2012. április 15-én 14 órától különleges műsorral ünnepli színházépülete százéves születésnapját a Kolibri.
A nagy múltú házban – többek közt Rott Sándor, a „Monarchia legnagyobb komikusa” vezetésével, vagy Medgyaszay Vilma, a „magyar sanzon anyja” alapításával – működtek színházak, mulatók, mozik, kabarék, zenés színpadok. A falak között felléptek a XX. század legnagyobb szórakoztatói, mint Feleki Kamill, a Latabár fivérek, a fiatal Alfonzó, Rodolfó, itt debütált szerzőként Rejtő Jenő is. A Kolibri társulata konferansziéval, sanzonokkal, kuplékkal, bohózattal, jelenetekkel idézi meg a „hely szellemét”. A Budapest100 programsorozathoz kapcsolódó műsorra a belépés ingyenes.
„Tudtam, hogy a század első felében kabarék működtek itt, de azzal, hogy milyen figyelemreméltó múltja van a színházépületnek, csak most szembesültünk – mondja Horváth Péter író. – Felemelő ráeszmélni, kik koptatták előttünk ugyanazt a színpadot, amire nap mint nap fellépünk.”
Tavaly a százéves budapesti épületek köszöntésére Budapest100 elnevezéssel önkéntesek, lokálpatrióták és a házukat szerető lakók összefogásával szervezett programot a Kortárs Építészeti Központ (KÉK). A nyitott házak hétvégéjén nem kizárólag a jó karban lévő épületekbe vagy a műemlékekbe látogathatott el a közönség. A program épp annyira szólt a valamikori Budapestről, mint a mairól, a gyakran elhanyagolt, a felismerhetetlenségig szétszabdalt házakról.
A tavalyi sikert megismétlendő, a KÉK munkatársai idén is megkeresték az épp centenáriumukat ünneplő házakat, és a lakók, üzemeltetők együttműködésével április 14-15-én megnyitják őket az egyénileg vagy a Budapest100 szervezte városi sétákkal érkező látogatók előtt.
100 év társaság
A Kolibri Színház Jókai tér 10. alatti szecessziós épülete Komor Marcell és Jakab Dezső tervei alapján 1912-ben készült el, földszintjén az Edison filmszínháznak kialakított terekkel és galériával, utcai bejárattal. A mozi után az obszcén szabadszájúsága miatt elhíresült UHU mulató, majd rövid ideig Pelikán név alatt a megszűnt Apolló Kabaré gárdája használta az épületet.
1927-ben nyitotta meg kapuit a „Monarchia legnagyobb komikusa”, a magyar varieté úttörője, Rott Sándor igazgatásával a Komédia Kabaré, amely később Komédia Orfeum néven Somogyi Kálmán, majd Perényi József, végül Misoga László vezetésével kabaré-varieté műsorokat játszott 1944-ig. Színpadán fellépett többek közt Feleki Kamill, Alfonzó, Rodolfó, Medgyaszay Vilma, Salamon Béla, Rózsahegyi Kálmán és Rátkai Márton.
Ebben az időben sorra nyíltak és zártak be a tiszavirág életű kabarék, részben a politikai tájékozatlanság, részben a magas infláció okozta vesztüket. „A válságos éveket csak a legügyesebbek élték túl, akik a burkolt baloldaliságnak olyan rafinált módszereit alakították ki, amelyekbe nem tudtak belekötni a vájt fülű rendőrtisztek. A konferansziék és a kabarészínészek eszköztárában helyet kapott a mellé- és agyonbeszélés, a túljátszás, az elhallgatás, az elszólás, a nyelvbotlás, az idióta megjátszása, a kétértelműség, amelyekkel szinte bármit ki lehetett fejezni. A közönség gyorsan megtanulta az új nyelvet, s az eredetileg irodalminak indult pesti kabaré a két világháború között politikai kabarévá edződött, természetes reakcióként az elnyomás ellen. Ekkor vált igazán látványossá, hogy a kabaré összjáték: színpad és nézőtér együttes közreműködése. Néha nem is az volt a fontos, mit mondott a kabaré, hanem hogy abból, amit mondott, mit hallott ki a néző. Tehát nemcsak a kabarénak, a nézőnek is bátornak kellett lennie. Elvégre a kabaré csak megkezdte a mondatot, a befejezés a közönségre várt.” (Alpár Ágnes: A pesti kabaré)
„Nem volt kérdés, hogy a KULŐR LOKÁL műsorban Rejtő Jenő is szerepeljen, hiszen itt debütált A hallgatás című tréfájával, amit még Nádasi László társszerzésében írt – magyarázza Horváth. – Mi első önálló bohózatát, A három légionistát állítjuk színpadra, aminek szintén itt, a Komédia Orfeumban volt a premierje. Tökéletes a dramaturgiai szerkezete, remek időzítéssel jelennek meg a szereplők, és nem hiányzik belőle az a sajátságos humor, ami miatt ma is egyedülállóak Rejtő művei.”
Utóvédharc
A világháború után „a magyar sanzon anyja”, Medgyaszay Vilma is vezette rövid ideig a színházat. A színésznő korábban az Opera kivételével Budapest valamennyi színházában megfordult, drámában, vígjátékban, népszínműben egyaránt kimagaslóan szerepelt. Külföldön is elismerték: az első világháború után négy és fél évig német, francia, magyar énekszámokat adott elő magyar íróktól és zeneszerzőktől Európa szerte. Mindenütt lelkes elismerést aratott, és megalapozta hírnevét a legmagasabb művészi körökben.
Az 1945 áprilisában indult Medgyaszay Színpad gyakorlati irányítását, és műsorpolitikájának kidolgozását fél év után átvette Somogyi Kálmán, aki már 1928 és 1938 között is vezette a Jókai téri intézményt – Medgyaszay Vilma háttérbe szorult, bár névadója maradt a vállalkozásnak. A színház mindig jó nevű színészeket szerződtetett, és megélt a szórakoztatásból. Színpadán szerepelt Feleki Kamill és a Latabárok mellett Dayka Margit, Gombaszögi Ella, Fejes Teri is.
Politikai nyomásra 1948-ban az új igazgatói pályázatot már Greguss Zoltán nyerte meg. Az általa vezetett Modern Színház azonban hamarosan csődközelbe került, és első évada végén be is zárt az egyre hevesebben támadott, a „polgári ízlést” kiszolgáló szórakoztatóipari üzem.
Utolsó felvonás
Öt év csönd után 1954-ben a Vidám Színpad kamaraszínháza, a Kis Színpad nyitott meg kapuit a Jókai téren, bohózatokkal, zenés vígjátékokkal a műsorán. Ezekben az évtizedekben kevés olyan hely volt, ahol a rendszer elleni kritikát meg lehetett fogalmazni, Kellér Dezső, Kibédi Ervin, Salamon Béla, Kazal László, Kabos László – a politikai kabaré legszebb éveit idézve – a nézők legrejtettebb gondolatait is kimondták.
A KULŐR LOKÁL-ban ebből az időszakból Kállai István 1958-ban bemutatott Majd a papa című művének egy jelenete szerepel, melynek átütő sikere nagyot lendített a humorista, író pályafutásán – Kállai műveit később vidéken és külföldön egyaránt játszották, a színházi darabok mellett írt filmforgatókönyveket, tévésorozatokat, alapító vezetője volt az MTV Szórakoztató Főosztályának, később a Vidám Színpad, majd az Operett Színház dramaturgja lett.
1970-ben véget ért a színház kabarés-varietés pályafutása. Az egész épületet újjáépítették, immár a gyerekközönség igényeihez igazodva: az Állami Bábszínház költözött a házba, melyből húsz éve, 1992-ben a Kolibri társulata megalakult, s alternatív bábszínházként megkezdte működését. A mára Magyarország egyetlen főhivatású gyermek- és ifjúsági színházává vált Kolibri húszéves történetéről, régi előadásairól egy kis kiállítás tekinthető meg a színház előcsarnokában április 15-én.
MŰSOR:
KULŐR LOKÁL
− százéves a házunk –
(kabaré)
Zenei vezető: Kecskeméti Gábor
Dramaturg és rendező: Horváth Péter
A rendező asszisztense: Jobbágy Kata
Konferanszié – Tóth József
Babits: Mozgófénykép (vers) – Bodnár Zoltán és a társulat
Kálmán I. – Heltai J. Dal a moziról (kuplé) – Alexics Rita, Krausz Gábor
Weiner I. – Márkus A.: Nevet a Róth (kuplé) − Szanitter Dávid, Rácz Kármen, Rácz Kriszta
Rejtő: A három légionista
(bohózat)
Őrmester: Németh Tibor
Ribot, a Lyoni Rém: Kormos Gyula
Mautner, újonc: Szanitter Dávid
Violette: Sallai Virág
Ezredes: Pomlényi Attila
Ügynök: Tóth József
Káplár: Bodnár Zoltán
Őr: Krausz Gábor
Szirmai A. – Szép E.: A rapport (kuplé) – Rácz Kármen, Rácz Kriszta, Bodnár Zoltán
Vadnai L. : Hacsek és Sajó (jelenet)
Sajó: Németh Tibor
Hacsek: Tóth József
Cselédnóta (kuplé) – Meixler Ildikó
Ady E. – Reinitz B.: Kató a misén (dal) – Török Ágnes
Kállai István: Majd a papa
(jelenet a darabból)
Papa: Bodnár Zoltán
Borika: Alexics Rita
Gőzné: Erdei Juli
Hej, Hopp – Tisza Bea
Dal a Megyeri Gyalog Galoppból: Tisza Bea
Két dal a Locspocs, a kis tengeri szörnyből: Tempó és Finálé – teljes társulat
Két dal a Macskák társaságából: Miau és Esik – teljes társulat
{jcomments on}
