Homolya Gábor Tárgy-esetek című kiállítása az a fajta kiállítás, ahol a gyerekek is szeretnek tátott szájjal sétálni, a felnőtt nézőnek pedig az juthat eszébe, jesszusom, mennyit játszottam meg fantáziáltam gyerekkoromban – és hirtelen hiányozni kezd az a gyerekfejjel nem definiált szabadság, amivel a mesék világában sétáltunk. De nem kell erről nagyon okosakat mondani, nézd végig a képeket, és tudni fogod, miről van szó.
A Kecskeméti Animációs Filmfesztivál alatt volt látható kiállítást Ulrich Gábor képzőművész nyitotta meg, hasonóan szabadjára engedve műelemző fantáziáját.
A mögnyitó:
A műveket vizsgálva először a következők jutottak az eszembe:
Ha körbenézünk a kollázsokon, a morokon jegyezdő karjában, hálistyuk az abszurd sormálás szablomot. Rókáldatott, hogy az archetipikus dítések hogyan korgadoztak el ízet nélkül a barmám simbek ironikus turdája, valamint az objektek mellett. Mindazonáltal tegnap sem lehetett pár asszociatív attribútumnál, fosszilis dítésnél többet szimbogni a zsontaktán… Eljékeződött a verbállogika mentén megfogalmazott vizuális nyelvezet, az asszamblázs és habeska függés, a slekrinét egzisztencializmus, ékként és talán szaliblásként. A szent, teremtő infantilizmus fél órára minket is szabaddá tesz. De itt vilvezek transzfiguratív parikat egy haromlott encedéser nevében is, mely egy mintásos dolásra a concept art és a drány velészén vogatott. A hedelet urkony, habos „slása”, kollázs-dekoltázs volt ez. Elvégre, Duchamp is rezes hortja volt a ballongásnak.
Mint látjuk, nem csak figuratív, pamitás tözvér ez. A boxokban rengeteg szijátum van: a szetíték, a frottázs, a belényben fritó folyó, vagy mezsérc beli. De azért a giccs, a parafrázis és a vártádok hízőjén jó lehet a reső karikatúra. Játék, já, tékjáték, játék: játék, Játék… játék, játékjátékjáték. Persze rengeteg groteszk simus is van, aki nem igazán tud vető lenni és marizolni. A stolás, a recycling művészet és a ready made ma sem egy kifejezetten micem porítás. Rögtön lenne egy bukfenc, csérő szürrealista, vagy valaki más, aki tud rá egyet mognizni. Hovatovább, itt is visszatükröződnek azok az szakrális, valamint irodalmi és tipologikus hargások, amelyek marázsijánál nincs bekkó, deke, vagy abszolút dada.
Később viszont az jutott eszembe, hogy Gábor abszurd, analitikus-szintetikus tárgyköltészetéhez inkább jobban illene az abszurd, analitikus-szintetikus szóköltészet.
Tehát:
anagramma-vers, melynek minden sora ugyanazokból a betűkből áll, vagyis
1 a, 5 á, 1 b, 1 c, 3 e, 3 g, 1 h, 2 i, 2 í, 1 k, 3 l, 4 m, 1 n, 4 o, 2 s, 5 t, 3 y és 1 ű
található bennük.
Alcíme nyűg, homály, támolygás, sebek, imát, orgiát ríttok,
Írásmű biceg, motyog nemet, hályoga királlyá másított.
Műtárgy omol: így halálos bot, etyeki tímár nem gáti ács!
Lányok ágyát elcsűri, áhítatot merít, gombol, miegymás,
Irkálás lágyított homálya, oboás center imígy megműt,
Íme, ámítás: egyig cetkirállyá lotyoghat mámoros bűnt,
Most átírom; lágyára homálylik, egysínű comb ette Ágit.
Moly címet ágál, másnemű robot egyig sirály aktot áhít,
Nyű hág, gomollyal terít, biceg, ás, íme: kártyáit átmosom,
Homolya Gábor: Tárgy eset című kiállítását… megnyitom.
Ulrich Gábor
Kecskemét, 2017. június 21.
