Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.
FEUILLETON
Bényei Tamás Az irodalom(történet) nemesítése címmel írt esszét.
„Gyakran hallani nálunk, hogy az irodalomnak márpedig nincs neme. Biológiai neme (szexusa) valóban nincs. Ennek az ellenkezőjét csak néhány francia kritikus állította pár évtizeddel ezelőtt, de igazából még ők sem, hiszen a női testtapasztalat és szexualitás kifejeződéseként felfogott écriture féminine egyik példájaként épp egy férfiíró könyvét, Joyce Ulyssesét hozták fel. A „női” irodalom biológiailag meghatározott, ha úgy tetszik, a férfiakat „kirekesztő” felfogása, egyes írásmódok nőiként való elkönyvelése nem a nőírók vagy női kritikusok leleménye. Ernest Baker például így ír 1939-es angol regénytörténetében: „Az irodalom női művelőjének (woman of letters) sajátosságai ugyanolyan élesen választják el őt a másik nemtől, mint a faji hovatartozás vagy az ősöktől örökölt hagyomány. Bármilyen, a tehetség, a világkép vagy a személyes nézőpont tekintetében érzékelhető változatosságot, amelyet egy tucat, találomra kiválasztott nőíró műveiben találunk, ellensúlyozzák, sőt bizonyosan háttérbe is szorítják a határozottan nőies (feminine) hasonlatosságok”. John Stuart Mill 1869-es The Subjection of Women (‘A nők alávetettsége’) című könyve szerint „ha a nők egy másik, férfiak nélküli országban élnének, és soha nem olvasták volna a férfiak szövegeit, akkor saját irodalmuk lenne”.
KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Selyem Zsuzsa Minden létezik című recenziója Horváth Márk – Losoncz Márk – Lovász Ádám A valóság visszatérése. Spekulatív realizmusok és újrealizmusok a kortárs filozófiában című kötetéről szól.
„Az öt spekulatív realista, akiket Horváth Márk és Lovász András bemutat: Graham Harman, Timothy Morton, Quentin Meillassoux, Ray Brassier és Iain Hamilton Grant. Graham Harman volt, aki az objektum orientált ontológia (OOO) terminust bevezette, szerinte minden létező úgy működik, mint a fekete lyuk, a valóságot tűzfalak veszik körül, a dolgokat kölcsönös visszahúzódás jellemzi, és a világ nem tiszta immanencia, minden dolog tartalmaz egy transzcendens oldalt. Timothy Morton a hipertárgy fogalmával segít: „minden entitás, amely az emberhez viszonyítva – vagy más objektumokhoz képest – térben és időben nagyságrendekkel nagyobb hatóképességgel bír”. (Mint például a klímaválság.) De aztán a metaforikus nyelvhasználat olyan kalandokba húzza, mint annak állítása, hogy a hipertárgyak rosszindulatú, kiterjedt kísértetként szippantanak minket magunkba, és nincs mit tenni, a környezetvédelem széplélek-szindróma, némiképpen és elég sajnálatosan Trump (vagy legalábbis Elon Musk)-konform sötét ökológiája „a természet alantasságát, rettenetes jellegét hangsúlyozza”, és megint: nincs mit tenni, „meg kell tanulnunk szeretni az undorítót, az érzéketlent és a jelentés nélkülit”.
AZ ÉS KÖNYVE SZEPTEMBERBEN
Károlyi Csaba Örök remény címmel elemzi Péterfy Gergely A golyó, amely megölte Puskint című regényét.
„Nagyon trükkös a narráció. Bár egy szereplő beszél egyes szám első személyben, mégis mindentudó az elbeszélés. Karl tudja azt is, ami rejtve kell, hogy legyen előtte. Bár sok mindent hallhat Kristóftól vagy apjától, de ő olyan intimitásokat is elárul például Olga életéről, amelyeket semmiképpen nem tudhat. Ez a rejtett mindentudás, ami ugyanakkor Karl labilis személyéhez kötött, végig feszültségben tartja az elbeszélést. Az előző regénynek, a Kitömött barbárnak is nagy bravúrja volt a különleges elbeszélésmód (Már az Örök völgy és a Halál Budán is sokat kísérletezett a narratív struktúrákkal, melyeket talán a Misikönyv idején gondolt végig először komolyan a szerző.) A Kitömött barbárban Kazinczy felesége, Törtök Sophie volt az elsődleges narrátor, aki férje halála után, Angelo Soliman kitömött testét nézve emlékezik Ferenc szavaira, aki meg fölidézte neki Soliman történetét. A jó regény egyik titka, hogy jól kell megválasztani az elbeszélésmódot. A választás megint eredeti.”
VERS
A versrovatban Csehy Zoltán, Pallag Zoltán és Purosz Leonidasz versei olvashatók. Kedvcsinálóul Csehy Zoltán négy pajzán verse közül mutatjuk meg az egyiket, szókimondásában talán a legvisszafogottabbat:
Kaland
Amikor Mátyás király álruhában
odaért a bolognai széphez,
egy Janus-verset súgott a fülébe,
mire a lány elpirult, és szívén szétfolyt a lágyságos ikra.
Tudom, hogy Scythia hidegét megérzi a talján,
ékítgesd, szépleány, a te kis reneszánsz pizzád,
utána, bánom is én,
egy kicsit kotorászhatsz a kincsesládámban.
PRÓZA
Ehéten Barnás Ferenc, Nagy Lea és Neumann Ottó prózája. Tárcatár: Turi Tímea.
Részlet Turi Tímea Mikor áruljuk el a titkainkat? című írásából:
„Egyik délután, mikor kimerészkedtem a vécéből a kézmosóhoz – előtte hosszan figyeltem, hogy csönd legyen, hogy ne zárjanak be újra –, meglepődtem, mert a szőke, reménytelen szerelmem ott állt a valószerűtlen ellenfényben.
Vannak pillanatok, amikor világos döntéshelyzet előtt állunk, és minden ellenkező híresztelés ellenére ezekből nincs olyan sok. Amikor nem tudsz nem dönteni, mert a hallgatás is elköteleződés. Amikor tudod, hogy a döntésed eredménye nemcsak a következő percre fog hatni, hanem beláthatatlan módon fogja felforgatni az életed. Nem úgy, ahogy a dominók dőlnek el sorban, hanem ahogy a pillangó szárnya csap hurrikánt.
Azt mondta az én szőke szerelmem, hogy megmutatja a kukiját, ha én megmutatom a puncim.
És én beleegyeztem.
Gyorsan le is húzta a nadrágját és a kisgatyáját. A látvány meglepően semlegesen hatott rám, mintha csak az egyik természetkönyvének látnám egy szokatlanabb illusztrációját. De, amikor én is kelletlenül elkezdtem volna lehúzni a szoknyámat, ő azt mondta, ne most, hanem máskor, majd akkor, amikor ő kéri.
Így emlékszem. Az ablakon keresztül, mint egy ismeretlen világ visszhangja, szűrődött át a boldog gyerekzsivaly, átkozottul messziről.”
FILM
Stőhr Lóránt A létezés eufóriája című dokumentumfilmről írt kritikát.
„A létezés eufóriája azonban nem táncfilm, bár számos jelenetében táncolnak, hanem dokumentumfilm – méghozzá a legnemesebbek közül való. Szabó Réka a táncelőadás közben-után még első dokumentumfilmjét is megrendezte, amivel azonnal elnyerte a rangos Locarnói Filmfesztiválon a Kritikusok Hetének nagydíját és a Szarajevói Filmfesztivál emberi jogi díját. Tartok tőle, egyszeri küldetés volt az elismert táncos-koreográfustól a dokumentumfilm-rendezés, mert ez még járt Fahidi Évának, hogy a színpadon túl a mozival együtt járó szélesebb nyilvánosság is megismerje és csodálja őt.”
SZÍNHÁZ
Herczog Noémi a Vígszínház A nagy Gatsby című előadásáról írt.
„A pörgős partimusicalben, a világégés utáni nihilben, ahol felfújható cápák, talán metaforikus tőzsdecápák röpködnek a levegőben, furcsán hat a szeretet parancsát kissé szektásan szánkba rágó finálé. A téridegen tanulságjelleget próbálja enyhíteni, amikor Tom rákérdez, hogy ez az volt-e. Miközben világos, hogy a múltat a jelen fölé helyező Gatsby ebben a produkcióban nem más, mint ifj. Vidnyánszky és alkotótársai. Nem először teszik le voksukat a múlt értéktöbblete mellett, különösen a reformkorban játszódó Kinek az ég alatt… illeszthető ebbe a sorba. A színházi kihívás tehát az, hogy sikerül-e hitelesen beépíteni az erkölcsi tanulságot a showbusinessbe”.
Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu
