Két olyan zenekar lesz május 31-én a Müpa Dupla W sorozatának fellépője, akik még eredeti forrásból merítve alakították ki sajátos zenei világukat. A lengyel Čači Vorba frontembere a Kárpátok vándorzenészeihez szegődött, míg a Csángálló a legendás gyimesi prímástól, Zerkula Jánostól kapta meg az induláshoz szükséges zenei alapokat.
Akinek nem volt elég az iskolai keretek közötti oktatás és a családi zenei örökség…
Akár ezzel a felütéssel indulhatna a lengyel Čači Vorba énekes-hegedűs frontemberének életrajza. Maria Natanson ugyanis híres zenészcsaládból származik – a zeneszerző, Tadeusz Natanson unokája –, ám 14 évesen úgy döntött, elhagyja a zeneiskolát, a klasszikus zenei tanulmányokat és a családi fészket. Helyette inkább vándorcigányokhoz csatlakozott, hogy a Kárpátokban utazgatva testközelből ismerhesse meg az autentikus cigány dallamokat és előadásmódot.
Öt évig járta és kutatta a hegyvidék fennmaradt hagyományait, a Szepesség lengyel részén is élt együtt romákkal, ezt követően pedig még másfél évig a Kałe Bała zenészeivel járta az utakat. Ő tehát még első kézből, a népi mesterektől vette át a zenei tudást, ahogy régen adományozódott át nemzedékről nemzedékre.
Saját együttesének nem véletlenül választotta a Čači Vorba, azaz magyarul őszinte szó nevet, a balkáni romák ugyanis így hívják a zenét, szerintünk ugyanis egyedül a zene képes „igaz beszédre”. Első két albumukon kelet-európai és balkáni cigányzenéket dolgoztak fel, majd francia és ír zenéből is merítettek, de a jazz, a rock, a kortárs klasszikuszene hatásai is fellelhetőek dalaikban.
„Megszállottan gyűjtjük a kelet-európai népzenei, és úgy általában a világzenei felvételeket. Ez az egyik fő inspirációs forrása a próbákra lehozott dalainknak. Már jóval a zenekar megalakulása előtt is foglalkoztunk a világ különféle részeiről származó tradicionális zenékkel. Valószínűleg mindannyian meg tudnánk írni a magunk saját, a többiekétől különböző és igen hosszas történetét az etnozene titkaiba való alámerülésről”
– mesélte korábban egy interjúban, a zenekar tagja Piotr Majczyna. Koncertjeiken azonban ezek a hatások szinte áramlásszerűen követik egymást, hiszen zenéjüknek a speciális dinamika és a transz-szerűség a lelke. Ahogy egy kritikában írták róluk:
„Natanson hegedűje és vonója mintha szárnnyá válna, amiként az ő éneke is nyilvánvalóan angyali.”
Az együttes nemcsak zenében, hanem hangszerekben is a változatosságot kedveli:
„magyar brácsa, török kemence, görög buzuki, moldvai kobza és közel-keleti derbuka felelget egymásnak, hol balkán twistet, hol roma swinget, hol román rock’n’roll-t idézve.”
Koncertjük bizonyosan elrévedés lesz a határok nélküli zenében.
Az est második fellépője, az idén tízéves jubileumát ünneplő Csángálló zeneileg ma már messze jár mestere, Zerkula János gyimesi portájától. Bár improvizációban gazdag zenéjüket a gyimesi és moldvai alapokra építik, a határtalanság rájuk is az egyik legjobban illő jelző.
Bejárták Kelet-Európa és a Balkán legtáncosabb vidékeit, tanultak és gyűjtöttek, így született meg táncra hívó, felszabadító muzsikájuk.
„Autentikus csángó népzenéből építkező, erdélyi motívumokkal gazdagított, balkáni hangzásvilággal tarkított, improvizatív, instrumentális és vokális muzsika, saját szájíz szerint, rendkívül visszafogott előadásmódban”
– áll zenei definíciójukban. A hagyományra tehát nem lezárt egységként tekintenek, hanem olyan valamire, amit követni és teremteni érdemes, amiben benne kell létezni.
„Régen is arról énekeltek az emberek, amit éreztek, és inspirációt ehhez a környezetükből merítettek. Mi is igyekszünk hasonlóképp eljárni, az élményeinket fogalmazzuk meg a népzene segítségével”
– mesélték.
Sodró estére kell készülni tehát május 31-án a Müpában, keresztül-kasul utazva a Kárpátok, a Balkán és Kelet-Európa csodás zenei vidékein.
