Andrew Mayne: A naturalista [The Naturalist] – Athenaeum Kiadó, 2018 – fordította: Szieberth Ádám – 408 oldal, kartonált kötés – ISBN: 9789632937502
Számos krimit olvastunk, láttunk már, melyben egy rutinos, minden hájjal megkent detektív ered a bűncselekmény nyomába. A naturalista című könyvben azonban egy kérlelhetetlen tudós kezd nyomozni saját szakállára, akinek még akkor is az aszfaltból kinövő gyomnövény növekedésén jár az esze, amikor épp a földön rugdossák. A szerző, az amerikai Andrew Mayne bűvészként is ismert, az A&E csatornán futó Don’t Trust Andrew Mayne (Ne bízz Andrew Mayne-ben!) című műsor házigazdája, dolgozott David Blaine és David Copperfield produkcióiban is, emellett számos thriller szerzője. A naturalista – ami egy háromrészes sorozat első kötete – májusban jelent meg az Athenaeum Kiadónál.
A történet szerint a biológus Theo Cray professzort gyilkossággal gyanúsítják, melynek áldozata egykori tanítványa. A lányra egy montanai erdő mélyén találnak rá összekaszabolva. A rendőrség gyanúja aztán átterelődik egy vérszomjas grizzly medvére, miközben az ösztöneire és természettudományos ismereteire támaszkodó Theo egészen más nyomon indul el. Persze ennek a helyi rendőrök csöppet sem örülnek, annak meg pláne nem, hogy újabb megcsonkított holttestek kerülnek elő. A professzor kezdi érezni, hogy a terep nem biológusnak való vidék, és akár ő is lehet a következő áldozat.
A hullák felett máshogy nő a fű
A naturalistát olyan filmszerűen írta meg Andrew Mayne, hogy az HBO vagy a Netflix akár le is forgathatná az első évadot a könyv alapján. Theo Cray történetét egyes szám első személyben követhetük végig, így egy tudós szemüvegén keresztül követhetjük az eseményeket. Ha valakiben felmerül a kérdés, hogy vajon mennyiben lehet más a főszereplő gondolkodásmódja egy átlagemberéhez képest, annak a következő idézettel szemléltetném:
„A rendőrautó villogójának piros-kék fénye a Jégautomata felirat csorba krómbetűire fröccsen. Műanyag vödrömet szorongatva, gondolataimba merülve állok a motel automatái előtt. Honnan származhat a gépbe öntött víz? Valami közeli patakból? És vajon szűrik? És légmentesen el van zárva valami belső tartályba, mielőtt jégkockákká fagyasztanák?”
Theo Cray – ahogy a krimikben szaglászó nyomozók és önkéntes detektívek – rendkívül jó megfigyelő, de emellett meg van áldva azzal az attitűddel is, hogy folyamatosan rendszerekben gondolkodik. Theo már abból is messzemenő következtetéseket von le, ha az erdő egyes területein többfajta növény nő. Aki szereti a krimit, valószínűleg imádni fogja ezeket az okfejtéseket. A könyv egyik legnagyobb erőssége a professzor éleslátásából fakadó feszültség és fanyar humor, valamint a színes nyelvezet. Hogy mit lehet ezen a történeten 400 oldalig húzni? Andrew Mayne a meggyilkolt áldozatok háttértörténetét is bemutatja, így kerül a képbe a bűntől hemzsegő Hudson Creek nevű város, ahol a legnagyobb biznisz a metamfetamin. Hullák, vidéki Amerika, öntörvényű rendőrök – mi kell még?
Ahogy haladtam a könyv vége felé, egyre inkább hatalmába kerített a jól ismert izgalom, hogy vajon ki vagy mi állhat a gyilkosságsorozat hátterében. Emellett végig azt éreztem, hogy a szerző a könyvvel tisztelegni is kíván a tudomány előtt. A tudósokról az a kép él a társadalomban, hogy egy hófehér laboratóriumban színes löttyöket öntögetnek kémcsövekbe, miközben a szakállukat vakargatják bólogatva. A naturalista viszont árnyalja a képet, közelebb hozza a tudományt az olvasóhoz, ügyesen beemelve egy feszült thriller, krimi műfajába. Andrew Mayne kötete izgalmas, igényesen megírt regény, melyből kiderül, hogy a medve nem játék, a biológia pedig nem csak tudomány.
Ide kattintva bele is olvashatsz a kötetbe.
