A tudományok adta lehetőségekkel élve eszébe jutott bárkinek is kiegyenesíteni a keresztet? (Grozdits Hahó jegyzete)
Kesereg „a magyar”, mert nem úgy mennek a dolgok, ahogy menniük kellene. No, nem (csak) most van ez így, hanem évszázadok óta. Keressük a magyarázatot, a hibák elkövetőjét, a bűnöst, a „kártevőt”, mutogatunk egymásra, esetleg egy „másra”, s végső elkeseredésünkben néha még magunkra is.
Megváltoztathatatlannak, javíthatatlannak tűnik a helyzet, aminek még a szimbolikáját sem ismerjük fel! A megoldásról nem is beszélve! Pedig szimbolikusan – és akinek az tetszik spirituálisan(!) is – van megoldás. A szemünk előtt: a Magyarországot jelképező – mások számára „megtestesítő” – Szent Korona! (Természetesen a szent-ség igény szerint elhagyható, nem változtat a lényegen.)
Tehát adott egy ilyen – sokak szemében – szakrális, spirituális és/vagy szimbolikus – jelentőségű tárgy (eszköz?), aminek a története így-úgy homályba vész. Ez a történelmi homály különböző szelíd és vadabb elméletek kidolgozására ad okot és lehetőséget. Még arról is többféle elmélet szól, hogy mikor és hogyan ferdült el a tetején a kereszt. Az utóbbi évtizedben előkerült források szerint a legvalószínűbbnek az 1638-as esztendő tűnik. A hibát akkoriban nem tudták orvosolni, a keresztet 1860-ban Ferenc József koronázásakor rögzítették ferde állapotában, és azóta is úgy van!
Mi történt azóta? A tudományok adta lehetőségekkel élve eszébe jutott bárkinek is kiegyenesíteni a keresztet? Kijavítani „a múlt hibáit”?
Egy frászt!
Hát, ha ferde, akkor legyen ferde! Építsünk rá hagyományt, ábrázoljuk így a címereken, a körmeneti zászlókon, a fafaragásokon, a fröccsöntött műanyag tányérokon, a tetoválásokon…
Őrizzük, dédelgessük a hibát, gyönyörködjünk a szimbolikus – vagy szakrális – ferdeségben?!
Olyan – összefogásra ingerlően – egyértelműnek tűnik a megoldás megkísérlése…
