Amikor több mint fél évszázada német férfiak és nők megalapították ezt a díjat, még mindenki pontosan tudta, mi a béke és mi a háború. (…) Én nem ismerem a háború rémületét, én csak a béke rémületét ismerem.
(Esterházy Péter, Frankfurti beszéd, 2004)
Október 10-én nyílt meg a 69. Frankfurti könyvvásár. Az 1949-ben alapított vásáron adják át a Német Könyvdíjat, illetve a Német Könyvkereskedők Békedíját.
A vásárnak ebben a városban nagy hagyománya van, azonban a felvilágosodás óta a legfontosabb város Lipcse volt. A II. világháború után újra Frankfurtban rendezik meg a világ legnagyobb könyvszemléjét. Ebben az évben kb. 300 000 látogató volt és 7300 kiállító. Az idén Franciaországot hívták meg díszvendégnek. Macron elnök, Merkellel párban, előadhatta vízióját az európai kultúráról.
Természetesen ott voltak a magyarok írók is. Nádas Péter Világló részletek c., már németül is megjelent könyve a kiadó jóvoltából óriási publicitást kapott. De ott volt Bartis Attila, Kiss Tibor Noé, Szőcs Petra, Temesi Ferenc és Térey János is a Kassák ihlette magyar pavilonban. Esterházy Hasnyálmirigynaplójának német változatát is bemutatták.
A Német Könyvdíjat az osztrák Robert Menasse (1954) Die Hauptstadt c. regénye kapta. Az indoklás szerint ez a mű
egy sokrétegű regény, mely mesterien ötvözi a magánélet és a politikum egzisztenciális kérdéseit, és a megoldást az olvasóra bízza. (…) Könnyű kézzel, jó dramaturgiai érzékkel tárja fel annak a világnak a mélyrétegeit, melyet magunkénak vallhatunk.
A főváros maga Brüsszel. Itt játszódik az izgalmas társadalmi regény.
Valószínűleg még nem jelölték a díjra Daniel Kehlmann új regényét, a Tyllt, melyről a német lapok szuperlatívuszokban írnak. Sajnos csak egyet lehet választani, hiába van még száz legjobb.
Mindig nagy várakozás előzte meg, hogy vajon ki kapja a Német Könyvkereskedők Békedíját. Először 1950-ben adták át. Csak néhány név: Albert Schweitzer, Hermann Hesse, Václav Havel. A magyarok közül Konrád György (1991, Jorge Seprún méltatta), illetve Esterházy Péter (2004, Michael Naumann) kapta meg a díjat.
Ebben az évben Margaret Atwood (1939), kanadai írónőt választották. Eva Menasse, Robert Menasse testvére köszöntötte. Az ünnepség szokás szerint a Paulskirchében zajlott. A közönség, gondolom, a ceremónia előtt halkan megbeszélte az előző napon történteket. Ugyanis a politikai változások visszatükröződnek a könyvvásár hangulatában. Sok csendes évet megszakítva, most vad jelszavakkal és transzparensekkel feszült egymásnak a szélsőjobb és a szélsőbal.
Kevés szöveg, sok kép, de Ken Follet megszólal. Hangulatjelentés a könyvvásárról:
A Paulskirche különleges hely. Itt ülésezett 1848/49-ben a Frankfurti Nemzetgyűlés, az első szabadon választott népképviselet német földön. 1944-ben lebombázták, de az elsők között épült újjá. 1949-ben itt vette át Thomas Mann a Goethe-díjat. Kaliforniából jött, de nemcsak Frankfurtban, hanem Weimarban is tartott előadást. 1952-ben Svájcba költözött.
Hallgassunk bele Atwood beszédébe:
Olyan időket élünk, amikor a talaj, mely nemrég még meglehetősen stabilnak tűnt – a vetést követte az aratás, egyik születésnapot a másik, és így tovább -, amikor a lábunk alatt a talaj inogni kezd, hatalmas szél fúj, és már nem tudjuk pontosan, hol vagyunk. Nem tudjuk már pontosan, kik vagyunk: kié az arcunk a tükörben. Miért nőnek tépőfogaink? Tegnap még tele voltunk jóindulattal és reménnyel. És most?
Az Egyesült Államok éppen egy ilyen pillanatban van. A 2016-os választás után fiatalemberek azt mondták nekem: ‘Ez itt a legrosszabb, ami valaha is történt’, mire azt válaszoltam: ‘Nem, ez nem igaz, még nem.’
Nagy-Britannia hasonlóképpen nehéz időket él át, kétségbeesve és fogvacogva. És ugyanez érvényes, habár kevésbé drasztikus módon, de figyelembe véve a legújabb választási eredményeket, Németországra is. Ezt a sírboltot eddig zárva tartották. De valakinek megvolt a kulcsa, és a tiltott kaput kinyitotta. Miféle szörnyűség születik ebből?
Atwood beszédében mintha visszacsengene valami Esterházy Péter 2004-es félelméből. Az írónő okos, a világ bajait boncolgató beszédébe beleszőtt egy kis állatmesét is, mely szerint a farkas azt javasolja a nyúlnak, hogy őt válassza meg vezetőnek. Majd ő elhozza a tökéletes világot, melyben jégkrém lóg a fákról. De először le kell építeni a civiltársadalmat…
Hogy átértékelődött a javasolni szó jelentése! Vagy reménykedjünk valami enyhébb megoldásban, ahogy Konrád György a sokat ígérő 90-es évek elején mondta:
Bízom benne, hogy a következő perc a jelenlegitől csak abban különbözik, hogy óramutatónk eggyel odébb percen a halál felé, amely gondolat Mozart szerint megnyugtató és kívánatos.
(Frankfurti beszéd, 1991)
Ladányi Péter
