Lédererné, mi van a kosárban?
Kodelkának keze, feje, lába.
Énekelték a népszerű kupléban a húszas években, országszerte, a kor leghorrorisztikusabb gyilkosságáról. (Máris javíthatom magam, mert a leghorrorisztikusabb nyilvánosságra került gyilkosságáról, hiszen mind a Lenin-fiúk, mind pedig az őket követő fehér terror kiszolgálói ennél szörnyűbb dolgokat követtek el.) Valójában Kodelka feje nem került elő a nyomozás során, és sosem volt a kosárban, ahogyan a többi testrésze sem, mivel a Léderer házaspár bőröndben szállította a hentes maradványait a Dunához.
1925. január 7-én éjszaka Léderer Gusztáv csendőr főhadnagy és neje, Schwartz Mici, meggyilkolták, megnyúzták és feldarabolták Kodelka Ferenc hentest, miután elvették tőle egy mesével kicsalt hetven millió pengőjét. Majd a Weiss Manfred gyár területén levő csendőrlaktanyába szállították bőröndökben a testrészeket és a Dunába dobták. Vesztükre az üzemben lopások történtek előző héten és megszigorították az ellenőrzéseket, ezért egy buzgó éjjeli őr lebuktatta őket. Hogy miért voltak ennyire naivan elővigyázatlanok? Mert már korábban is követtek el gyilkosságokat, amit megúsztak, így elszemtelenedtek, ugyan sorozatgyilkosoknak nem hívhatjuk őket, mivel mindig nyereségvágyból öltek, nem szexuális indíttatásból, nem okozott számukra gyönyört mások életének elvétele, de nem is rázta meg őket különösebben, a tárgyaláson Léderer ridegen, tárgyilagosan írta le tettük részleteit. A szex minden gyilkosságban szerepet játszott, a főhadnagy Micit használta fel a kizárólag férfi áldozatok behálózására, ugyan, csupán Kodelka esetében folyt nyomozás, ott egyértelműen bebizonyosodott, Lédererné nem csupán ígérgetett, hanem lefeküdt a hentessel. Ifjú Tóth József segédkereskedő lehetett az egyik korábbi áldozat, aki 1922-ben tűnt el, és eltűnése előtt említette édesanyjának, hogy megismerkedett egy aranyos csendőr házaspárral, akik gyakran meghívták magukhoz a Tölgyfa utcába, itt volt Lédererék lakása. Utóbbi esetet nem tudták rájuk bizonyítani.
A házaspár a tárgyaláson egymás ellen vallott, Lédererné újabb és újabb mesét talált ki, hol a férje volt a gyilkos, hol három másik tiszt, hol szerelemféltésből, hol előre eltervezve ölt Léderer, hol a csendőrt szerette Mici, hol a hentest. Mivel a holttestet huszonnégy darabra vágták és megnyúzták, hogy állati tetemnek tűnjön, a boncoló orvos a halál okát csupán valószínűsíteni tudta. Elvileg közelről lőtték fejbe Kodelkát, de semmiféle bódító szert sem találtak a szervezetében, feltehetőleg a vacsorától meg némi bortól elnehezült, majd az ezt követő heves szextől végképp kimerülve elaludt. Azonban tekintve Léderer Prónay-különítményes múltját, ill., hogy csendőrként rendelkezett fegyverrel, a bíróság a férjet nevezte meg gyilkosnak és a darabolás elkövetőjének. (Akkoriban a különítményeseket bölléreknek csúfolták.) Természetesen Lédererné sem úszhatta meg, egyedül a csendőr nem tudta volna végrehajtani a gyilkosságot, tehát Mici bűnsegéd és felbujtó lett. Léderer Gusztávot halálra ítélték, felakasztották 1925 májusában. Léderernét először szintén halálra ítélték, majd kegyelmet kapott, és életfogytiglani büntetéséből tizenöt év után szabadult.
Lédererné Schwartz Mici, a beteges hazudozó, akin a frenológiával foglalkozó védőügyvédje a Lombroso által felsorolt, bűnözőkre jellemző fejformából és vonásokból semmit sem talált, egy bécsi nyomornegyedben született. Apja alkoholista volt, anyja pedig ideggyenge, naphosszat depressziósan feküdt az ágyban, háromszor is öngyilkosságot kísérelt meg. Nem csoda, hogy Miciből nagyravágyó nő lett, aki valójában sem Léderert, sem Kadelkát nem szerette, egyetlen dolgot imádott, a pénzt. Tizennégy évesen megszökött otthonról, idősebbnek hazudva magát, cselédnek állt, majd egy grófnő társalkodónője lett. Ártatlanságát és kislányos külsejét kihasználva az idős nő bizalmába férkőzött, majd az első adandó alkalommal meglopta. A mesés családi kincsek után sokáig folyt nyomozás, ekkor került a lány először a lapokba, szépségét Fedák Sáriéhoz hasonlították. Mivel a személyleírásokban gesztenyebarna szerepelt, innentől szőkére festette a haját.
Később kasszírnőként dolgozott Pozsonyban, Léderer anyjánál bérelt szobát, így ismerkedtek meg. Mivel a főhadnagy nem vehetett volna el egy alacsony származású pénztárost, Mici kitalált egy mesét holmi nemesi ősökről, akiknek törvénytelen leszármazottja, az esküvői meghívón már regensburgi Freiin Stein Mancikaként szerepelt. Nagyzási hóbortjában odáig jutott, hogy Budapesten bárónőként is feltüntették egy vendéglistán. Léderer Prónay-különítményesként jól keresett, ráadásul élelmezési tisztnek nevezték ki, itt ismerkedett meg Kodelkával, és kapott tőle rendszeresen kenőpénzt a szállítmányokért. A főhadnagy a laktanya kasszájából is sikkasztott, és a visszafoglalt birtokokról rendszeresen vitt haza ékszereket, bundákat, festményeket. Ekkor vásárolták a Tölgyfa utcai lakást, cselédet tartottak, nagy társasági életet éltek. Mikor a különítményt feloszlatták, Léderert átvették a csendőrségbe, lényegesen kisebb fizetésért, és a mellékjövedelmek is megszűntek. Mici kénytelen volt lejjebb adni, elbocsátották a cselédlányt, és lassan az ékszerek meg a bundák a zaciba vándoroltak. Ezért lett házasként más férfiak kitartottja. Miután a börtönből szabadult, virágokat árusított. Halálos ágyán bevallotta, hova tették Kodelka fejét. Végig ott lapult a Tölgyfa utcai lakás széfjében, egy különösen ronda festmény mögött. Micike perselynek használta a koponyát.
A szerelem örök, csak a partner változik.
