L. Simon László (író, költő, szerkesztő, vállalkozó, politikus) Erdélyben kalandozván szemlélte meg az aradi vértanúk emlékét idéző, kevesebb mint másfél évtizede újra felállított szoborcsoportot.
Benyomásait az alábbi facebook-bejegyzésben összegezte:
Útban az Erdélyi Magyar Írók Ligájának árkosi táborába megálltunk Aradon. Szomorúan láttunk, hogy a 13 éve újra felállított, a 13 aradi vértanúnak emléket állító Szabadság-szobor milyen rettenetes állapotban van. A Zala György szobrainak és domborműveinek alapot adó, Schickedanz Albert tervezte gránit építményt mindenképpen fel kell újítani.
„Az aradi Szabadság-szobor teljes egészében közadakozásból gyűlt pénzből készült. A szobor talpazatán az 1849. október 6-án, Aradon kivégzett 13 tábornok bronz domborművét helyezték el. A szobor központi alakja egy allegorikus szabadságot jelképező nőalak, s mellette a talpazaton 4 szoborcsoport helyezkedik el, mégpedig: Ébredő szabadság, Harckészség, Áldozat készség, Haldokló harcos. A szobrot 1890-ben avatták fel. 1925-ben az emlékművet eltávolították. 2004. április 25-én újra felállították.
Az alkotás elkészülésének előzményeihez tartozó fontos adalék: a királyi pár százezer koronát adományozott a megbékélés jeleként a honvédek segélyezésére. Ez adott alapot egy szoborpályázat kiírására. A pályázatot Huszár Alfréd nyerte meg és haláláig dolgozott a művön. Tanítványa, Zala György örökölte a feladatot, aki alaposan átdolgozta a tervet. Így alakult ki a végső forma. Az emlékmű csúcspontjára Hungária alakját állította, míg négy, szinte önálló, allegorikus kompozíció az „erkölcsi példa magaslatára emelték a tizenhárom hős-áldozatnak az eszméért, a hazáért, megalkuvás nélkül vállalt magasztos véráldozatát.” Az emlékmű lépésről-lépésre készült el, a vértanúkat ábrázoló 63 cm átmérőjű plakettek az avatás évében kerültek az alkotásra.”
[Borbás György: A Millennium szobrásza Zala György (Kossuth Kiadó, 1999)]
