Balázs 27 évet élt, de ez alatt a rövid idő alatt sokak életében hagyott mély nyomot. Hogy ki volt ő, arról adatokat itt olvashattok, de ez a verse, amit nem sokkal halála előtt írt, többet elmond róla. Tisztán látta az életet, tisztán írt és beszélt róla. És közben huncutul mosolygott. Egyetlen könyv maradt utána, Kalandos történet címmel, amit 2011-ben hosszú gyűjtőmunka után adtak ki barátai. A könyvben, ami kapható az Írók boltjában is, majdnem minden fellelhető írása, rajza, festménye szerepel.
„Itt ülök a gép fölött és mellett, és mindezt neked szánom. Hosszú-hosszú éjszaka ez most itt, de tudok vele mit kezdeni. Jó, ahogy a betűk ott maradnak, ahova leteszem őket, és jó kézbe fogni a papírt és érezni, hogy friss a festék és tiszta az egész levél, tiszta és takaros, legalábbis ilyennek szánom, hogy legyen sok és színes, olyan, ami erre is tart, arra is tart, nevessél is rajta talán, ne légy szomorú, hogy hamar véget ér, mert nem ér véget, ha elfogy is alóla a papír, és ha nem tudom is a borítékba gyömöszölni.
Most majd elkezdődik,
becsukódik az egyik
és kinyílik egy másik
és elindulunk, ahogy mások és máshol, a nyitott ablakon át,
egy falevélen, egy papírrepülőn
vagy egy dongó hátán, ahogy már mások is
elindultak és elindulnak az ablakpárkányról a sötétbe, ami
fénylik, és most szállnak az utcák és házak felett, és lenéznek
a szobrokra és a hidakra, az alvó szökőkutakra, köröznek
a város felett, ezen az éjszakán,
amikor könnyű minden
és sokáig tart
és messzire visz.”
