Fontos, hogy egy falikárpit ne csupán dekoráció legyen a falon, hanem gondolatokat is közvetítsen – mondtaPéreli Zsuzsa képzőművész, gobelinművész, aki csütörtökön a Parlamentben vehette át a Kossuth-díjat.
Péreli Zsuzsa az indoklás szerint „a magyar textilművészetben kimagasló alkotóművészi pályája, téma- és formavilágában egyaránt különleges, egyedi technikával alkotott gobelinjei elismeréseként” nyerte el a kitüntetést.
„A Kossuth-díj számomra nagyon nagy öröm és azt sejteti, hogy odafigyeltek arra, amit az elmúlt negyven évben a pályámon csináltam”.
Péreli Zsuzsa eredetileg festőművésznek készült, ám amikor a falikárpit technikáját megismerte, akkor kiderült számára, hogy a festményeket „meg is lehet szőni”.
„Ez egy fantasztikus technika, és talán azért szeretem nagyon, mert valódi anyagokból készül. Ebben a műfajban nem lehet a dolgokat felületesen csinálni.”
Pályája indulásakor a szövött falikárpit egyáltalán nem volt divatban és hosszú időbe telt, amíg a műfajt elismerték. Pedig nagyon is helye van a képzőművészetben: egykor olyan művészek terveztek falikárpitokat, mint Raffaello, de a 20. században már maga a festőművész is szőtt, ilyen volt például Ferenczy Noémi.
Péreli Zsuzsa minden művét maga szövi, ami még ma sem gyakori ezen a pályán.
„Ebbe a műfajba azért szerettem bele, mert ez egyfajta emberi anyag, melegebb, mint a festmény és mivel az alkotó hosszú időt tölt el a művel – volt olyan kárpit, amelyet egy éven át szőttem -, személyesen is benne lesz a képben”.
A művész elmondása szerint a falikárpit technikája ma is szinte ugyanaz, mint a 15. században.
„Ugyanakkor rendkívül fontos számomra, hogy mai dolgokat fejezzek ki vele. Ne egy dekoráció legyen a kép a falon, hanem gondolatokat közvetítsen, méghozzá olyanokat, amelyek nemcsak nekem, hanem másnak is fontosak”.
Legutóbbi kiállítása február végén zárt a szentendrei Ferenczy Múzeumban, igen magas látogatottsággal.
„Ebből is úgy érzem, hogy a klasszikus technika és a mai mondanivaló nagyon is az emberek szívébe tud találni, a látogatók vágynak az emberi mondanivalóra”.
Művészként mostanában különösen foglalkoztatja a táj, az, hogy a tájjal fejezzen ki emberi dolgokat: míg régen szinte csak figurális képeket szőtt, egy ideje nagyrészt spirituális tájakat alkot – mesélte Péreli Zsuzsa.
