A lét szükségletei

Miután Mime cicában kezdett megerősödni a biztonság és bizalom érzése okos kis fejecskéjében, amit talán nem is tudatosított magában, sokkal nyugodtabb lett. Felhagyott a területfoglalás és megtartás igényével, elfogadta, hogy nem egyedül él, a másiknak is szüksége van mindazokra dolgokra, amire neki. Észrevette, hogy ha a másik ideges, sokkal kevésbé kellemes a légkör, s az idegesség rá is átragadt. Leginkább ilyenkor rohangálással oldotta a kialakult feszültséget magában. Már nem félt, hogy kidobják az utcára, lecserélik egy másik cicára, aki kedvesebb, aranyosabb, esetleg más a külleme, kinézete. Minderről valószínűleg nem tudott volna pontos leírást adni, akkor sem ha embernek született volna, de a viselkedésével egyértelműen jelezte.

Már nem akart kiszökni az ajtón, nem akart máshol lenni, pedig be volt zárva, fogoly volt.

Fogolynak lenni nem feltétlenül rossz. Ugyan sok dologról le kell mondani, nincsenek kiszámíthatatlan, veszélyes kalandok, nem nyílnak meg új tájak és lehetőségek, egy valami azonban biztos. Legalábbis kezdett bízni benne és ez a bizalom megerősödött a szívében.

Mime cicának volt hol laknia, volt mit ennie, volt valaki aki gondoskodott róla, odafigyelt a szükségletei mellett vágyaira is, mindazt megkapta amihez a belső béke, nyugalom szükséges. A háborúsdi nem esett nehezére, vadász volt ő és ezt a tulajdonságát most is megőrizte, vicsorgott a madarakra, csapkodta a farkát, de lassan rájött, hogy nincs szüksége a vadászatra ezért már a madarak se hozták különösebb izgalomba. Ez a lassan kialakult, közösen alakított, feszültségekkel tarkított folyamat és megerősödni látszó új állapot nem tette őt kényelmessé, nem lett öntelt és nem kezdett követelőző lenni, hanem épp az ellenkezője történt, egyre barátságosabb és kedvesebb lett. Mivel a lét fenntartásának, az ahhoz szükséges javak megteremtésének feladata nem rá hárult, ezzel többé nem kellett foglalkoznia. Erre azonban nem rögtön jött rá, mint ahogy a gazdája sem, a bizalom kialakításhoz több évre volt szükség. nem kezde bizalommal létezni.

Egyszer befogadott gazdája egy barátját, akinek nem volt hol laknia, aki beköltözött a zárható, ajtós szobába. Ez még elfogadható lett volna, de egy kutyával érkezett a hóna alatt. Tán még ez is. A rendelkezésre álló terület lecsökkent, nem lehetett többé átlósan keresztül-kasul szaladgálni az amúgy is kis területen, s ott volt egy másik állat is. Mime próbálta vele felvenni a kapcsolatot, de a kutyus gazdája nem merte elengedni az állatot, folyton felkapta az ölébe. Az egyébként is meglévő flusztráció erősebb lett. Egyszer úgy adódott, hogy jött két másik ember, s azok hárman elmentek. Nem volt biztos, hogy a kutyus gazdája visszajön. A kis kutyus ott gubbasztott az ágyon. Ha Mime gazdája bement hozzá, rendkívül megörült, azonnal bepisilt. Le akarta vinni, hogy a kis kutyus szükségleteit elvégezze és sétálhasson egyet. Rátette a pórázt, elindultak az ajtó felé. Mime cica egy pillanat alatt támadt, a kutyus nyüszített és ömlött belőle a vér. Mime gazdája azonnal felkapta a kis állatot, a cicáját a cipőjével több méterre eltaszította. Mime cica még háromszor támadt, háromszor lett eltaszítva. A kutyusnak az orra sérült kicsit, nem lett különösebb baja, orvos se kellett hozzá. Úgy alakult, hogy a kutyus gazdája mégis megérkezett az este. Ekkor Mime cica gazdája megkérte őket, hogy távozzanak el a lakásból, mert nincs itt hely számukra. Végül több hét huzavona után majdnem erőszakkal kellett őket kitenni.

Egy adott a létezéshez szükséges területet nem lehet végtelen megfelelő területté osztani. Egy gondoskodásmennyiséget sem lehet 10 felé osztani. Az egymással eltöltött és egymásra fordított idő sem végtelen. Érdemes beosztani, választani kire, kikre fordítjuk azt. Esetleg megharcolni érte, vagy odébb állni.

Mime cica megharcolt a maga világos és érthető, olykor radikálisnak tűnő módján ahhoz amire szüksége van. Mivel gazdája ezt megértette és képes volt a választásra, helyreállt a rend. Ezután Mime cicában nem csak a félelem érzése múlt el, kezdett kifejlődni benne az egyébként meglévő gondoskodás érzése, amit szép lassan kifejezésre is juttatott. Nyugalom, béke vette őket körül, tán még szeretet is kialakult közöttük.

Ocztos István

Megosztás: