Abszurd művek című kiállítás
február 12 – 2019. március 29.
Nádor Galéria
1052 Budapest, V. kerület József nádor tér 8.
Abafáy-Deák Csillag: Az abszurd konyhájában
A latin absurdus szó eredeti jelentése: kellemetlen, ízetlen, a mindennapi szóhasználatban: képtelen, lehetetlen, nonszensz. Rokonságban áll a groteszk minőséggel, ami szintén összetett ábrázolásmód: a félelmetes, torz és fenséges vonások ötvöződése a kedves, néha kicsinyes komikuselemekkel, a rémület és nevetés együttes hatását váltva ki. Az abszurd lényege az ellentétes esztétikai minőségek együttes jelenléte, össze nem illő elemek társultsága a komikum feloldódik, míg a groteszkben ez feloldatlan és feloldhatatlan marad, a groteszk világa zárt, egyformán lehetséges benne a reális és irreális, a komikum és tragikum, a fenségesség és alantasság, a valóság és a fantasztikum. Elnevezése az olasz grotta, vagyis barlang szóból ered. Mi más jutna eszünkbe erről, ha nem Platón barlanghasonlata, melyben a filozófus a valóság és a látszat, a változatlan és állandó változásban lévőt próbálja összebékíteni, valamint az árnyék problematikáját feldolgozni.
A kiállítás 41 művész munkáját tálalja, nem csak a Belvárosi Művészek Társasága tagjainak, hanem meghívott művészek alkotásait is. Lóska Lajos művészettörténész megemlítette megnyitó beszédében, még a helyszín is abszurd, mert ha kinézünk a terem hatalmas ablakain, a látvány, a még el nem készült Nádor tér feltúrt és holdbéli tájnak tűnő látványával, kiemelkedő földkupacaival abszurd. Én annak örültem, hogy már könnyebben megközelíthettem a galériát, a pár hónappal azelőtti látogatásommal ellentétben, amikor még sárban, porban tapicskoltunk. Most száraz lábbal keltünk át az úton, de nem arra gondoltunk, hogy tudunk vízen járni.
A galériába, a falon, pulton, földön, üvegvitrinből kacsintanak ránk a művek. Kacsintanak, mert sok humort is látunk, könnyedséget, néha csak próbáljuk megemészteni, vajon mire gondolhatott a művész. Objektek töltik be a teret, a festmények versenyeznek az ötletes alkotásokkal. A kis terem egyik főfalán Oliver Arthur Légy című festménye. Kettős értelmű, a nagy légy uralja a teret, eszünkbe juttatja A légy című kultuszfilmet, melynek Oscar díjas animációját magyar művész (Rofusz Ferenc) készítette. A kisméretű bomba ártatlannak tűnik a hatalmas légy mögött, mutánsok fogják uralni a földet? Vagy felhívás, arra, hogy légy magad, légy aktív, légy? A belső főfalon Mayer Hella Oly közel c. festménye két művész, Réti Ágnes Cifrapalota és Fölszállott a páva c. és Varga-Amár László Tollas Necker-kocka alkotása között látható, szokatlan együtthatás. Réti Ágnes Mercédes kereken hozza be a mozgást a népművészeti elemekbe, míg Varga-Amár megtollasodott lebegő kockája másvilági, térlátásunkat finoman borzolja. Mayer Hella abszurd világa, mint legtöbb alkotásán itt is közel és távol is van. Nem egyszerűen feje tetejére állított világ ez, felhők helyett fák lógatják, nem lábukat, hanem koronájukat az égből, fent gyökereznek, lombjuk vígan zöldell, talán nem is kell felmennünk a lépcsőn, ami a holdbéli tájon egy el nem készült piramishoz vezet, nincs halálkamra, még nem temetünk, közel az ég és az élet, csak szemünket kell kinyitnunk, ez is lehet felszólítás: Légy!
Veszely Ferenc Fütyülőse sem kis madárka csilingelő füttye, ragadozója kifütyül minket, padlóra kerülünk, K.O., mintha fütyülős pálinkából túl sokat fogyasztottunk volna. Kron Zsuzsa Sisyphosa lépcsőkkel is küzd, görgető figurája talán azt sem látja, hogy a csúcson sincs nyugvópont, Gergely Nóra Égi egyensúlya, a lehetetlenség megkísértése, mítikus hangulattal. Kováts Albert a fényképészhez vitte a királyt, Übü a fényképésznél nem pálcikaembert ábrázol, csak azt a szövevényt, ami a fejben, fejen és körülötte van, a megismerhetetlenség szövevényét, az übüség érthetetlenségére is utalva, már aki látta az Übü királyt. Érdemes megnézni, aktuális most is. Tóth Pitya István Mutáns csigája nyomot hagy bennünk is, a lassúság dicsérete, világító nyom a kopár földön. Guti J. Soma Figurája a megállást parancsoló táblákból keresztet összerakva, egyszerűségében hatásos, letisztult mű, Barabás Márton Billenő végtelenje ránk vigyorog hibátlan fogsorával, Möbius-szalag is, da capo al fine, infinitum, a zene örök? Lencsés Ida Könnyű léptek-et ígér a falra felfüggesztett patkókkal. Fel van függesztve! Ló legyen a talpán, aki ezzel járni tud, a cím is rájátszik az abszurdra. Kovács Péter Balázs Hibridje, nem aranyborjú, bár aranyozottan csillog. A szelídség és ragadozóság kettőssége, magunkra ismerhetünk, ami bennünk is ott lakozik? Mindkettőből már csak a csontváz marad? Dréher János Gravit-Art-Cio elegáns fehérsége és harmonikus formái ellenére az idegenség és hidegség érzetét keltik, a másvilágira is utalnak, a rend dicséretére, a szellemes címbe beleoltva a művészet szó. Deák Ágnes Útban című objektje a Szent jobb anyagba zárt világát veti fel, hatásos mű.
Ennyi abszurd után valóban az abszurd konyhájába érkezünk, nem hab a tortán, hanem fagyi, és nem a tortán, hanem a szobron, fogyasztható édesség vár ránk a pulton Karamell királyné konyhájában. Eltakarja a művet. Mint csoki szökőkút egy partin? Sokan megszöknek, amikor Fekete László biztatja a látogatókat, kóstolgassák, mazsolázni is lehet. A művész kolbászlövedékkel fenyegeti a látogatókat, édes és sós keveredik. A fagyi visszanyal?
Kölüs Lajos: Semmi esztelenség, abszurdok vagyunk!
Képtelen képek, képtelen plasztikák, objektek, installációk a kiállító teremben. Veszely Ferenc Fütyülős című alkotása látszólag a focit idézi meg, a bírót, ám a fekvő alakra tekintve, látjuk a tűsarkot, az izmos vádlit, egy nő fekszik a földön, kiborult szegény, hiába fúj sípjába az égi angyal, nem segíthet rajta. Mayer Hella zöld felhői akár kövek is lehetnének, a semmibe függnek, a semmi tartja őket (Oly közel). Fordítva látjuk a világot, a fák az égben gyökereznek, beittunk volna mi, nézők is?
Tóth Laca Metamorfózis-a egy lábon álló női arc, galambbal a hajában. Megnyílt fejében az ég, egy fekete lyuk (négyzet) látszik. A szépségszalonból jön, vagy épp oda igyekszik? Lakos József eltévesztette a kort, legalábbis a címadással: Vándormadarak. Hol vannak már a hatvanas-hetvenes évek, amikor a munkakönyvi beírásra tekintve, nem vették fel az illetőt, aki munkát keresett, sokadszorra. Aki ma vándorol, az inkább kivándorló, békegalambbal a fején is. Van valami szemérmetlen pimaszság a képen, a magabiztosság, hogy célba érnek, közben somolyognak.
Füleki Zsuzsa Androgün-je (összetört tükre) és Kováts Albert Übü a fényképésznél című alkotása sok rokonvonást mutat egymással. Egyiken látható az arc, háromszög hálózatba zárva, kancsalító fehér foltokkal idézve meg az ember kétneműségét. Míg Kováts kitakarja a figura arcát, az ostobaságnak nincs személyisége, csak a háromszögek hálózatát látjuk. Olyan érzésem van, mintha egy japán szamurájt idézne meg maszkjával, absztrakt módon. Alfred Jarry mégis jelen van, ugyanis eredetileg Übü király című művében egy derék számtantanárt figurázott ki.
Gergely Nóra Égi egyensúly-a képtelen egyensúly, elképzelhető, de lehetetlen. Talán a nézőnek kellene átmennie a kötélen, annak lenne tétje is, élet vagy halál. Barabás Márton Billenő végtelen-je a harmonikát fordítja emberi gesztussá, egyfajta keep-smilinggá, jelezve, hogy minden körülmény között bizakodást kell mutatnod. Pápai Lívia Elégett álmok című műve túl direkt megfogalmazásában elvész a lét, a halál, a pusztulás tragikuma, egyben mindezen dolgok fel- és megismerésének elementáris vágya.
Tóth Pitya Istvánnál a Mutáns csiga egyenes vonalat húz maga után. Tényleg mutáns, csak egy irányban tud haladni, irány-taxi lett. Guti J. Soma műve (Figura) útját állhatja a mutáns csigának, vagy épp segítheti is, útjelzőként. Oliver Arthur nassoló legye (Légy) már méretével is megrettenti a nézőt. Orosz Péter Tüske című műve egy rovar puhányságát fordítja meg, tüskét aggat rá a testre, szúrjon. Ez a lény is mutáns.
Pruttkay Péter Mobiltelefon-dobóvilágbajnokság I. díj humoros, de necces. Senki sem akarja kiadni a kezéből a mobiltelefonját, eldobni is csak ritkán sikerül. Elhagyni annál inkább. De nem az elhagyás világbajnokságát látjuk. Másik két alkotásában tűz van (Bakamatraccal őrségben, Labdázni tilos), szenvedély, valami tilos, valami lehetetlen. A bakamatracon nőnemű lény nem igen fekszik, csupán vágy és álom, ritkán sikerült a bakának a kerítésen kiszökni a laktanyából.
Olajos Ilka Oblivion-ja sem feledteti velünk, hol is vagyunk, milyen abszurd néha az emlékezés, mert nem tudunk és olykor nem is akarunk emlékezni. Hagyjuk másra. A tisztes homály fényesebb, titokzatosabb. Elekes Károly függőlegese, vízszintese könnyed alkotás, de nem üt szíven, repült már nála piros alma is, most ezek a szárnyasok, mintha a földön járnának, és nem egy folyón keresztül, vagy egy folyó felett.
F. Farkas Péter trendi alkotása túl trendi, elmarad a többlet, a túltolt technika hatása és értelme (Frédi, azt hiszem, eltévedtünk, Parancsnok, merre van a Google Ciber?, Az erdő velünk van), a címadás viszont szellemes. Ugyanezt érzem Mascher Róbert Erőmű alkotása láttán. A Szabadság-szobor működik, jobban teljesít, átlényegült. Csupán egy propelleren múlt. Dréher János Gravit-Art-cio-ját nézve, minden golyó a helyén van, attól függően, milyen irányból tekintünk rájuk, úgy változik a sorrendjük, tovább nem tolhatók.
Deák Ágnes objektjénél éreztem azt, hogy megborzongok. Borostyán? Szent Jobb? Nem látom a hüvelykujjat, ez csak balkéz lehet. Mumifikálódott. Kié ez a balkéz? A balsorsot jelentené? Varga-Amár László tollat adott a kockára (Tollas necker kocka). A lehetetlen kockát Necker-kockának is hívják. A toll mint ötlet, jó, de nem elég, nem fordít ki semmit, elmarad a megkísértés, hiába a színes háttér.
Fekete László installációját (Karamell Királynő konyhája) meg lehet kóstolni, csipegetni belőle, mazsolázni. Vaskosan édes, vaskosan túltolt. A keramikus kezében puska, a szurony végén mustáros kolbász, harapni lehet. Végzetszerű alkotás és alkotó. Kész őrület. Régen bor folyt a szökőkútból, most karamell torony mered ránk, mint amikor a gyertya csonkig ég. Magamba roskadok, már nem segít rajtam Molnár Éva Magány című plasztikája sem, amely egy másik tárlaton fontos műként mutatkozna meg.
***
A címlapon Kovács Péter Balázs Hibrid című műve.
