Fut a táj. Recseg a hó. Vág a szél. Hull a hó a fákról. Semmi különös. De ezek ketten elvárnák tőle, hogy élvezze. Sikongasson, ne férjen a bőrébe. Fér. Köszöni, nagyon is jól elfér. Hagyják őt békén, és reméli, hamar túl lesznek ezen a jó kis napfényes, egészségügyi sétán.
A gyógyulást megünnepeltük egy kis kirándulással. Fél napos pakolás, muffin sütés, és hegyre fel! Tudom, hogy a szakirodalom hangsúlyozza a napirend fontosságát, de ez a gyerek direkt élvezi, ha kiszabadul belőle. Persze, ugyanannyira élvezi, mikor visszatér bele. Négy hónaposan elvittük nyaralni, olajfaligetbe, tengerbe, most pedig tíz hónaposan elvittük egy hétvégére telelni. Ki a nagy, hideg erdőbe. Szánkózni, csavarogni.
A szánkózással az van, hogy nem rajong túlságosan azért az elvadult ötletünkért, hogy kitámasztjuk a mindenét, és pokrócba, plédbe csavarva beültetjük a szánkójába. Aztán húzzuk.
Fut a táj. Recseg a hó. Vág a szél. Hull a hó a fákról. Semmi különös. De ezek ketten elvárnák tőle, hogy élvezze. Sikongasson, ne férjen a bőrébe. Fér. Köszöni, nagyon is jól elfér. Hagyják őt békén, és reméli, hamar túl lesznek ezen a jó kis napfényes, egészségügyi sétán. Amit ezek ketten szemlátomást felettébb élveznek. Mi több, kitalálják, hogy felmásznak a hegytetőre, az őzekhez. Aztán mégsem, mert pár méterrel az őzek etetőjétől, anya fellázad. Hát, hiába megyünk, minden utolsó kanyar után jön még legalább három legutolsó, és közben végig emelkedőn kaptatunk. És utálom, hogy a poláros dzsekibélésem alatt állandóan csurog rajtam a víz.
Ez már jó jel, így már neki is lehet egy-két kritikai megjegyzése. Pl. óvatosan jegyzi meg, hogy marhára hideg van, és felcsúszik a sínadrág a lábszárán. És most már igazán elgémberedett a lába ebben a marcona bakancsban. Meg szar a kesztyűje, lefagynak az ujjai. És különben is, micsoda ötlet, ilyen cudar hidegben itt kórincálni. Úgyhogy apa legyen szíves levágtatni vele a hegytetőről, vissza a szállásra, mert különben vérfagyasztó sikoltásával felveri az erdő vadjait. Anya hátul kullog, nincs valami jó kondiban, alig pár hónappal a gerincműtét után nem feltétlenül hegymászásra van predesztinálva. De azért csak hazadöcög valahogy.
Késő délután megint öltözés. Ez a sok réteg, édes istenem. Harisnya, zokni, nadrág, overall stb. Belefárad az ember az öltözésbe. De a délutáni program izgalmasabbnak ígérkezik, uszodába megyünk. Az a jó párás meleg. Istenem. Szereznek kiskocsit, lehet benne lábat lógázni. Lehet a medencében pancsolni Annácskával, és nagy kortyokban kóstolgatni a medence vizét abból a két nagy műanyagpohárból, amit valahogy sikerült megszerezniük. Lehet cicizni a medencében, hancúrozni apával, zuhanyozni anyával, elterülni, banánt enni, stirölni a csajokat. És végül laposakat pislogva el lehet nézni annak a buta kétévesnek, hogy lebébizett.
Mindent összevetve ezért a programért még a délelőtti séta is megbocsátást nyer. Sőt, azt is el lehet nekik nézni, hogy elalvás után betesznek az utazóágyba, és csak késő éjszaka verem fel őket újabb vérfagyasztó üvöltéssel, mert mégis micsoda dolog, hogy engem ide beraknak. Hajnali ötkor pedig el lehet kezdeni az ágytámlás gimnasztikát. Feláll, nyög, törleszkedik, lehuppan, ránk mászik, betenyerel, motyog, kurjant, reggel van, hé, fel lehet kelni! Aludj, kisfiam, míg szépen mondom. Nem mondja szépen, sőt, megpróbál visszafektetni, álnok módon erőfölényét akarja fitogtatni, de nem hagyom magam, megfeszülök, ollé, szép a reggel, jó a reggel.
Hanem amikor kiderül, hogy ma meglátogatjuk a sípályákat, mérhetetlen harag önti el. Kategorikusan jelzi, hogy vagy azonnal visszatesszük a jó meleg autóba, vagy azonnal leveti magát apa válláról. Micsoda eszement ötlet, hát rendben, hogy az osztrák gyerekek síléccel jönnek ki az anyukájukból,
és másfél évesen suhannak le az apukájuk lába közt a hegyről, őt mindez magasan nem érdekli. Álmos, most jut eszébe, hajnalban kelt, melegre vágyik, úgyhogy azonnal helyezzük vissza a kisülésébe. Visszahelyeztük, és autós kirándulást tettünk a közeli tónál. Délután anya újból fürdőzést indítványoz, és ez maximálisan kielégíti a csapatot.
És ez tartósan megmarad. Maximálisan ki vagyunk elégülve, éjjel alszunk, mint a mormoták.
A Babablog partnere: 
{jcomments on}
