Vajon mi köt össze egy világhírű festőt és egy ugyancsak világhírű szobrászt? Nem csak a világhír, ez bizonyos. Még az sem, hogy a festő csupán egy nemzedékkel volt idősebb a szobrásznál, aki még gyermek volt, mikor a festő már meghalt. Mindketten a korai barokk nagymesterei voltak, műveik még majd négy évszázaddal később is ámulattal töltik el a nézőt. A reneszánsz stílusával, a tájképek természethű ábrázolásával, a portrék arányosságával szemben a testek érzelmeket kifejező, valósághű ábrázolásával teremtettek új korszakot, alapozták meg a barokk művészetet.
A bécsi Szépművészeti Múzeumban rendezett Caravaggio & Bernini kiállítás mottójául Giambattista Marino (1569-1625) olasz költő sorait választották, melynek lényege: annak a művésznek a helye, aki nem képes bámulatot kiváltani, inkább az istállóban van.
Nos, Caravaggio-nak és Bernininek a világ legnagyobb múzeumaiban van a helyük. A festő a szenvedély, a szobrász pedig a dinamikus mozgás ábrázolásának mestere volt. A tárlat azt szemlélteti, hogyan válik az intenzív érzelmek bemutatása a festészet és a szobrászat egyik feladatává.
Michelangelo Merisi da Caravaggio (1571-1610) az 1600-as évek elején érkezett Rómába. Rajongtak műveiért. A művész azonban nem sokáig élvezhette hírnevét. Heves természete miatt sokszor keveredett vitákba. Gyakran vett részt verekedésekben, feljelentették becsületsértésért, de befolyásos pártfogói mindig kimentették szorult helyzetéből. Végül 1606-ban halálra sebezte egyik ellenfelét, ami miatt Nápolyba kellett menekülnie. Bár hírneve itt sem lett kisebb, mégis elhagyta Nápolyt és Máltára utazott, ahol felvették a Máltai Lovagrendbe. Ettől remélte a pápai kegyelem elnyerését. Féktelen természete azonban ismét verekedésbe sodorta, amiért bebörtönözték. Sikerült ugyan megszöknie, és eljutott Nápolyig, de Rómát már nem érte el. Útközben meghalt – a legújabb kutatások szerint egy elfertőződött sebe miatt.
Gian Lorenzo Bernini (1598-1680) szobrász és építész, Caravaggióval ellentétben tisztes polgárnak számított. Fiatal korától kezdve elhalmozták megrendelésekkel. Rómában, a Szent Péter tér arculatának kialakításában építészként is fontos munkát végzett. Megbízói az arisztokrácia köréből, valamint a kardinálisok és a pápák közül kerültek ki. Ahogy kortársai közül senki, ő nagyszerűen kihasználta a kínálkozó lehetőségeket finom viselkedésével, a megbízó kívánságaihoz való alkalmazkodással. Mindez természetesen műveinek értékét a legkevésbé sem csökkenti.
A kiállítás tematikája ezúttal nem időrendet követ, hanem az érzelmek tükrében csoportosítja a nagyszerű alkotásokat és kaleidoszkópszerűen néhány ismert kortárs festő és szobrász művét is bemutatja.
A csodálat és a bámulat visszatükröződését látjuk például Caravaggio Nárcisz című képén, Bernini Medúza-szobrán, a haragét és a felháborodásét Caravaggió Dávidot Góliát fejével ábrázolt képén, valamint Guido Reni Betlehemi gyermekgyilkosság című alkotásán.
A szerelem csodálatos megjelenítése sugárzik Giovanni Baglione (1566-1643) művéről: Az égi Ámor legyőzi a földi Ámort. Érzékeljük a látomást Bernini Szent Sebestyént ábrázoló szobrán: a testet nyilak sebesítették meg, erőtlen, szeme az égre tekint, megadóan várja a közeledő halált. Az Avilai Szent Terézt megörökítő szobra pedig a szent tökéletes eksztázisban istennel való egybeolvadását jeleníti meg.
A szenvedést, az együttérzést látjuk Caravaggio képén, a szemlélő „Krisztus megkoronázása a töviskoronával” előtt állva mintha az események középpontjában lenne, a történtek megbabonázzák.
Élénkség, mozgás és akció jellemzi Ludovico Carracci (1555-1619) művét: Szent Sebestyént a Cloaca Maximába taszítják, Nicolas Poussin (1594-1665): Titusz leromboltatja a jeruzsálemi templomot című képét. Bernini terrakotta szobra, Dávid, amelynek márványváltozata római Villa Borgheset ékesíti, semmiben nem hasonlítható a nagy elődök, Michelangelo vagy Donatello ábrázolásaihoz. Bernini alakja azt a feszültséget tükrözi, amellyel Dávid minden erejét összegyűjtve Góliát legyőzésére készül.
Nem hiányozhat az érzések közül a vidámság, a tréfa sem. Bernini négy groteszk férfifejet ábrázoló, aranyozott bronzszobrocskái egy valamikori hintót díszítettek. Nicolas Poussin (1594-1665) képe egy fürdő előtt lezajló életvidám bacchanáliát mutat be.
A kiállítás határozott célja, hogy az eddig szokatlan perspektíva segítségével a korai XVII. század római művészetérbe nyújtson bepillantást. Ezért is kísérik Caravaggio és Bernini alkotásait a korabeli festők és szobrászok művei.
A tárlaton kereken hetven remekmű kerül bemutatásra. A számos nemzetközi kölcsönadomány között olyanok is vannak, amelyeket eddig még soha sem mutattak be nyilvánosan. Így Bernini néhány szobra, és a 17. század talán leghíresebb festőművésznőjének, Artemisia Gentileschinek egyik festménye. Gentileschi volt az egyetlen nő, aki a korai 17. században a nagy olasz festőmesterek körébe tartozott.
A bécsi Szépművészeti Múzeum kiállítása 2020. január 19.-ig látogatható, ám ügyelni kell arra, hogy megtekintéséhez a látogatónak a belépőjegy mellé egy adott, megszabott időablakot is kell foglalnia.
Rutkai Krisztina
