Ne menj az amszterdami Rembrandt házba, ha a festő életére, lelkére, sorsára vagy kíváncsi. Ott csak rideg kiállítási tárgyakat találsz, amelyek talán senkinek sem szólalnak meg. (Mintha unokánkat egy hotel kiglancolt apartmanjába vinnénk, hogy megmutassuk, hol töltöttük ötven éve nagyanyjukkal a nászéjszakát. Kreatív fantázia kellene hozzá, bár a gyerekeknél ez nem gond, ha szexről van szó.)
Néhány szekrény, szekrényágy, kép, festőállvány, kandalló, rideg konyha, a festéshez gyűjtött tárgyak, szobrok, élettelen eszközök modern falak, padló és mennyezet között.
Ha valaki meg akarja ismerni Rembrandtot, olvasson Bródyt. Bródy Sándor utolsó és legjobb regénye sokkal, de sokkal többet mondd el a festőről, mint a gondosan összeválogatott múzeumi halmaz. Vagy elolvashatjuk Hendrik Willem van Loon Rembrandt című – irodalmi szempontból csekélyebb értékű, de információkban gazdagabb – életrajzi könyvét. (Mindkét mű a Magyar Elektronikus Könyvtárból ingyen letölthető.)
S ha valaki mégis úgy dönt, hogy egy valódi tárgyon, esetleg egy műalkotáson keresztül akar bepillantani a legnagyobb holland festő lelkébe, és van pénze repülőre, szállásra, az a Rijksmuseumba menjen az Éjjeli őrjáratot megtekinteni. De siessen, ha a képet még a jövő évi restaurálása előtt akarja látni! Bár amint a librarius.hu írta, a festményt felújítás közben sem veszik le a falról! Sőt! Úgy születik újjá, hogy a munkát mindenki egyenes adásban követheti az interneten.
„Modern világ, a haverunk: Rembrandt!”
Mellesleg időnként azért is fel kell újítani a híres festményt, hogy láthassuk: az Éjjeli őrjárat valójában nem éjjeli őrjárat, csak az évszázadok alatt annyira besötétedett a kép, hogy a címadás idején már nem látszott: a szereplők napfényre lépnek a sötét háttérből. (Egyébként is: éjszaka ekkora őrjárat sohasem vonult végig Amszterdam utcáin. Pláne nem azzal a kíváncsi kislánnyal a kép bal oldalán…)
Nógrádi Gábor
