Érdekes, kísérleti produkcióval jelentkezik a Trafóban Mészáros Máté. A színlap rendezőként nem jelzi, de azért ő az előadás fő szervező ereje. Miközben játszik is benne. Tánc, zene, világítási effektusok, szöveges részek. Ráadásul február 9-án magyarul, másnap angolul. Már a cím is furcsa, United Space of Ambivalence. Magyarul valami olyasmit jelent, hogy az ambivalencia egyesült tere. Az előadáshossza 70-80 perc lesz, picivel hosszabb, mint egy átlagos táncelőadás, szünetet nem tartanak. Mészáros Mátéval a próbák ideje alatt arról beszélgettünk, mi is az, amit létrehoztak?
Próbáltam egy olyan komplikáltan értelmezhető címmel előrukkolni, ami leírja, amivel az előadás foglalkozik. A színházban levés, az egy térben létezés problematikájával. Van általában egy absztrakt terünk, ami maga a színház tere, és ehhez rengetegféle dolog hozzátartozik. Amelyek aztán egymásra rakódnak, és emlékként vagy érzelmi lenyomatként ott élnek továbbra is a nézők fejében – miközben már egy másik előadást néznek! Ha egy teret többször látogatok, többször elmegyek egy színházba, az előzmények mindig itt maradnak bennem. Nem tudok soha függetleníteni tőlük. A cím igazából ezt az összezártságot és egymásra csúszást tükrözi.
Mindez tánccal elmesélve?
Igen, ez a mi kifejezési eszközünk. Ehhez mozdulatokat, vagy a térben elhelyezett testek komplexitását használjuk.
Ennek az előadásnak akkor nincs is szokványos, elmesélhető értelemben vett története. De akar azért fogódzót adni a nézőknek jellemekkel, szituációk megteremtésével?
Dramaturgiai szál valóban nincs benne. De ad egyfajta fölajánlást a nézők felé, egyfajta nyitottságot. Szerintem még az az előadás is, amely a legszigorúbb dramaturgia szerint épül föl, a személyes különbségek miatt minden egyes emberben máshogy áll össze. A mi esetünkben az a stratégia és az volt a darab egyik mozgatórugója, hogy mi az, amit egy közös élményből én le tudok tárolni? Hogyan válik az az én előadásommá? Az előadásnak nem célja, hogy a rendező és az előadók perspektíváját erőltesse rá mindenkire.
Próbálnak nagyobb szabadságot adni a publikumnak, mintha eljátszanák neki a Hamletet vagy a Bánk bánt?
Nagyon sok minden rá van bízva a nézőre. A sok egymástól független kis jelenetnek benne kell összeállnia valami egységgé, egy érzetté. Mi az, ami tényleg érdekli? Mi az, ami meg tudja ragadni?
Mekkora szabadsága van a többi táncoló-játszó személynek?
A próbák során nagyon sok rögtönzéssel dolgozunk. De amikor aztán az előadás formát ölt, akkor az improvizációk olyan szinten szűkülnek, hogy a jelenetek struktúrája már változatlan. Az azokon belüli viselkedések azonban spontán születnek meg a színpadon. Az előző előadásaimhoz képest ebben nagyon sok a szabadság, a légzőfelület. Van még egy kis időnk a bemutatóig és ez a minőségi és mennyiségi egyeztetés folyamatosan alakul. Mi az, amit meg kell kötni és mi tud szabadon maradni? Szerencsére ebben egyetértünk az alkotótársakkal. Az előadás persze alapvetően a próbáknak a reprodukciója lesz, de azért marad hely benne az újdonságra.
A nagyobb szabadságnak vannak előnyei, de lehetnek veszélyei is.
Van egy olyan része is a kísérletnek, hogy mekkora mozgásfelülettel érdemes egy produkciót produkciónak tekinteni? Mi az, amit kirakhatunk a színpadra? Ezeket a kérdéseket jártuk körül.
Lesz benne szöveg is?
Igen, a mozgást, a szöveget, a fényt és a teret is fölhasználjuk. A lehető legtöbb variációt megvizsgáljuk, hogy aztán legyen az előadásnak egy sajátos fogalmazási mintája. Egy összetartozó világ lesz.
Mi az, ami kötött lesz, és mi fog változni?
A struktúra már kezd testet ölteni, de én csak egy része vagyok az előadásnak. A magam pozícióját nem döntéshozóként, hanem tárgyalópartnerként képzelem el az alkotótársakkal. A kiinduló ötlet az enyém, de a lepárlásnál közös döntések születnek. A vizualitás és a tér elrendezése az viszont az én asztalom.
Csinált már hasonló előadást, vagy ez most új kísérlet?
Ez inkább egy folyamat. Olyat még nem csináltam, ahol ennyi szöveg lett volna. De a mozgás és az esztétikai világ teljesen követi a két előző darabomat. A szöveg újdonság. És az is friss inspiráció, hogy most új emberekkel dolgozom együtt, például a fénytervező Bányai Tamással, vagy a táncosok közül Kelemen Patrikkal. Ennek is kimozdító hatása van.
Porteleki Áron a zeneszerző. Ő előre megírta a muzsikát, vagy az elkészülő darabhoz írt kíséretet?
A darab alakulásával párhuzamosan írja a zenét. Egyszer a jelentekből inspirálódik, máskor meg mi inspirálódunk az ő zenei ötleteiből. Vele többször dolgoztunk már együtt és kölcsönösen inspiráljuk egymást. Ott van a próbán és az ott történtekhez igazítja az aktuális zenei választ.
