A Csendes lázadás azt mutatja be, hogy reagáltak keletnémet középiskolások az 1956-os forradalom eseményeire.
FK: Honnan jött a film ötlete?
LK: Elolvastam Dietrich Garstka önéletrajzi ihletésű könyvét (a filmnek ugyanaz a címe, mint a könyvének), s úgy döntöttem, hogy ezt meg kell filmesíteni.
FK: Hol történt mindaz, amit Garstka saját középiskolai éveiről írt?
LK: A kisváros neve Eisenhüttenstadt, (Brandenburg tartomány, az Odera folyó mellett) melyet átneveztek Sztálinvárosnak. A dicsőséges sztálinizmus időszakában modellváros lett… Garstka 1945-ben kezdte a gimnáziumot, a hitleri rendszer összeomlása után.
FK: A csend, mellyel a gimnazisták megemlékeznek a magyarországi 1956 októberi forradalom áldozatairól, az ellenállás egyik jól ismert formája. Mégis, e két perces csend szörnyű megtorlást vált ki a helybeli felnőttek többségéből. Ön hogyan látja a németországi történelemnek ezt az időszakát?
LK: Mivel én 1973-ban születtem Nyugat-Németországban, vagyis úgy nőttem fel, hogy szabadon gondolkodhattam és beszélhettem, nagyon izgatott, hogy egy, a mai Lengyelországgal határos kisváros fiataljai, akik a szovjet megszállási övezetben éltek, hogyan látták a felnőttek gyors alkalmazkodását a hitleri nácizmus után a szovjet típusú rendszerhez.
A filmben ugyanis nemcsak a gyerekek vannak csendben, bár ők csak két percig a történelemórán. Szinte minden felnőtt hallgat a saját múltjáról, mindarról, amit ők fiatalként tapasztaltak. Csak arról beszélnek a gyerekeiknek, vagy a diákjaiknak, amit az új rezsim jutalmaz.
FK: Az osztály minden tagja lassan döbben rá, hogy hazudtak nekik a felnőttek. Miért csak ők ismerik fel ezt?
LK: A fiataloknak, legalábbis a saját tapasztalataim szerint, nagyon fontos az igazság. Amint egyetlen hazugság, vagy akárcsak ellentmondásos cselekvés nyilvánvaló lesz számukra, az növeli a (csendes) ellenállásukat. Engem mindig az izgatott, hogy a különböző generációk hogyan viszonyulnak múltbeli cselekvéseikhez, hiszen az nagyban meghatározza a saját jövőbeni tevékenységüket is. Ez a film éppen arról szól, hogy egy teljes középiskolai osztály az igazmondást választja az elhallgatás és a hazugság helyett.
FK: Miért nem szerepel ez a film a versenyző filmek között?
LK: Ezt a zsűri tagjaitól kellene megkérdeznie (nevet). Egy valamit tudok. Ez a film az első pillanattól a film elkészültéig Dietrich Garstka bevonásával történt, szinte minden mozzanatot vele konzultáltam meg. Abban bízom, hogy bár a Berlinalén nem versenyfilm, valamit talán hozzáad az eddig ismert képünkhöz az 1956 körüli időszakról- Kelet-Németország egyetlen kisvárosában.
Ferber Katalin
***
A 68. Berlinale Nemzetközi Film Fesztivál – Das Schweigende Klassenzimmer, német film, 2017, tükörfordításban: A hallgatag osztályterem. Angolul: The Silent Revolution. Magyarul: Csendes lázadás. Rendező: Lars Kraume