A kísérletező szellemű Robert Schumannt saját kora és zenésztársai is gyakran illették éles kritikával. Már-már impresszionizmusba hajló szeszélyes és egyben erősen személyes töltöttségű zenei stílusa nem talált megértésre. Annál inkább kedveli őt napjaink koncertközönsége, mivel gazdag, összetett harmóniavilága, mely gyakran köthető egyéb művészeti műfajokhoz is, például költészethez, festészethez, ügyesen játszik a lélek és a szív húrjain. Schumann újításra való hajlamát igazolja a Versenymű négy kürtre és zenekarra című szerzeménye is, amely igazi jutalomjáték a zenészek számára. Többek között ezt a darabot is hallhatja a közönség a Pannon Filharmonikusok Négy az egyben című, januári koncertjén. A szerzeményt Zempléni Szabolcs, a hamburgi Zeneművészeti Főiskola professzora, nemzetközi hírű szólista és kamarazenész, valamint Borbíró Máté, Pétersz Árpád és Varga Ferenc, a Pannon Filharmonikusok kürtművészei szólaltatják meg a zenekarral együtt a Kodály Központban és a MÜPA-ban. Velük beszélgettünk.
Schumann művészetének nem volt igazi előzménye a zenetörténetben. Ő maga így nyilatkozott egy alkalommal:
„Minden hat rám, és arra vágyom, hogy zenében fejezzem ki az érzéseimet.”
Úgy tartják, hogy néhány műve szinte önkívületi állapotban született. Az F-dúr hangnemben íródott Versenymű négy kürtre és zenekarra című darabot 1849-ben komponálta. A koncert ajánlója szerint a mű érdemtelenül elhanyagolt, annak ellenére, hogy lenyűgözően invenciózus, újító hangvételű alkotás, amely garantáltan revelációszerű lesz.
Annak idején, amikor a hangszerválasztás ideje elérkezett az Önök életében, miért épp a kürt mellett döntöttek?
Z.Sz.: Mivel Édesapám is kürtölt, már gyermekkoromban elbűvölt ez a hangszer, alig vártam, hogy elkezdhessek rajta játszani. Előtte zongorázni tanultam, majd trombitálni, így elmondhatom, hogy több hangszerhez is kötődöm.
B.M.: Először más hangszeren kezdtem tanulni, azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül. Trombitáltam, de mert az úgynevezett ansatzom, vagyis a szájtartásom nem volt a legmegfelelőbb ehhez a hangszerhez, a tanárnőm, Márta Irén azt javasolta, hogy váltsak kürtre. Később kiderült, hogy kürttanáraim számára további kihívást jelent az ansatzom. Számomra ez a koncert nem csak azért különleges, mert Schumann-nak ezt a darabját játszhatom, hanem azért is, mert bal oldalamon Zempléni Szabolcs fog játszani, aki tanáromként nagyon nagy szerepet játszott abban, hogy most én is a színpadon állhatok.
P.Á.: Én alapvetően gitározni szerettem volna, mint abban az időben sokan mások. A gitárszakon azonban nem volt hely, ezért furulyát kezdtem tanulni. Abban a teremben, ahol az órák zajlottak, későbbi kürt tanárom, Tolnay Gábor gyakorolt. Egy alkalommal, amikor kiment a teremből, a barátommal gondoltunk egyet, és megfújtuk a hangszerét. Nekem egyből sikerült megszólaltatnom, a tanár úr a szomszéd teremben pedig egyből meghallotta. Nagyon kikaptunk és „kitiltott” minket a teremből. Amikor jött a tél, megsajnált minket, mert látta, hogy a büntetés miatt kint ülünk a lépcsőn. Megkérdezte: „Ki akar kürtölni?” Én azonnal jelentkeztem, és így megúsztam a hideget is. Így kezdődött a kürtös pályafutásom.
V.F.: A tanáraim javaslatára kezdtem volna kürtön tanulni, de gyenge volt a fizikumom, meg sem tudtam tartani ezt a nehéz hangszert. Ezért trombitával indult a rézfúvós pályafutásom. Kitartó gyakorlással és kevés sikerélménnyel rájöttem, hogy a trombita csak a súlya szempontjából számít könnyű hangszernek. Két év elteltével már elég erősnek bizonyultam ahhoz, hogy kürtön tanulhassak. A szakmai eredményeim és az elismerések pedig megerősítettek a döntésemben.
Mi az a három szó, ami eszükbe jut a koncert műsorán szereplő Schumann műről?
Z.Sz.: Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni. Ez a versenymű a kürtirodalom egyik csúcsa. Ezt a csúcsot azonban nem mindenki hódítja meg, mert komoly előkészületet és kitartást igényel akárcsak a Mount Everest megmászása. Amikor a koncertre kerül a sor, lehetőség szerint csak élvezni kell a játékot!
B.M.: Kihívás, precízió, öröm.
P.Á.: Inkább négy szóban? Bátorság, bravúr, a négy muskétás! Vagyis „egy mindenkiért, mindenki egyért!”
V.F.: Bravúr, kuriózum és fejlődés.
Milyen kihívást jelent kürtön játszani ezt a darabot? Mitől különlegesebb, mint valamely más, erre a hangszerre írt darab?
Z.Sz.: Schumannt lenyűgözték a ventilkürt (a ma is használatos, billentyűzettel is rendelkező kürt – a szerk.) által adott lehetőségek, hatalmas potenciált látott ebben. Megírta az Adagio és Allegro című kürt-zongora művet, majd annak sikerén felbuzdulva tovább is „feszítette a húrt”. A négy kürtös versenymű hangterjedelme súrolja a hangszer adta lehetőségek korlátait. Sokáig mindössze csak pár kürtművész volt, aki vállalkozott az első szólam megszólaltatására.
B.M.: Ez a darab kivételesen nagy technikai felkészültséget és odafigyelést igényel mind a négy játékostól. Ha a kürt irodalma egy nagy torta lenne, ez a darab lenne rajta a hab cseresznyével.
P.Á.: Nagyon nagyfokú összpontosítást, technikai felkészültséget és maximális egymásra figyelést igényel a négy szólista és a zenekar között. Schumann maga is maximalista volt, aki szó szerint feszegette a saját határait. Nem sok olyan versenymű van, amit négy egyforma hangszerre írtak volna. Ez a koncertdarab minden kürtös számára „szerepálom”.
V.F.: A kihívásokat azok a dolgok jelentik, amik széppé teszik ezt a hivatást. Ilyen kihívás lehet a nehezebb technikai részletek megoldása, az egységes és arányos hangzások megszólaltatása. Ezt a versenyművet először 1850-ben adták elő. Különlegességét számomra az adja, hogy ez a kürt fejlődésének egy jelentős pillanata volt, mivel a ma ismert billentyűs hangszer akkoriban volt elterjedőben. A korabeli natúrkürtök képességei behatárolták a zeneszerzők lehetőségeit, viszont a billentyűk megjelenésével megszűntek ezek a korlátok. Úgy gondolom, hogy Schumann versenyműve olyan fordulópontot jelent minden kürtös életében, ami további fejlődésre ösztönöz.
Mivel ajánlanák a közönségnek a Négy az egyben című koncertet?
Z.Sz.: Ahogy maga Schumann említette egyszer: a kürt a zenekar lelke. A mi hangszerünk tökéletesen alkalmazkodik bármilyen hangszer-együtteshez, és egyensúlyt teremt. A sorra kerülő koncerten a kürt lendületes oldalát is megmutatjuk, a vadászat hangulatát a romantika ízvilágával idézve fel.
M.B.: Én azt mondanám, hogy csak dőljenek hátra és élvezzék a muzsikát!
P.Á.: Nagyszerű ajándéka a sorsnak, hogy kollégáimmal – akik egyben a barátaim is – együtt játszhatom ezt a különleges versenyművet! Külön öröm számomra, hogy középiskolai mesterem, Kreka László tanár úr lesz az egyik zenekari kürtöse az estnek.
V.F.: Jó szívvel ajánlom a Pannon Filharmonikusok koncertjét. Kívánom, hogy a meghirdetett Aranyfedezet évad szellemében értékes pillanatokkal gazdagodjon a tisztelt hallgatóság.
