Léggömbös kislány ledarálva

Banksy alkotásai az amszterdami Moco múzeumban nem festmények, nem grafikák – nem képek.

Versek. Kis esszék. Aforizmák. Epigrammák. Kiáltványok. Szlogenek.

Kaján Tibor jut eszembe meg a karikatúrái. Némelyik pontosabb és keményebb gondolatot hordozott (hordoz), mint Banksy bármelyik grafikai ötlete.

Vajon az volt a gond, hogy Kaján Tibor egyetlen rajzát sem darálta le egy képaukción, amint tette Banksy? Talán… Így aztán nem háromszáztíz millió forintot kapott egy képéért, mint kollégája a Lány léggömbbel alkotásért, hanem kétszáz forintokat. Bár igaz, ha ledarálta volna valamelyik rajzát, talán rommá röhögjük az Új Tükör szerkesztőségét. Tudni kell, mikor, mit, hol, hogyan, miért stb.

Micsoda PR-fogás…!

Na, ez az! Mióta Ivy Lee Amerikában éppen százhúsz éve feltalálta a public relationst, a pénzre hajtók minden területen egymást igyekeznek felülmúlni a vevők ingerküszöbének elérésében.

Vegyük például a politikát, a választást…! (De nem, mégse vegyük. Ne jusson már mindenről mindig ugyanaz az eszembe, mint Mórickának!)

Az ingerküszöbünk ostromáról doktori disszertációt lehetne összelopkodni a netről, de most maradjunk inkább témánknál, és dicsérjük Banksyt. Mert megérdemli.

Egy világot tanít látni. Látni és gondolkodni. Megvilágosodni és örömöt vagy haragot érezni.

Na jó, mondjuk, ez a művészet dolga. Ám az alkotók fele, negyede sem végzi el a feladatát képességbeli vagy erkölcsi hiányosságai miatt, és így Kaján vagy Banksy méltán emelkedik ki a mezőnyből.

És az, hogy Banksy botrányról botrányra pattanva megbűvöli a fél világot, dicséretére válik. A jó bornak kell a legjobb cégér.

Özönlenek is az emberek a Moco Múzeumba. Tizenöt-húsz percig álltunk Krisztinával kint az esőben a hosszú sorban, míg bejutottunk.

A tüntető és a Bobby

És odabent, amint a fotókból kiderülhet, alig fértünk néhány képhez. Még jó, hogy a legtöbb motívum többféle feldolgozásban, másolatban megtekinthető. Például a léggömbös kislány. Vagy a majom, mellén a szlogennel: ”Laugh now, but one day we’ll be in charge”. Az angol bobby a középső ujját mutatja nekünk. Egy tüntető virágcsokrot dob kő helyett. Egy terrorista a kólásüvegeket védi. (Nagy gondolat! Percekig állnak a kép előtt a látogatók, hogy felfogják.)

Egyik pillanatban nevetni kell, a következőben talán inkább sírni.

Januárig a kiállítás megtekinthető, de akit Banksy érdekel, az megnézheti képeit a neten. Gondolom, minden munkája fent van a hálón. Csak ő nincs ott. Rejtőzködik. Ez is egy Banksy-trükk. Mintha azt mondaná:

„Ezeknek a műveknek nincs alkotójuk. Pontosabban: ti vagytok azok.”

Nógrádi Gábor

Megosztás: