Sötét, kaotikus, letisztult. Ezekkel a szavakkal lehetne leginkább jellemezni Ulrich Gábor, Balázs Béla – díjas animációs filmrendező és grafikus kiállítását, melyet 2012. május 14 – én, a Kecskeméti Kortárs Művészeti Műhelyek Galériájában nyitott meg méltató szavakkal Podmaniczky Szilárd, író. (Füstös-Simon Zsuzsanna tudósítása)
A művészet akkor éri el célját, ha értéket teremt, ha ütköztet és gondolkodásra késztet.
Az igazi művészet az ég felé tör – égett belém gyermekkori rajztanárom egykori mondata.
Ulrich Gábor munkáinak, mint minden műalkotásnak időt kell hagyni, hogy a vizualitáson áttörve az elme legmélyebb bugyraiban is szikrát kapjon a gondolat, majd az élmény és megértés. Természetesen ahány ember, annyi féle értelmezés létezik. Ahogyan arra Podmaniczky Szilárd is utalt a kiállítás megnyitóján: a mű teljes valójában csak az alkotás keletkezésekor az alkotó számára létezik. Az újraértelmezések már távolodhatnak az eredeti elképzeléstől, ugyanakkor új perspektívákat is megnyithatnak.
Első blikkre a képek nem mutatnak mást, mint szürke furcsa ábrákat, közelebbről megnézve szálkás grafikákat, pár centi távolságból szemlélve pedig rabul ejtenek. Mit is akarhatott ezzel kifejezni az alkotó?
Szubjektív értelmezésem szerint a mai kor emberének egyik legfőbb problémájára alapozott, a „rohanó idő” kérdésére. Valójában azonban nem az idő rohan, hanem mi emberek. Ezért pedig olyan alapvető dolgokra nem szánunk időt, mint az egészséges táplálkozás, és testi épségünk megőrzése.
Pedig ez lenne az alapja a híres mondásnak: „Ép testben ép lélek” – ami mára úgy módosult: „Ép testben épphogy élek.” – Vajon milyen képeket készített volna a művész egy olyan vízióban, melyben kívülről – belülről egészségesek vagyunk? -. A kiállított grafikák is erről tanúskodtak, az emberi test atomizálódását és egészségtelenségét jelezték, megdöbbentő és hiteles módon. A képek egyfajta tehetetlenséget, kétségbeesést olykor agressziót fejeznek ki.
Testkontroll. Magáért beszél e fogalom, Márai szavaival élve: „az anyag, melyből készült, rokonságot tart a földdel, a vízzel és a csillagokkal is: a testben van valami örök, ugyanakkor, amikor nevetségesen romlandó és mulandó. /Márai: Füveskönyv/
Harvey és Marilyn Diamond Testkontroll című könyve alapján, a kiállítás is ezt a címet viseli. A testkontroll diéta a fehérje és szénhidrát megfelelő kombinációban való bevitelén alapul, olyan tudatosságra, ami mindennapi életünkből hiányzik. Bár mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a sok zöldség, gyümölcs, folyadék fogyasztása a gyorsételekkel szemben milyen jótékony hatásokkal kecsegtetne. A képek tükröt tartanak a nézők elé, ilyenek vagyunk belülről, és mindezt csak magunknak köszönhetjük, nem a rohanó időnek, hanem saját kifogásainknak.
A nyugati kultúra katolikus hagyományában, de a legtöbb vallásban fellelhető a böjt, mint az önmegtartóztatás, az önkontroll 
tanítása, ami a keleti vallásokban sokszor drasztikus módon nyilvánul meg, ha csak a Buddhai Nirvana elérésének követelményeire – a vágyaktól való abszolút mentességre – gondolunk. A lényeg azonban kultúrától függetlenül ugyanaz: fontos a test megtisztítása, az emberi hajlamok zabolázása, a mentális és pszichés egészség karbantartása. Mivel az ember test, lélek és szellem, ha az egyik komponens sérül, azt többi is megsínyli. Ezen a ponton – test, lélek, vagy szellem sérülése – szűnik meg az ideális teljesség, amikor a fizikailag egészséges ember tiszta elméjén és lelkén keresztül kapcsolatba kerül a szakralitással. Ennek hiányától beteg a társadalom.
Talán nem véletlenül jutnak eszembe ismét Márai szavai, aki tudatosan, saját szabályai szerint, mértéktartóan éppen ezért példaadóan élt. „Jellemünk az úr, értelmünk parancsol; a test csak szolga.”
Mindenkinek jó étvágyat!
A tárlat június 8-ig tekinthető meg, hétfőtől péntekig, 13-17 óráig a Kecskeméti Kortárs Művészeti Műhelyek Galériájában.
{jcomments on}
