Keith Roberts: Gőzkorszak [Pavane] – Metropolis Media Group / Galaktika Fantasztikus Könyvek – fordította Horváth István; szerkesztette Abrudán Katalin – 278 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-615-5859-21-2
„…E sorok írásakor, a huszadik században a római katolikus egyház egyeduralkodóként regnál egy rendezett, idillikus világ fölött, de a technológia fejlődése még most is a gőzgépek, az írógépek és a primitív távközlés szintjén áll.”
– olvashatjuk a könyv elején, mielőtt még a regény elkezdődne. S egy olyan világba csöppenünk – a regény 1968-ban kezdődik és több generáció életéből villant fel képeket – melyben hatalmas gőzgépek járják az utakat, várak és várurak őrzik a békét, s a katolikus egyház szabályozza a hétköznapokat, ugyanúgy, mint a tudomány és a technika fejlődését:
„Az 1910-ben kihirdetett pápai bulla, a Petroleum Veto százötven köbcentiméterben határozza meg a belsőégésű motorok megengedett hengerűrtartalmát.”
Azonban úgy tűnik, a fejlődésnek, a változásnak még a legkeményebb szigor, az új névre keresztelt, de hagyományosan működő inkvizíció sem tud gátat szabni. Az emberek, ha máshogy nem lehet, hát titokban jutnak hozzá a meg nem engedett technikai eszközökhöz. Néhány generáció alatt feltűnik az elektromos világítás, sőt a szemaforok mellett kiépül egy másik titokzatos távközlési rendszer is, lopva megjelenik a drótnélküli távíró… amivel akár a tengeren túlra is lehet üzenni. Hihetetlen.
- A legsötétebb jövő… InterZóna
- A tudományos párválasztás rémálom!
- Intelligens életformára bukkantak Európa mélyén
- Lenyűgöző a trilógiává terebélyesedett magyar sci-fi!
- Kitől tanulták a prágai örömlányok az orális örömszerzést?
- Látták a jövőt a Sztrugackij-fiúk? Vagy csak ábrándoztak?
A regény – a fejezetek viszonylagos önállósága miatt nevezhetjük novellafüzérnek is – érzékletesen és részletesen, az apró dolgokra is ügyelve mutatja be a XX. század végét és a XXI. század elejét egy olyan világban, mely a miénkhez kísértetiesen hasonlít, s mégis teljesen más. Pontosan megrajzolja azokat az erőket, melyek a fejlődésnek/változásnak akarnak bármilyen eszközzel (!) gátat szabni, s azokat is, melyek a fejlődést/változást segítik… mert nem tehetnek mást, mert az elnyomó hatalommal akkor is szembe kell szállni, ha a bukás bizonyos.
„És felhúzható bábuként játsszuk a szerepünket, amelyet nem is értünk…[…] Olyan, mint egy… tánc. Mint egy menüett, vagy egy pavane. Fenséges, de értelmetlen. Minden lépés pontosan meghatározott. Kezdettel és véggel…”
– lamentál Eleanor, a vár úrnője, aki – bukása biztos tudatában is – szembeszállt a pápai hatalommal. Mert nem tehetett mást. Ezt diktálta az emberség, az erkölcs és a becsület. Meg a józan ész. Persze, ha az élet valóban olyan, mint egy menüett vagy egy pavane, akkor lehet, hogy a kegyetlen, zsarnoki elnyomás is csak olyasmi, ami valami nagyobb célt szolgál.
Az alternatív történelemnek – ha megmarad szépirodalomnak, s nem próbálja magát tudománynak álcázni – óriási érdeme, hogy feltehet olyan kérdéseket, amelyek előtt a tudománynak meg kell hátrálnia: „mi lenne ha…?”
És ez jó. Nagyon jó, hiszen választ kereshetünk egy sor olyan kérdésre, melyekre máshol nincs – nem is lehet – válasz. Keith Roberts és az általa írt Gőzkorszak egy olyan világot, vetít elénk, melyben azok a kétes értékek villannak fel, melyek a mai magyar politikai életben és a közbeszédben is fel-feltűnnek.
„Én a technikai fejlődést nagyon sok vonatkozásban az emberi élet minőségére hátrányosnak tartom.”
– idézhetjük Kásler doktor egyik elhíresült (szövegkörnyezetéből kiragadott mondatát), vagy itt a másik:
„A tízparancsolat a legtökéletesebb népegészségügyi gyűjtemény, tudniillik a halálos betegségek jó 70-80 százalékát a Tízparancsolat megtartásával el lehet kerülni.”
Tudom, hogy időgép kellene ahhoz, hogy azt állítsuk, a magyar kereszténydemokraták inspirálták Keith Roberts-et arra, hogy megírja a GŐZKORSZAK című regényt, s az még valószínűtlenebb, hogy ők lettek volna a megrendelők, de az összképet és a végső tanulságot tekintve még ez sem lehetetlen. Egy alternatív történelemben, ahol a cél szentesíti az eszközt, ahol még az is lehet, hogy a zsarnoki egyház a fejlődés szolgálatában áll…
