Már bő 30 ezer éve is szándékosan kerülte a vérfertőzést az európai modern ősember. Mivel az egyes csoportok nagyjából két tucat emberből álltak, a belterjesség megakadályozása érdekében intenzíven ápolták a kapcsolatot más családokkal – írja a Science című tudományos lap.
Martin Sikora, a koppenhágai Dán Természettudományi Egyetem kutatója és munkatársai négy anatómiailag modern ember genomját vizsgálták, akik 34 600-33 600 éve a mai Oroszország európai részén éltek. Szungirban 1955-ben találták meg egy felnőtt férfi sírját, emellett két, 9-13 évesen elhunyt fiú kettős sírját is. A sírban egy vörös krétával megfestett, valószínűleg talizmánként szolgáló férfi combcsont feküdt – mondta el Philip Nigst, a Cambridge-i Egyetem kutatója. A négy ember DNS-e semmi nyomát nem mutatta vérfertőzésnek. Egyikük sem állt a másikkal közelebb rokonságban a másodunokatestvéri szintnél. A combcsont a fiúk dédnagyapjáé lehetett. Jóval kisebb mértékben álltak egymással rokonságban, mint ahogy egy akkori, alig több mint 25 fős kis csoportról ez feltételezhető lenne.
Ez azt jelenti, hogy már a kora őskőkorban élt emberek megértették a vérfertőzés veszélyeit
– fejtették ki a kutatók.
Az örökítőanyagokból származó adatok alapján elmondható, hogy az ősemberek tudatosan kerülték a belterjességet.
A kisebb családcsoportok valószínűleg nagyobb hálózatban kapcsolódtak össze, ami megkönnyítette az egymás közti cserélődést a genetikai sokszínűség megőrzése érdekében
– fejtette ki Sikora. Így a csoport kis mérete ellenére megelőzték a vérfertőzést.
Ez a „családpolitika” lehet az egyik oka, miért maradt életben a modern ember és a neandervölgyi miért nem. Az egyik utolsó, a közép-ázsiai Altaj-hegységben élt neandervölgyi populáció ugyanis a vérfertőzés jeleit mutatta. Az egyik egyed szülei például féltestvérek voltak.
A mai Horvátországban lévő Vindija-barlangban talált neandervölgyi leletek új vizsgálata azonban kimutatta, hogy az ilyen extrém vérfertőzés nem fordult elő minden neandervölgyi csoportban.
