Milyen etikai és társadalmi kérdéseket vetnek fel az új génmódosítási technikán alapuló kutatások? Hogyan lehet ezeket alkalmazni a gyógyításban? A génmódosítás segítségével akár az éhínséget, a betegségeket is visszaszoríthatjuk?
Dialógusok – Párbeszédek a valóság sokoldalúságáról címmel indított ismeretterjesztő sorozatot a Typotex kiadó és a Kortárs művészeti és irodalmi folyóirat. Az előadássorozat célja, hogy a bölcsészet és a természettudományok egy-egy ismert képviselője közösen indítson párbeszédet a mai világról. Az első előadást – melynek a Kossuth Klub adott otthont – október 11-én tartották Gének, etikák, génetikák címmel, melyen a modern genetikai kutatások kapcsán felmerülő orvosi, jogi, etikai és egyéb kérdésekre keresték a választ. Az est két főszereplője Dr. Falus András nemzetközileg elismert biológus, immunológus és Dr. Zeller Judit jogász, pszichológus volt, a moderátor szerepét pedig Palugyai István tudományos újságíró töltötte be. Még mielőtt kezdetét vette volna a kerekasztal-beszélgetés, mindkét szakértő 20-20 perces önálló előadást tartott.
Az teszi a tudományt tudománnyá, hogy ismeri a határait. Nem akar olyan konklúziókat levonni az iszonyú gyorsan változó eredményekből, melyre nem jogosult. Nem szabad bálványokat építeni, mert minden bálványépítés után jön az elkeseredett csalódás, aztán átcsap démonizálásba. Mindennél rosszabb a tudomány bagatellizálása.
– kezdte gondolatmenetét Dr. Falus András, majd beszélt a genetika és mindennapi életünk kapcsolódásáról is.
A genetika mindenkit érdekel. Mindenki a saját húsán, bőrén érzi, hogy mit kapott a felette lévő generációtól. Látta szülei, nagyszülei életét, sorsát. Tudja, hány éves korukig éltek, milyen betegségben szenvedtek, miben hunytak el. Felelősek vagyunk azért, hogy mit adunk tovább utódainknak. Ez az életérzés minden embernél jelen van.
– mondta a Széchenyi-díjas kutató, aki egyébként Hangai B. Artúr írói álnéven verseket is publikál. Mesélt a genetika gyógyászati lehetőségeiről is:
Jól tudjuk, hogy a világ jelentős része népbetegségekben szenved. Szív- és érrendszeri betegségek, daganat, elhízás – mindenkinek a családjában előfordulnak ilyen esetek. Ezzel egyidejűleg a genetikai tudomány robbanásszerűen fejlődött az elmúlt 70 évben, 2001-re pedig elkészült az emberi géntérkép. Az interneten keresztül olyan módon ment végbe a tudomány demokratizálódása, ami az emberiség történelmében példa nélküli. A közvélemény részéről felmerül a kérdés, hogy a tudomány mikor tudja majd gyógyítani az asztmát, a reumát, mikor lesznek képesek hatékonyan felvenni a verseny a fertőzésekkel szemben és korábban diagnosztizálni a daganatos megbetegedéseket. Joga van megkérdezni.
Dr. Falus András szerint a tudomány képviselőinek kutya kötelessége az ismeretek átadása, méghozzá közérthető módon. Dicsérte a tudományos újságírókat, akik szintén az ismeretek átadásáért felelnek. A 70 éves biológus azzal zárta monológját, hogy semmilyen tudomány nem létezhet etika nélkül.
A folytatásban Dr. Zeller Judit lépett a színpadra, aki sokáig klinikai pszichológiával foglalkozott, doktori értekezésében pedig a testen kívül létrejött embriók morális és jogi státuszát vizsgálta. Előadásában az embereken végrehajtott génmódosítás kérdéseit vette sorba. Létezik egy génállományba való örökletes beavatkozás, ahol az orvosok akár az ivarsejtek vagy a megtermékenyített petesejt génállományát is szerkeszthetik. Dr. Zeller Judit szerint etikai és jogi szempontból ez a beavatkozás veti fel a legtöbb kérdést.
A génmódosítás hasznos lehet, hogy minél többet megtudjunk az élővilágról, az emberről, a sejtek működéséről. Egy új technológia megjelenése után jogosan merül fel az igény, hogy valamiképpen hasznosítsuk. Azonnal elindul a klinikai kutatás irányába, ami már sokkal problémásabb. Ha a kutatáshoz emberi alanyokat használnak, felmerül a kérdés, hogy jogunk van-e, etikus-e embereket bevonni egy kutatásba, és az alanyok meg tudják-e adni a tájékozott beleegyezést – ami jogi szempontból minden tudományos kutatás kulcsa.
– vetette fel a problémakört Dr. Zeller Judit. Az etika és a jog sokat foglalkozik vele, hogy hol lehet meghúzni a határt a terápia és a génállomány tökéletesítése között. A jogszabály – akár nemzetközi, akár hazai viszonylatban – általában lehetővé teszi a terápiát, a tökéletesítés, a fajnemesítés azonban alapesetben tiltott.
Lássuk be, hogy a tökéletesítés nem idegen az embertől. A különböző filozófiai és etikai szövegekben megjelenik az igény, hogy valamilyen módon tökéletesítsék az embert. Például Platón Állam című művében olvashatjuk, hogy az arra méltók leszármazottait fel kell nevelnünk, az arra méltatlanokét pedig nem. Ezen kívül az ember évezredek óta alkalmazza a fajnemesítést növényeken és állatokon.
– mondta Dr. Zeller Judit. Az előadások után az asztalnál helyet foglalt a két szakértő és a moderátor, kezdetét vette a valódi dialógus. Palugyai István felvette a kérdést: ki a tudós, kit nevezünk kutatónak?
Az a kutató, aki már meghalt.
– válaszolta tréfásan Dr. Falus András, majd komolyra fordította a szót.
Nem szabad felállítani ugyanazokat a kritériumokat egy természettudósnak és társadalomtudósnak. Szerintem a tudomány legfontosabb kritériuma a hitelesség.
– hívta fel a figyelmet.
Mi, jogászok olyan dolgokkal foglalkozunk, amiket mi, magunk találunk ki, nem pedig természeti jelenségekkel. Nincs eleve megadva, hogy milyen államformában kell élnünk és milyen állami szerveket kell létrehoznunk. Furcsa, hogy a magyar jog a reprodukciót teljesen eltérő módon szabályozza másfajta orvosi beavatkozásokhoz képest. Ez szerintem egy tökéletes példa.
– hangzott Dr. Zeller Judit válasza.
Évente 500 millió ember kapja el a maláriát. A betegséget terjesztő szúnyog génmódosítása óriási közegészségügyi hatással bírna. Másrészről az ökológusoknak igaza van, amikor azt kérdezik, milyen jogon avatkozunk bele a táplálékláncba. Azt hiszem, a maláriát terjesztő szúnyog szaporodási képességének csökkentése ellen nem lehet felhozni etikai ellenvetést. Volt egy olyan dogma, ami azt mondta: gyógyítás igen, képességemelés nem. Akkor azt szeretném megkérdezni, hogy ha genetikailag létrehozzuk az influenzával szembeni ellenállást, az gyógyítás vagy képességemelés? Még nem beteg az illető, de nem is lesz az.
– mutatott rá az immunológus. Dr. Zeller Judit szerint nagyon ritkán lehet elkülöníteni egymástól a gyógyítás és a képességemelés jogi megítélését, amit nagy hibának tart. Dr. Falus András meggyőződése, hogy néha olyan problémákról vitatkozunk, melyek vagy túlhaladottak vagy felvetésük még nem indokolt – példának a viselkedésgenetikát hozta fel:
Úgy tűnik, hogy az emberi agy struktúrája az élővilág legmagasabban tervezett biológiai struktúrája. Olyan hálózatokban működik, melyeknek működését nem lehet megváltoztatni egy-egy tégla módosításával. Vigyáznék azokkal a nagyon népszerű, pánikkeltő jövőképekkel, hogy jön a szuperintelligens ember. Mit tudunk mi az intelligencia biológiájáról? Semmit, vagy nagyon keveset.
Dr. Zeller Judit meglátása szerint a jog és az etika olyan víziókat képzel maga elé, melyek csak nagyon sokára lesznek elérhetőek – már ha elérhetőek lesznek. Azért is tartja fontosnak a tudományok közötti párbeszédet, hogy a jog és az etika végre az aktuális, akut és releváns kérdéseket próbálja megválaszolni.
Ha azt gondoljuk, hogy a tudomány egy egyenesen haladó fantasztikus teljesítmény, akkor álljunk meg egy pillanatra! A tudományban rengeteg a zsákutca, félreértés és tévút. Gyakran csalnak, hiszen le lehet nyúlni nagy pénzeket. Nem igaz, hogy a tudomány mindenható.
– fejtette ki Dr. Falus András. Palugyai István zárókérdésként arról érdeklődött két beszélgetőtársától, hogy 50 év múlva hová juthatnak el a tudósok és a táradalom a genetikai kutatások területén.
Soha nem vezetett jóra, ha betiltanak egy új technológiát. Szükségszerű, hogy megengedőbb irányba mozduljon el a jog. Szerintem meg fogják változtatni a korlátozást, hogy örökletes beavatkozást nem lehet emberen végrehajtani. Remélem, hogy a sok új technológia előrevivő lesz. Akár az éhínséget is csökkenthetik, vagy olyan betegségek terjedését, melyek minket ebben az övezetben nem fenyegetnek. Remélem, hogy mindez egy nagyobb, globális egyenlőséghez fog vezetni. De lehet, hogy túl optimista vagyok.
– tekintett a jövőbe Dr. Zeller Judit. Dr. Falus András szkeptikusabban áll a kérdéshez:
50 év múlva három ember ül majd itt a Kossuth Klubban: az örökifjú Palugyai István és két másik partner. Nem génszerkesztést, nem GMO-t és embrionális módosítást mondanak majd, hanem X-et, Y-t és Z-t. Új problémák vetődnek fel. Az emberi gondoldás lényege a kíváncsiság, hogy mi lesz majd ebből. A szkepszis nem negatív, inkább realista hozzáállás. A tudomány mindig fog”mi lett volna ha” és „mi lesz” kérdéseket adni.
Palugyai István zárszóként megjegyezte, a két tudományág nem összecsapott a beszélgetés folyamán, csak más szemszögből közelítette meg a kérdéseket. Az előadássorozat november 22-én folytatódik Tények címmel, akkor Mérő László és Mucsányi Marianna lesz Palugyai István partnere.
