Virginia Vallejo: Szerettem Pablót, gyűlöltem Escobart [Amando a Pablo, odiando a Escobar] – Partvonal Kiadó, 2017 – fordította Mester Yvonne – 414 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-615-5283-99-4
Szinte minden ponton hihetetlen, mégis valószínűleg az első szótól az utolsóig igaz az, amit Virginia Vallejo ír a SZERETTEM PABLÓT, GYŰLÖLTEM ESCOBART című könyvben. Az újságírónő, ismert kolumbiai médiaszemélyiség, aki Pablo Escobar szeretője volt, olyan dolgokat látott-hallott-tapasztalt, amiket nem nagyon lehet beilleszteni a világról alkotott képünkbe, még akkor sem, ha a legrosszabbat feltételezzük.
A drogbáró és a műsorvezető titkolt és – gyakran komoly konspirációval takargatott – románca a nyolcvanas évek Kolumbiájában zajlott. Egy olyan országban, ahol a drogokon meggazdagodott, vállalat-méretű és szervezettségű bűnbandák irányítói a politika aktív alakítói, sőt résztvevői lehettek. Ráadásul nem is úgy, hogy a bűnből meggazdagodva visszavonultak és magukra öltötték a tisztesség jelmezét, hanem úgy, hogy mindkét pályán játszottak egyszerre. A nyolcvanas évek végén könyvünk „hőse” a világ hetedik leggazdagabb embere volt, s mint ilyen, elképesztő szociális beruházásokat hajtott végre. Lakásokat épített a medellíni szeméttelepeken tengődő hajléktalanoknak, kórházakat működtetett. (Futballstadion is építtetett!) És közben, elképesztő luxusban élve, kemény kézzel irányította a világ legnagyobb drogelosztó szervezetét… és politikai karrierjét.
Nem kel fel reggel hatkor, hogy ambiciózus rabszolgáit szólítsa, csak tizenegykor hívja a rosszarcú fiúkat. Bablevest eszik a mindennapos brunch alkalmával, s még csak nem is kávébarna öltönyben jelenik meg a parlamenti üléseken, hanem bézs zakóban. Fogalma sincs a walesi hercegről, és tornacipőben meg farmernadrágban jár. Harminchárom éves, és nem ötvenöt, és nem tudja pontosan, ki is az a Santo Domingo, mert egy kis köztársaság gazdája lévén csak azok az elnökök foglalkoztatják, akiket finanszíroz, és azok a diktátorok, akik mindenben együttműködnek vele. Abban az országban, ahol a fukar mágnásoknak még nincs magánrepülőgépük, ő egy egész légiflottát bocsát rendelkezésemre. […] Egy hetven magas, és nincs ideje lebarnulni. […] Úgy szeretkezik, mint egy parasztfiú, de tenyészcsődörnek hiszi magát, és csupán egyvalami közös benne Kolumbia négy leggazdagabb emberével: én. És én imádom őt. Mert ő is imád engem, és mert a legszórakoztatóbb és legizgalmasabb jelenség a Földön; és mert ő nem zsugori, hanem sziporkázóan nagyvonalú!
A drogbáró életének központja a Hacienda Nápoles nevű ranch volt, ahol zsiráfok, vízilovak, orrszarvúk és más Dél-Amerikában idegen állatok éltek a száznál több személy ellátására alkalmas, minden luxussal felszerelt villa körül, ahol a garázsokban számolatlanul álltak a luxusjárművek, és a repülők… Itt szeretett egymásba Virginia Vallejo és Pablo Escobar. A meseszerűen induló, romantikus és kölcsönös szerelem – melyben a nő tényleg és szó szerint bármit megkaphatott volna – idilli környezetben kezdődött.
A nőt elbűvölte a végtelennek tűnő gazdagság,
és Escobar fiatalsága, sármja, magabiztos és könnyed személyisége. A nő nem lehetett tapasztalatlan, sokat látott, hiszen korábban már Kolumbia leggazdagabb embereinek volt a szeretője, így aztán volt összehasonlítási alapja. Mégis elhitte, hogy Pablo nem egy őrült pszichopata, hanem egy társ, akit kisebb-nagyobb kilengései ellenére lehet terelgetni a jó felé.
Pablo Escobar megnyílt Virginia előtt. Azt is elmeséli szeretőjének, hogy mi történt azzal a korábbi szeretővel, aki teherbe esett tőle:
Ám, az intésem ellenére egy nap teherbe esett. És elment a fodrászhoz, ahová a feleségem is jár, és győzedelmesen a képébe vágta: »Ez a gyerek bizony szerelemből fogant, és nem kötelességből!«. Másnap négy emberemet küldtem érte. Elvonszolták egy állatorvoshoz, és megparancsoltam, hogy érzéstelenítés nélkül végezzék el rajta az abortuszt. Attól a naptól fogva soha többé nem láttam.
A könyvből megkapóan kirajzolódik az, ahogy Virginia Vallejo ráébred a valóságra. Arra, hogy életét a világ egyik legveszélyesebb emberéhez kötötte, és arra is, hogy ez a kapcsolat konkrét életveszélyt jelent, s a rivális bűnözők, politikusok és üzletemberek szemében (a három kategória komoly átfedést mutat) ő is célponttá vált.
Van-e kiút? Túl lehet-e élni egy ilyen kapcsolatot, egy ilyen szakítást, egy ilyen életet?
Döbbenetes sorsok és elképesztő viszonyok, a gazdagságnak és a kegyetlenségnek olyan történelmi mélységű dimenziói tárulnak fel a Szerettem Pablót, gyűlöltem Escobart című kötetből, amelyek tényleg hihetetlennek tűnnek innen nézve…
Nem véletlen, hogy Javier Bardem (Pablo) és Penélope Cruz (Virginia) főszereplésével, Fernando León de Aranoa rendezésében film is készült Vallejo történetéből. A magyarországi bemutató 2018 első felében várható:
