Czabán György
Olvasónapló
„Nem én olvasok gyorsan, hanem a könyvek rövidek!”
Az elvonulásban felvetődik a kérdés, hogy hogyan használjuk ki a ránk szabadult időt. Olvassuk el a vastagabb klasszikusokat, ami annak idején kimaradtak? Tosztoj Háború és béke, Anna Kerenina, Dosztojevszkij A Karamazov testvérek, Proust Az eltűnt idő nyomában, Thomas Mann József és testvérei részei a kánonnak. Lehet élni anélkül, hogy olvastuk volna őket, nem biztos, hogy érdemes.
Kicsit leegyszerűsítve, régebben közmegegyezés volt abban, hogy mi számít alapnak, úgyhogy ez könnyen kideríthető, ezért itt nem foglalkozunk vele. A posztmodern világban, és azon túl aztán sok és folyton változó kánon él és virul párhuzamosan. Így most már szabadon építhetjük a saját polcrendszerünket, szentek, aprószentek, mesterek, kismesterek, egykönyves írók, akármi. Nem is nagyon lehet erről diskurzus, mert olyan mennyiségű könyv hozzáférhető, ami kizárja a teljességnek még az elgondolhatóságát is. Én nem olvastam, amit te, te, amit én. Ezért aztán bátran lehetünk szubjektívek az olvasnivalók kiválasztásában!
A könyv akkor az igazi, ha testes, és ha van benne beépített könyvjelző! Ötszáz fölött kezd ígéretessé válni a dolog, de izgalmat profi olvasóból ezer felé közelítve vált ki a dolog. Itt már vélelmezhetünk rengeteg munkát, és valami egyetemes világmagyarázat szándékát az írótól. Gondolok itt olyan művekre, mint Roberto Bolano Vad nyomozók, és a 2666, David Foster Wallace Végtelen tréfa, vagy Karl Ove Knausgard Harcom című autofikciója.
Az igazán nagy kihívás, szellemi kaland, gesztus egy szerzőben horizontálisan is elmerülni. Persze ahol van miben! Mert vannak olyan életművek, amelyek valamilyen módon kiadnak egy nagyobb egységet. A könyvek külön-külön is érvényesek, de együtt van valamely többlet jelentésük, egy olyan világot teremtenek, amiben oda-vissza értelmezik egymást. Ezeknek az elolvasásához persze sok befektetett energia és idő kell, de olyan párhuzamos világokkal gazdagíthatnak bennünket, amire aztán lehet támaszkodni. Álmodni velük.
Mérei Ferenctől kölcsönöztem az analogonok fogalmát, ami olyasmit jelent, hogy valamivel bizonyos szempontból egyező. Mondjuk Freud és Thomas Mann, Bergson és Proust, Carl Rogers és Hemingway. Ehhez tenném én hozzá Carl Gustav Jung és Murakami Haruki megfeleltetését. A kollektív tudattalan és az ősszimbólumok buddhizmussal átitatott irodalmi megjelenítését.
Murakami könyveiben bizonyos szereplők és motívumok, a kút, a macska, a hold, a birkaember, az árnyékok újra és újra felbukkannak. Utólag nehezen tudom szétválasztani melyik könyvben is volt és mi, az egész egy nagy hömpölygéssé áll össze bennem. Megátalkodottan japán, krizantém és kard, a reális és a mágikus határán egyensúlyoz, helyesebben az előzőből indít, aztán száz oldal után már azt sem tudod hol vagy. Hátborzongatóan izgalmas az az elképzelés, hogy egyszer egyben újra olvasom az egészet, ami legalább tízezer oldal!
Én nyilván – mint sokan mások – a könyvek megjelenésének a sorrendjében olvastam őket, de egy újra olvasási őrület esetén el kellene gondolkozni a sorrenden. A könyvek megjelenése legyen a mérvadó? Vagy valami belső logika? A motívumok vándorlása?
Egy lehetséges sorrend a súlyosabb darabokból: Kafka a tengerparton, Birkakergető nagy kaland, Világvége és a keményre főtt csodaország, Tánc, tánc, tánc, A kurblimadár krónikája, Köddé vált elefánt, 1Q84, Férfiak nők nélkül, A kormányzó halála. Közben jegyzetelni kéne, az irodalmi és a zenei utalásokat, mert a szereplők állandóan zenét hallgatnak és nyilván nem mindegy, hogy mit. Hisz a kultúra olyan, mint a biliárd. Az egyik golyó meglöki a másikat, az a harmadikat, némelyik leesik egy lukba, és végül jön a fekete golyó.
Még elegánsabb, ha előre tájékozódunk, beszerezzük a vonatkozó zenéket, és azt hallgatjuk olvasás közben, ami a könyvben is megy! Ebben segíthet ez a lista: http://www.harukimurakami.com/resource_category/playlist/absolutely-on-music
Egész más logikával olvasható Philip Roth életműve, akit talán Irvin D. Yalommal, és az egzisztenciális pszichológiával tudnám rokonítani. A Roth nagyon amerikai, profi, csodás mondatokat ír, könnyen megfilmesíthető, pontos dramaturgiával húz bele az elkerülhetetlenbe, de többnyire mégis saját életét, illetve annak a lehetséges variációit írja meg. Ijesztően személyes, de azt játssza, hogy a fikció keretein belül marad. Ezzel persze még szórakozik is, hisz a Tények című műve ennek az attitűdnek a paródiája, és A Portnoy-kór című regény tükörképe. Használt alteregókat (Zuckerman, Portnoy, Kepesh), de ez teljesen mindegy, mert a karakter az ugyanaz, zsidó család, New Jersey, első generációs értelmiségi lét, identitáskeresés, a szexualitás bátor beemelése az irodalomba, és mindezt élesen és gyilkos iróniával írja meg. Mindezt a múlt század ötvenes éveitől, a 2010-ben megjelent Nemezisig! Kiad egy komplett élettörténetet, ezen keresztül pedig Amerika történetét a XX. században.
Egy lehetséges sorrend ebben a kalandban: A Pornoy-kór, a Tények, Isten veled, Columbus, Zuckerman – Trilógia és epilógus (benne: A szellem árnyékában, A megszabadított Zuckerman, Anatómialecke), Ellenélet, Sabbath színháza, Amerikai pasztorál, Kommunistához mentem feleségül, Szégyenfolt, Haldokló állat, Összesküvés Amerika ellen, Düh, Nemezis, Apai örökség. Ha ezen a sokezer oldalon áthaladunk, akkor jobban fogjuk ismerni Philip Roth világát, mint a saját magunkét! Vagy fordítva?
A legfrappánsabb gondolatok a mesterről: https://konyves.blog.hu/2012/12/09/roth_554
Érdekes lenne összevetni Paul Auster 4321 című munkáját (780 oldal) Roth univerzumával. Auster ugyanott (Newark, New Jersey) született ahol Roth, csak 14 évvel később, 1947-ben. Szintén egy bevándorló zsidó családban, és ő is sikeres író lett. A 4321 azt játssza, hogy ő egy regény, de a főhőse Archie Ferguson 1947-ben született Newarkban, aztán láss csodát író lesz belőle. Azért nem mondhatjuk, hogy önéletrajzi a szöveglabirintus, mert egy idő után négyfelé válik a történet, négy lehetséges életté íródik szét, és így majd csak az életrajzírók a megmondhatói, hogy mi volt úgy és mi csak lehetett volna. Eszünkbe juthat erről egy Jorge Luis Borges novella, Az elágazó ösvények kertje, amire Auster hivatkozik is, és még számos más dologra, lásd a biliárdgolyók. Elegánsan felmondja az ő kánonját, irodalom, film, zene, fotóművészet világában, akit nyitott rá, annak évekre meglehet az inspirációja.
Nem csak ez a könyve figyelemre méltó Austernek, hanem az egész életműve, de nem folynak át egymásba úgy, mint Roth vagy Murakami munkái. Azért nagy kaland a New York trilógia, a Leviatan, a Mr Vertigo, Az illúziók könyve, és mondjuk Az orákulum éjszakája, erős történetek többnyire valami elgondolkodtató dramaturgiai csavarral.
Nem kihagyható az egységes, egynek olvasható életművekből Charles Bukowski. Többnyire Hank Chinaiski néven szereplő íróként felelteti meg magát a szövegeiben, vagy az ő általa teremtett mítosz szerint próbált meg élni, de ez mindegy is, mert annyira tömények a mondatai, hogy nem lehet elengedni őket. Az ő univerzumában sok alkohol, mocsok, vers, komolyzene, lóverseny, verekedés és baszás van, és ha van olyan, hogy férfi irodalom, akkor ez az. A beat irodalom peremén, a vidéki szoció környezetben küzdő autonóm hős küzdelme a családjával, a postával, vagy az irodalmi előképeivel szórakoztató, és felemelő. A „regényei” Chinaiski életszakaszai szerint így haladnak: A kezdő, Tótumfaktum, Posta, Nők, Hollywood. A novellás kötetei, A forró vízi zene, A semmitől délre, az Egy vén kujon feljegyzései, tetszőleges sorrendben fogyaszthatók, csakúgy mint a vegyes dolgok, Egy vén kujon további feljegyzései, a Vegyes felvágott, a Macskák. A Ponyva című abszurd detektívregényt, és a Shakespeare ilyet nem csinált néven kiadott szöveget és fotókat meg a végére hagynám.
Igyekeztem olyan könyveket említeni, amik elérhetőek. A Murakami sorozat egységes, szép, és majdnem hibátlan könyvipari termék. Roth könyveinek a kiadása egy keszekusza dolog, de vannak és jönnek. Az Auster életműkiadása folyamatban van, és ígéretes. https://21.szazadkiado.hu/paul-auster-szerzo?gclid=CjwKCAjw7e_0BRB7EiwAlH-goPz3VaIP7pxwc1Bpd7jLvbG3tjCBYhcmM-0Hhs6pO5H-nTiOXiBljRoCPiAQAvD_BwE
A sor tetszőlegesen folytatható, ezek itt csak az én szentjeim, és csak az irodalom tárgykörében. Az említett Irvin D. Yalom regényei és terápiás történetei felérnek egy egzisztencialista pszichológiai kurzussal. Steven Pinker grandiózus látomásait tartalmazó könyvekkel (Az erőszak alkonya, Felvilágosodás most) is el lehetne tölteni egy intenzív hónapot. De komoly lemerülés lehet a most újra kiadott Titus Livius Róma története a város alapításától 142 részét lapozgatni a macskámmal az ölemben. Meg egy kevés vörösbor.
Néhány apróság. Bár nem helyettesíti a könyvesboltba járást, könyvet rendelni a járvány idején is lehet! Roth Nemezis című regénye egy járványhelyzet morális kérdéseit is érinti, ha valaki aktuális dolgokra utazik, gondolhat vele Camus Pestise és Márquez Szerelem a kolera idejénje mellett. Az összeesküvés Amerika ellen című regényéből most készült el egy ígéretes minisorozat, ami hamarosan elérhető lesz.
Don’t Try felirat díszíti Bukowski sírját. Lehet, hogy olvasni sem jó sokat, mert rontja a szemet, és védőburkot húz az ember köré. Vidámabb lenne emberek közé menni, bulizni, sportolni, de most ilyen idők vannak, és az élet helyett a könyvek világa egy kifejezetten barátságos alternatíva.
