Hedvig Montgomery: Szülői varázslat [Foreldremagi]– Partvonal Kiadó, 2019 – fordította Rácz Kata– 184 oldal, keménytáblás kötés – ISBN 978-615-5783-73-9
Szerencsére nincsen szó forradalmian új módszerekről!
Hedvig Montgomery a pszichológusi működése során szerzett tapasztalatainak letisztult összefoglalóját adja ebben a kötetben. A varázslat elsőre talán túlzásnak tűnhet, de ha van bennünk kicsinyke alázat a minket körülvevő világgal szemben, akkor rájöhetünk, hogy egy varázslat nem feltétlenül bombasztikus és látványos.
„Ez a könyv segít megtalálni az utat, amelyen szülőként a kezünkben marad az irányítás, és megtanuljuk kezelni az időnként egészen biztosan jelentkező nehéz helyzeteket. Ez a szülői varázslat.”
Hedvig Montgomery könyve mindössze ennyit ígér/ajánl, s aki ciccegni kezdene, s lekicsinylené a fenti szavak jelentőségét, az gondoljon bele. Kell-e ennél több? Van-e, amit ilyen háttérrel nem lehet megoldani?
„A könyvnek nem célja, hogy olvasóiból tökéletes szülőt faragjon – olyan ugyanis nem létezik, ahogyan a problémamentes gyerekkor is csak mítosz.”
S ha csak ennyi az egész, akkor ehhez miért kell könyv?
Talán azért, mert a tapasztalat az bizonyítja, hogy ez – annak ellenére, hogy bárkiből lehet szülő – a legegyszerűbb dolgok sem mennek könnyen. Részben azért nem, mert mindenfajta anyagi és tárgyi rákészülés mellett gyakran elsikkad a szellemi ráhangolódás, az önérlelés. És ez sem véletlen, hiszen az emberek többsége a neveléssel – mielőtt a saját gyerekét nevelné – csak a másik oldalon állva, „neveltként” találkozik. Így gyakran még az sem tisztázódik, hogy
a gyereknevelés első körben és első sorban önnevelés. Magunkat kell alkalmassá tenni arra, a feladatra, ami a nyakunkba szakad.
Hedvig Montgomery könyvének – az egyszerűségen túl – különös bájt kölcsönöz, hogy nem a távolságtartó „külső szemlélő” szempontjából mesél, hanem belevonja a történetbe a saját tapasztalatait is. Kitárulkozik, őszinte. Legalábbis és elhittem – és megfontolásra érdemesnek gondolom – azt, amit leírt.
„Egészen bizonytalan családi körülmények között nőttem fel, és ha visszagondolok kamaszkori önmagamra, egy idegen lányt látok magam előtt. Aztán néhány évvel később megszülettek a gyerekeim, két különböző apától, akik közül a második életem férfija: laza, tériszonyos, és imád csónakfelújítással bíbelődni.”
Szülői varázslat című könyv nem árul zsákbamacskát,
nem szólít fel olyasmire, aminek el sem tudjuk képzelni a következményeit, s nem akarja sarkából kiforgatni a világot. A könyvben kitűzött cél reális, és a cél felé tett/tehető lépések nem haladják meg egy hétköznapi szülő képességeit. Ráadásul nem kioktat és/vagy kinyilatkoztat, hanem érvel, és megpróbálja rávenni az olvasót arra, hogy maga alakítsa ki a saját, jól megalapozott álláspontját.
Hedvig Montgomery varázslata abban rejlik, hogy
reális és valódi élethelyzetek megoldásához ad támpontot és iránymutatást. nem mismásolja el az olyan kérdéseket sem, mint a például a válás. Nem veszi félvállról a problémákat, s figyel azokra is, akik nem átlagosak.
„Amikor kitaláltam, hogy megírom ezt a könyvet, tudtam, azokra is kell gondolnom, akiket a társadalom nem nevezne normálisnak vagy átlagosnak. Akik már a terhességi ultrahangfelvételről tudják, valami nincs rendben, hogy a gyerekük mindig „más” lesz, mint a többiek. Vagy azokra, akiket behívatnak az iskolába, mert a gyerekük bántja a többieket, és nem megy neki a tanulás. Néhány gyerek egyszerűen nem tud aludni, bármivel próbálkozzanak is a szülei, mások nyugtalanok, és senki sem érti, miért, megint mások egyfolytában civakodnak, és nehéz velük bánni, vagy nem akarnak enni. Van, akinél ezek csak ideig-óráig tartó periódusok, másoknál viszont egész életre szóló állapot.”
A Szülői varázslat jó és fontos könyv, s bőven vannak, akiknek segíthet jobb szülővé – és jobb emberré – válni. Csak remélni tudom, hogy a sorozat további kötetei is megjelennek magyarul, s valami kis fényt hoznak azoknak, akik néha kilátástalannak érzik a szülői szerepet.
