Az orosz levéltárakban őrzött iratokért fordul a svéd kormány a moszkvai külügyminisztériumhoz a második világháború idején Magyarországról a Szovjetunióba hurcolt svéd diplomata, Raoul Wallenberg ügyében, aki üldözött zsidók tízezreinek életét mentette meg Budapesten – közölte a Raoul Wallenberg Research Initiative (RWI-70) kutatócsoport csütörtökön az Interfax-szal.
Az orosz hírügynökséget arról is tájékoztatták, hogy a svéd diplomáciai tárca kész „magas szinten kapcsolatba lépni” az orosz kormánnyal abban az esetben, ha Moszkva az iratigénylést ismét elutasítaná.
Az illetékes moszkvai fellebbviteli bíróság tavaly februárban elutasította a Wallenberg-hozzátartozóknak az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) ellen benyújtott adatszolgáltatási keresetét. A felperesek azt kívánták elérni, hogy cenzúrázatlan formában férhessenek hozzá azokhoz a dokumentumokhoz, amelyekből kiderülhetne, hol és mikor halt meg a Szovjetunióban a svéd diplomata.
Az FSZB jogásza egyébként a 2017. szeptemberi elsőfokú tárgyaláson elmondta, hogy az iratok titkosságát várhatóan 2020 és 2022 között fel fogják oldani.
Wallenberget a szovjet titkosszolgálatok 1945-ben a magyar fővárosban tartóztatták le. További sorsát azóta is homály fedi; a legelterjedtebb, egy 1957-ben közzétett hivatalos jelentésen alapuló verzió szerint 1947-ban a lubjankai börtönben hunyt el szívroham következében. Moszkva mindaddig tagadta Wallenberg elhurcolását.
Több, önmagát szemtanúnak valló személy ugyanakkor azt állította, hogy évekkel a halálozás hivatalos dátuma után találkozott Raoul Wallenberggel.
Az FSZB jogi képviselője a tavaly lezért tárgyaláson arra hivatkozott, hogy az igényelt dokumentumokban mások személyi adatai is szerepelnek, ezek pedig a törvény értelmében nem oszthatók meg a Wallenberg-hozzátartozókkal. Az érvelést a fellebbviteli bíróság is megalapozottnak találta.
Az FSZB azzal érvelt, hogy szerinte „Wallenberg (Joachim von) Ribbentrop (német külügyminiszter) felderítői rezidentúrájának vezetője volt Magyarországon, és ennek a szolgálatnak a munkatársaként tartóztatták le. Sorsa úgy alakult, hogy természetes halállal halt meg, amikor a fogva tartási helyéről a krasznogorszki táborba szállították.”
„Ő szakemberként volt érdekes (Moszkva számára). Biztos vagyok benne, hogy kollégáim nem voltak érdekeltek a halálában, ha információt kaphattak tőle” – mondta a peren az FSZB jogi képviselője.
A TASZSZ hírügynökségnek az ügy előtörténetéről készült összefoglalója szerint 1991 szeptemberében Oroszország Svédország rendelkezésére bocsátott öt, a KGB archívumában fellelt, Wallenbergre vonatkozó iratot. Ugyanekkor alakították meg a kétoldalú bizottságot is a diplomata sorsának kiderítésére.
Az akkor publikált adatokból az derült ki, hogy Wallenberget 1946. február 6-án hadifogolyként zárták a belbiztonsági minisztérium lubjankai belső börtönébe, ahol a börtönorvos jelentése szerint 1947. június 17-én halt meg, feltehetően szívizominfarktusban. Többen, köztük külföldiek, arról tanúskodtak, hogy a diplomatát „Németország javára elkövetett kémkedéssel gyanúsították”.
Az orosz főügyészség 2000 decemberében rehabilitálta Wallenberget és magyar gépkocsivezetőjét, Langfelder Vilmost.
2012-ben a svéd külügyminisztérium kérte Moszkvát, hogy segítsen megtalálni a diplomatára vonatkozó dokumentumokat. Orosz szakértők akkor azt mondták, hogy sem kihallgatási jegyzőkönyvek, sem más iratok nem maradtak fenn a levéltárban, és minden dokumentum, amelyet sikerült fellelni, hozzáférhető.
Az RWI-70 2016 októberében adott át egy hivatalos listát a még nyitott kérésékről az orosz hatóságoknak, ám azok „ismételten megtagadták” a hozzáférést a levéltárakhoz.
2017 márciusában a hozzátartozók három kérvényt intéztek az FSZB-hez, hogy tanulmányozhassák a lubjankai és a lefortovói börtön 1945 és 1947 közötti időszakra vonatkozó dokumentumainak eredeti példányait, de ez is elutasításra talált.
A hozzátartozók ezt követően kezdeményeztek pert annak érdekében, hogy az FSZB-t kötelezzék a hozzáférés biztosítására. Egy 2017 júliusában kiadott közleményük szerint az orosz levéltárakban több olyan, konkrétan a diplomata sorsával kapcsolatos iratot őriznek, amelyekhez eddig sem a család képviselőinek, sem független kutatóknak nem volt hozzáférésük.
Wallenberg 1944 júliusától teljesített szolgálatot Budapesten a svéd nagykövetség első titkáraként. Ebben a minőségében ezrével bocsátott ki életmentő menleveleket. A diplomata egyébként az amerikai Háborús Menekültek Bizottságának (WRB) megbízásából lépett fel a magyarországi üldözöttek védelmében.
Az anyakönyvi adatokat nyilvántartó svéd adóhatóság csak 2016 októberében, vagyis 71 évvel eltűnése után minősítette halottnak Raoul Wallenberget.
Budapesti letartóztatásával kapcsolatban a TASZSZ korábban emlékeztetett egyebek között arra a Bengt Jangfeldt svéd történész által 2012-ben megjelentetett Wallenberg-életrajzra, amely szerint amikor a diplomatát őrizetbe vették, 15-20 kilogrammnyi aranyat, valamint jelentős mennyiségű készpénzt találtak gépkocsijának benzintartályában.
„Az oroszok minden bizonnyal abból indultak ki, hogy Wallenberg náci aranyat akart előlük elrejteni. A diplomata őrizetbe vételének magyarázata tehát rendkívül banális lehet”
– idézte Jangfeldtet az orosz hírügynökség.
Jangfeldt „szavai szerint ezek a Wallenberg által segített zsidók értéktárgyai lehettek, amelyeket megőrzésre adtak át. Mindemellett Jangfeldt állítása szerint a svéd diplomáciai misszión kollégái nem bíztak meg teljesen Wallenbergben, azt feltételezve, hogy eltulajdoníthatott értékeket” – írta a TASZSZ.
