A Szerk. avatar
2018. április 5. /
, ,

Koncert a holokauszt során elpusztult zeneszerzők műveiből

A TÖRTÉNELEM SODRÁBAN

A legnagyobb előadóművészeket az állandó keresés és az általuk felkarolt ügyek is kiemelik a tömegből. Az elhivatottságot elsősorban a kiteljesedő produkciók meghallgatásakor érezheti meg a közönség, hiszen a zene által a metatérben keltett hullámok olykor sokkal többet elmesélnek, mint a szavak. Korcsolán Orsolya hegedűművész, Ittzés Gergely fuvolista és Nagy Péter zongoraművész, e nemzetközi szinten is magasan jegyzett muzsikusaink két koncertje között a kapcsolódás a saját belső történetek, késztetések hangi meg- fogalmazásában kereshető; nem véletlenül tartják kiemelkedőnek nemrég meg jelent lemezeiket.

A NÉP ORFEUMA
Az Uránia Nemzeti Filmszínház épületét eredetileg nem film- színháznak szánták 1890-ben, hiszen az első mozi csak hat évvel később épült Amerikában. Az első évtizedében orfeumként működő épületet a hamburgi születésű Schmal Henrik tervezte, és a mulató egyik első neve, az Alhambra egyben utalt is a gótika és az itáliai reneszánsz stíluselemeivel vegyes mór építészeti jellemvonásokra. Még a századforduló előtt – az MTA kezdeményezésére – mozgóképek bemutatására is alkalmassá tették az akkor már Uránia Tudományos Színház néven működő intézményt, amely színteret biztosított tetőteraszán az első magyar megrendezett film forgatásának, a mások mellett Blaha Lujza, Fedák Sári, Márkus Emília szereplésével 1901-ben bemutatott A táncznak. A filmszínház később a német UFA filmgyár tulajdonában film- palotaként működött, a háború után a Szovexport mozijaként szovjet filmeket vetített, majd a főváros tulajdonába visszakerülve máig az egyik legnépszerűbb és – az eredeti tervek szerint elvégzett 2002-es felújításnak köszönhetően – legszebb filmszínházunk, mi több, koncerthelyszínünk lett.

A 20. századi zenetörténelem nem lehet teljes a holokauszt során elpusztult zeneszerzők műveinek felkutatása és feldolgozása nélkül. Weiner László vagy Viktor Ullmann koncentrációs táborokban írt műveinek magyar vonatkozású interpretációtörténete van, és most a Dohnányi-növendék, Kuti Sándor vonósműveinek felfedezése pótol néhányat történelmünk hiányzó láncszemei közül. Hogy jó hetven év után méltó előadásban hallhatjuk a műveket, Korcsolán Orsolya kitartását dicséri. A hegedűművész a Deutsche Grammophon kiadónál megjelent Silenced című lemezen dolgozta fel a megtalált műveket: a Szólószonáta magába szippantó, pontszerű fókusza, olykor tördeltsége és a megélt fájdalmakat csodásan közvetítő előadása teljesedik ki a Duószonáta és a koncerten is elhangzó 2. vonósnégyes bartóki hangütésében, majd vezet el a triók klasszikus hangulatú megnyugvásáig. Kuti Sándor műveinek forrásértékű felvételei és bemutatása ezentúl viszonyítási pont lesz, és a koncert során bizonyosan megérezzük, hogy Korcsolán Orsolya miért Kodály Zoltán és Weiner Leó egy-egy művét választotta reflexióképpen.

„Kuti Sándor vonósműveinek felfedezése pótol néhányat történelmünk hiányzó láncszemei közül.”

Ittzés Gergely hangszerének nem egy momentumát és nem egyetlen szerzőjét állította fókuszba, inkább tablószerűen gondolkodott, amikor elkészítette a Fuvolaszonáták nagy- könyve című, hét lemezből álló sorozatát. A monumentális vállalkozás hatalmas erénye, hogy úgy ad közel teljes képet a hallgatónak, hogy az egyik legjobb magyar fuvolista szubjektív szempontjai szerint csoportosított és – ami fontosabb – mesterien eljátszott művekkel találja szemben magát. A kilenc óra alatt megszólaló 34 szonáta annak ellenére abbahagyhatatlan hallgatnivaló, hogy a műforma és a fuvola–zongora hangszerelés adott kereteit nehéz áttörni: Ittzéssel ez sikerül, és mindvégig átérezzük a nagyívű gondolat és a legbensőbb szubjektum kölcsönhatásait. Vannak evidens és vannak meghökkentő, kánonon kívüli, ám ebben az előadásban mégis helyénvaló szerzőválasztások. A koncert során a nagy egészből szemezget különlegességeket Ittzés Gergely Nagy Péter zongoraművésszel az oldalán. Ezzel a koncerttel kétségkívül bővül és megváltozik a fuvoláról és talán a zenetörténelemről alkotott képünk is.

Végső Zoltán

A cikk eredetileg a BTF Magazinban, a Budapesti Tavaszi Fesztivál kiadványában jelent meg. A magazin teljes anyaga itt olvasható.

Megosztás: