követően az elmúlt hónapokra erőltetetten reagáló műalkotások és tárlatok árasztják majd el a világot. De ez szerencsére nem ilyen.”
Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu
