Míg Ady Endre halotti ágyas képe közismert, Mikszáthé sokkal kevésbé – a Palóc Múzeumban most ezt is megnézhetjük, mint ahogy az író öregkori, gipszbe öntött kezét is. (Dudellai Ildikó riportja)
A Nógrád megyei Horpácson működik Magyarország egyetlen Mikszáth-emlékmúzeuma. Itt állandó kiállítással várják – sőt a kúria előtt üldögélő szobor formájában maga az író várja – a látogatókat. Ezzel párhuzamosan a balassagyarmati Palóc Múzeumban is berendeztek egy Mikszáth-kiállítást több olyan tárggyal, amely eddig nem volt látható Nógrádban. Az időszaki tárlatot októbertől Salgótarjánban és Szécsényben is bemutatják majd, de Balassagyarmaton állandó Mikszáth-kiállítást is terveznek a pár éve a városba visszakerült Madách-Mikszáth gyűjtemény anyagából. Mikszáth Kálmánt tehát nem felejtik el a földijei, a „jó palócok”.
– Az Egy vármegye a levegőben című kiállítást A horpácsi emlékmúzeum, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Nemzeti Múzeum és a Palóc Múzeum gyűjteményéből válogatták – mondja a tárlaton körbevezető Lengyel Ágnes, a Palóc Múzeum igazgatója.
Tájékoztatása szerint a Nemzeti Múzeumból kölcsönözték a Mikszáth Kálmán parlamenti életéhez kapcsolódó anyagokat, a Történelmi Képcsarnokból Kozmata Ferenc papírnyomatát a fiatal Mikszáth Kálmánról és Cserna Kálmán Balassagyarmatot ábrázoló tusrajzát.
A Császtvay Tünde irodalomtörténész által rendezett kiállításon a nagy palóc író személyes tárgyai, relikviái tekinthetők meg, időrendben végighaladva Mikszáth életén. Megidézik a tárgyak a századfordulós Balassagyarmat világát, amelyből Mikszáth elindult, felvillantják az újságírói és írói, majd a képviselői hivatás okmányait. Láthatjuk a közéletből Horpácsra való kimenekülés egyes iratait és a Mikszáth halála utáni országos gyász relikviáit is. Visszakerülhetünk az időben Mikszáth gimnáziumi érettségi bizonyítványa, személyi lapja, cvikkere, kávéscsészéje, tollai, levéltárcája, szivarszipkái és névjegykártyái láttán, közelebb kerülhetünk hozzá a mandzsettagomb, a gyufatartó, a jegykendő, az esküvői kalapbokréta, a képeslapok vagy a Mauks családról készült fotók révén. Bogarásszuk Mikszáth apró betűs, ránézésre kellemes, mégis nehezen olvasható kézírását.
Ifjúkori portré
Előttünk van egy magyaros vármegyei mente, Nógrád megye díszalbuma, Mikszáth fémkoszorúja, sírszalagjai, ezüst tányérkája, pohara, róla készült karikatúra.
A képzőművészeti alkotások között található Ferraris Artúr híres Történelmi tarokkparti című festménye: a képen Tisza Kálmán, Nedeczky István, Sváb Károly, Jókai Mór, Gajári Ödön, Odescalchy Gyula, Csernátony Lajos, Beőthy Aldzsi, Podmaniczky Frigyes, Pulszky Károly és Mikszáth Kálmán.
Balassagyarmaton látható most Benczúr Gyula Mikszáth-portréja, Garay Ákos az alvó írót, Márton Ferenc pedig díszdoktorrá avatását örökítette meg. A falon függ Feszty Árpádné Jókai Róza festménye és Záhonyi Nagy Mihály Mikszáth-portréja is.
A dokumentumok között olvasható egy véghatározat Nógrád vármegye törvényhatósági bizottságának Balassagyarmaton 1909. évi október hó 16-án tartott rendes közgyűléséből. A Tisza Kálmán kori parlamenti időket nemcsak díszkorsók, plakettek, képviselőházi piknikmeghívók, „tánczrendek” és kortestollak, választói igazolvány idézik meg, hanem a tárgyak között van a folyosói köpőcsésze is.
Míg Ady Endre halotti ágyas képe közismert, Mikszáthé sokkal kevésbé – a Palóc Múzeumban most ezt is megnézhetjük, mint ahogy az író öregkori, gipszbe öntött kezét is. Ha már a korról beszélünk: szembesülhetünk azzal, hogy Mikszáth Kálmán is volt fiatal, és sokáig állunk ifjúkori portréja előtt, amelyen persze fel sem ismerjük, hiszen legtöbben a joviális, nagy hasú öregurat látjuk magunk előtt, ha rá gondolunk.
A kiállítás látogatói végül egy kanapén pihenhetnek meg, hogy vetített képeket nézhessenek az író életéből, illetve részleteket a Szent Péter esernyője című filmből.
A tárlat címére utal az 1883-as, Egy kis korrajz című Mikszáth-írásból való idézet: „Aztán olyan csodálatos a megyei levegő, hogy aki azt szívja, vagy protegálni akar, vagy protegáltatni. A kevély címerek csillogása a kastélyok homlokán, százados jegenyék bólingató koronái az utak mellett, beszédes patakok, betömi őket az erdő haraszttal, mogyorófa vesszők, melyeket a csalitos nevel a hajdú kezébe, röpülő békanyál, mely befonja a fűzfabokrokat és növényeket – mind uralkodásra, erőszakra, intrikára, engedelmességre tanítanak…”
Teljes a bizonytalanság
2009 januárjától került vissza Balassagyarmatra – Salgótarjánból – a Madách és Mikszáth relikviáit magában foglaló irodalmi gyűjtemény (ezt különben a város már 2007-től szorgalmazta). Lengyel Ágnestől megtudjuk, hogy ebből terveznek majd új állandó kiállítást, az önkormányzat szándéka pedig egy állandóan látogatható Madách- és Mikszáth-emlékszoba kialakítása a múzeumhoz közeli Aininger házban.
A Palóc Múzeumhoz öt kültéri intézmény tartozik: a palóc fundus, a hollókői palóc tájház, a csesztvei Madách Imre Emlékház, a bánki szlovák nemzetiségi tájház és a horpácsi Mikszáth Kálmán Emlékház.
A horpácsi emlékház igen sajátos helyzetben van: az egyetlen magántulajdonban lévő épület, miután 1997-ben eladta az akkori Nógrád Megyei Önkormányzat. Szakemberek szerint az épület felújításra, a kiállítás megújításra szorul, de a jövővel kapcsolatban teljes a bizonytalanság. Maga a kúria a Horpácson élő Varga Péter tulajdona, az épületre haszonélvezeti joga maradt a megyei önkormányzatnak, és a megyei múzeum működtette. Januártól állami tulajdonú a gyűjtemény, a fenntartó megyei önkormányzat jogutódja pedig a kormányhivatalhoz tartozó Megyei Intézményfenntartó Központ.
A jelenlegi függő helyzet azért érdekes, mert elképzelhető, hogy a múzeumok végül a települési önkormányzatokhoz kerülnek, és kérdés, hogy mit kezdene a 175 lakosú Horpács önkormányzata Magyarország egyetlen Mikszáth-emlékhelyével.
Legyen ez a jövő kérdése, mi most tovább utazunk Horpácsra, ahol Mikszáth Kálmán 1904-ben vásárolta meg a 420 holdas birtokot. Választott otthona 1954 óta működik múzeumként.
Az ámbitus előtt 1999-től látható a Mikszáth-szobor, a karos lócán üldögélő író alakja ifjabb Szabó István munkája. Az alkotás nem csak szép, de ötletes is, valószínűleg több ezer fénykép készült már, amelyen a látogatók a lábát a térdén keresztbetevő Mikszáth mellett várták a kattintást.
Mikszáthot nem lehet nem szeretni
Horpácson Gere Lászlóné vezet minket körbe a kúriában. Itt dolgozik már 1995 óta, férje szintén „Mikszáth-barát”, ő a tárgyi emlékek ápolására létrejött Fundus Alapítvány elnöke.
– Ezt csak így lehet csinálni – szögezi le, hozzátéve, hogy „Mikszáthot nem lehet nem szeretni”.
Azt, hogy a falubeliek is szerették a családot, apósa édesanyjától tudja, aki Mikszáthéknál szolgált.
Mikszáth Szontágh Pál örökösétől vásárolta meg a birtokot. Kezdetben a földszintes öreg kúriában lakott, amely mellé 1906-ban fia, ifjú Mikszáth Kálmán tervei alapján új kastélyt építtetett eklektikus, görögös, neoklasszicista stílusban. Az emlékházban őrzik a Szontágh-kúria adásvételi szerződését és az új kastély tervrajzait is.
Végigvonul előttünk képekben, dokumentumokban a szülőhely, Szklabonya, majd Balassagyarmat, Szeged, Budapest. Itt van az a szoborcsoport, amellyel írói munkássága 40. évfordulóján ajándékozta meg az írót Nógrád Vármegye Közönsége, az alkotást úgy írhatnánk le: Mikszáth a palócokkal.
Mikszátnak szerencsére temérdek tárgyi emléke maradt, így saját bútorai között sétálhatunk. Ilyen az íróasztala, lámpája, kedvenc bőrfotelje, könyvesszekrénye. A tálalószekrényt 1904-ben, költözésükkor vásárolta (kétszer is elvett) felesége, Mauks Ilona, a sárkányos tükröt pedig két menyétől kapta az író.
Láthatjuk többek között a pipatórium töredékét, a birtokkönyvet pecséttel, tintával, itatóssal, egyszemélyes ágyát, szekrényeit, a szalonban lévő asztalt, amelyhez eredetileg hét szék tartozott, de csak három maradt meg. Mikszáth Kálmánné: Visszaemlékezések című írása mellett hever a gyerekek tejfogait őrző szelence.
„Elbeszélni nem a regényíróktól tanultam, hanem a magyar paraszttól” – olvashatjuk az egyik idézetet, az ifjúkori zsengék között pedig egy kétféleképpen olvasható Emléklapot találunk.
A vonallal kettéválasztott szöveg vízszintes olvasata így szól: „A mosolygó élet kísérje léptedet, távol legyen tőled a gyász, emlékezet. Minden, mi jó vagyon, hogy szívedbe légyen. Kerüljön, de nagyon a keserv és szégyen.”
A függőleges változat viszont így: „A mosolygó élet távol legyen tőled. Minden, mi jó vagyon, kerüljön, de nagyon. Kísérje léptedet a gyász, emlékezet, hogy szívedbe légyen a keserv és szégyen.”
Mikszáth 1857 és 1863 között tanult a rimaszombati protestáns gimnáziumban, vagyis ezt a Rimaszombaton jegyzett Emléklapot legfeljebb 16 évesen írta, nevét alá pedig így: „Mikszádt Kálmán”.
Az egyik szobán két ajtót látunk, ezek voltak eredetileg a főbejáratok. A két kisszobával épült emelet most üres, de a fa feljárót eredeti állapotában őrizték meg, és a kandalló is működőképes.
Ácsorgunk a dolgozószobában, ahová méhdöngés és madárcsicsergés szűrődik be kívülről, egyébként csend és nyugalom honol. És az a hangulat, amely nehezen enged el, vissza a mába.
Forrás: MTI
{jcomments on}
