„A cél, hogy a közönség ki akarja próbálni, és közben legyen egy aha-élménye, majd összeálljon számára, milyen relációban van egymással egy kamera, egy hangszóró, egy mikrofon és egy projektor.”
Két magyar kreatív technológus, Kovács Zoltán és Csiszár Mátyás megépített egy olyan eszközt, mely képes a fényt hanggá alakítani. A Data Vibes elnevezésű interaktív installációt március 19-én este próbálhatják ki az érdeklődők a Trafóklubban a smART! programsorozatban. De vajon mire képes a Data Vibes és mit üzen nekünk? A installáció két alkotójával beszélgettünk.
– A program leírása szerint a Data Vibes interakciót képez a kép és a hang médiumai között. Hogyan született meg az ötlet és hogyan kell ezt elképzelni?
Kovács Zoltán: Matyival – aki a Meetlab kreatív műhely egyik feltalálója – találkoztunk egy koncerten, és hamar rájöttünk, hogy hasonló az érdeklődésünk. Rögtön jött is egy felkérés a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központtól. Olyan művészeti alkotásokat szerettek volna bemutatni, melyek a képet és a hangot helyezik a középpontba. Elkezdtünk töprengni, és jött az ötlet, hogy alakítsuk hanggá a képet. Viszont tudtuk, hogy ezt már sokan megcsinálták. Eszembe jutott, mi lenne, ha úgy változtatnánk hanggá a képet, hogy visszafordítható legyen. A hangot felvesszük egy mikrofonnal, az algoritmus fordítottjával visszaalakítjuk képpé, és a nagy kérdés, hogy visszakapjuk-e a képet vagy sem. Ücsörögtünk a Meetlabben és próbálgattuk, hogy reális-e a feltevésünk. Volt egy olyan pillanat, amikor épp bütyköltem a gépemet, a webkamera az asztalon volt, és egyszer csak csíkok jelentek meg a képen. Kérdeztem Matyit, hogy ez vajon mi lehet. Kiderült, hogy az algoritmus még gyengén működött, de a radiátor vonalai már kirajzolódtak a képen. A mai napig gondolkodom, hogyan lehetne még tovább fejleszteni. A Data Vibes ötlete azon alapul, hogy a hang egy olyan leképezése az információnak, ami hordozza a képi információt.
– Hogyan definiálnátok a Data Vibes-t? Játék? Művészeti installáció?
Csiszár Mátyás: Borzasztóan nehéz elmesélni a közönségnek, hogy pontosan mi is a Data Vibes. Inkább mérnöki probléma, mintsem esztétikai. Nem könnyű bemutatni egy laikusnak, aki a hang, a kép természetével, a TV működésével nincs tisztában. Pontosan ezért próbáljuk minél játékosabban bemutatni az installációt. A cél, hogy a közönség ki akarja próbálni, és közben legyen egy aha-élménye, majd összeálljon számára, milyen relációban van egymással egy kamera, egy hangszóró, egy mikrofon és egy projektor.
– Ezzel egyszersmind közelebb is akarjátok hozni a fizikát a közönséghez?
Csiszár Mátyás: Elsősorban nem pedagógiai céllal hoztuk létre, inkább érzékenyíteni szeretnénk az embereket. Meg akarjuk mutatni, hogy milyen bonyolult folyamatok zajlanak le egy egyértelműnek tűnő jelenség, például a képküldés mögött.
– Többféle tudomány és művészet határterületeivel foglalkoztok. Hogyan definiálnátok a hivatásotokat?
Kovács Zoltán: Magyarországon még nem igazán létezik ez a pozíció, de Európában az ilyen típusú embereket kreatív technológusnak vagy intermédiaművésznek nevezik. A technológia kreatívipari felhasználásával foglalkozunk. A kreatív technológus a médiaművészet és az alkalmazott művészet közti ösvényen mozog. Célja, hogy mélyebben megélhessük, megismerhessük a környezetünket. Ebben a szakmában egy kicsit mindenhez kell érteni, interdiszciplináris módon kell mozogni a tudományok között ahhoz, hogy alkotni tudj.
– Azt mondod, mindenhez kell érteni egy kicsit. Ez nem teher?
Kovács Zoltán: Ha az embert sok minden érdekli és folyamatosan próbál mindent megérteni, akkor egyszer csak elkezd összefüggéseket találni egymástól látszólag távol eső témákban. Ez roppant inspiráló. Cserébe az is megmutatkozik, hogy mennyire végtelen ez az út, és mennyire keveset tudunk.
– 20-30 éve talán nem volt ennyire jelen a technológia a képzőművészetben. Szerintetek mennyire érzékeny az újdonságokra a társadalom?
Csiszár Mátyás: Ez egy komplex kérdés. Sokan technológiai újdonságokkal próbálják elvarázsolni a befogadót. Olyan ez, mint egy üres csillogás. Ilyen például a virtuális valóság technika. Fogalmunk sincs, mire jó, de rengetegen felhasználják a művészetben.
Kovács Zoltán: Mert új a szemnek és az érzékelésnek.
Csiszár Mátyás: De nem feltétlenül van meg az a hitelessége, ami egy képzőművészeti alkotásnál szükséges. Rizikós terep. Egy képzőművészeti alkotásnál mindig indokoltnak kell lennie a technika használatának. A legnagyobb kérdés, hogy van-e üzenete.
– Egy médiaművészeti installációnál mennyire fontos az üzenet?
Kovács Zoltán: Fontos. És ez a legnehezebb feladat. Hogyan lehet egy adott helyen felépíteni valamit, ami azon túl, hogy szórakoztató, áttételesen mondjuk egy társadalmi üzenetet is közvetít, például felhívja a figyelmet a környezetünkkel való kapcsolat elvesztésére.
– Még egy gondolat erejéig térjünk vissza a technológia kérdéskörére. Szerintetek a művészeti kánon hogyan fogadja a technika térnyerését?
Csiszár Mátyás: Ahhoz, hogy ezt megértsük, fontos látni, hogy a képzőművészet nem egy monolitikus fogalom. Rengeteg értelmezői struktúra halad egymás mellett, akárcsak a szubkultúrák a zenében: egy-egy megnyilatkozási formának megvan a saját közönsége.
Kovács Zoltán: Ezért is lehet fontos egy olyan installáció, mint a miénk. A Data Vibes van olyan közvetlen, hogy olyan emberek figyelmét is felkelti, akik nem tudják, mi zajlik például egy mikrofon belsejében. Az installáció körül történik egy kisebbfajta csoda. Hang leszel, amit nem is tudsz elképzelni, csak akkor, ha odamész és kipróbálod. Ami a folyamaton belül zajlik, az bonyolult. Fél év kísérletezés, programozás van mögötte. De ettől még a technika nem több, mint eszköze a mondanivalónak.
– Úgy tudom, a Data Vibes-nak már voltak előzményei. Mennyiben lesz más, amit a Trafóban láthatnak az érdeklődők?
Csiszár Mátyás: Az algoritmust már bemutattuk a Capa Centerben és a berlini Montag Moduson, de az installáció ebben a formájában még sehol nem volt látható.
Milyen volt a reakció a berlini közönség részéről?
Kovács Zoltán: Voltak, akik sok időt eltöltöttek vele, hogy rájöjjenek az installáció működésére. Többen rájöttek, hogy ha beletapsolnak, belefütyülnek a képbe, akkor a saját képüket torzítják, mert a mikrofon nem pusztán a hangi információt rögzíti. Ott találkoztunk először azzal a problémával, hogy miként lehet úgy összeállítani az installációt, hogy a használói minél gyorsabban rájöjjenek, mi is történik pontosan.
– Mennyire drága az installációhoz szükséges technikai felszerelés?
Kovács Zoltán: Amikor először összeraktuk, akkor a piacon elérhető egyik legolcsóbb webkamerát és PC hangszórót vásároltuk meg, valamennyire ezekkel az eszközökkel is működött. Minden eszköz minden egyes technikai paramétere számít. A Sennheiser támogatja a projektet, kaptunk jó pár high-end eszközt kipróbálni. A határ a csillagos ég. De bizonyos határig az eszközök tökéletlensége olyan torzulást okoz a végeredményben, ami tulajdonképpen szép.
– Mit gondoltok, hogyan fogadják majd a Data Vibes-t a Trafóban?
Kovács Zoltán: Próbáljuk egy kicsit más formában kiállítani. A tér adottságai miatt, főleg a mérete és akusztikája miatt és a korábbi tapasztalataink alapján változtattunk az eszközök elhelyezésén. Arra számítok, hogy az emberek elkezdenek majd játszani vele. Ha így lesz, biztosan elgondolkodnak azon, hogy mi történik és milyen rétegei vannak a Data Vibes-nak.
Az esemény Facebook linkje:
https://www.facebook.com/events/949347358549417/
Előzetes regisztráció ajánlott az andrea@trafo.hu címen!
