A Toll a füledbe! pályázatunkon Morális szex kategóriában különdíjat nyert jódliterasz című írást olvashatjátok itt.
Paliról, aki menthetetlenül szerelmes volt
Marie Curie-be (meg a litera.hu-nak, ahonnan
értesültem a pályázatról)
ó, Pali, hány tettnyi tökély kéjszakád,
mit átvilágított masszívan a Marie Curie,
ki mindig csak susogó sugárba lát,
és etűd moll-ekuláid állandóan elkerüli?
mi lomha szó és kipárnázott lendület,
ahogy álmaid lefogja ez a buzgó hajbozont,
mennyi kín, mi benned megszület,
és súlyával gravitálsz megannyi higgs-bozont?
hány teraszon átnyüszített hajnalod
disztillálta alkáli, alkalmi imád?
jódtabblettáid jódlizod, s hallgatod,
ereidben oxidál a nátrium-glutamát.
miért, hogy ily perverzül letepert
szökkenő, szkizo-izotóp izzó szókkal?
mennyi apró próba, cseresznyéskert,
s csehova se jutott sót szanaszét pall
körbe csak, míg rázod port a ruhádról?
és hogy megtikkaszt már a radon,
míg furán uráncolt homlok-avogadro
szív-izomért kutatsz épp Aradon,
mert vértanultál te is, sangerometriát,
mert hiszen bulgakovalensen köt magához
ez a meseszerű mesteris margaritád,
de sprőd ingerű Schrödinger elátkoz,
s bár van petri csésze és van kanál is,
mégis felköhögöd e morális koitussint,
mert bár a test vágya néha a banális,
a reakcióképtelenséged lemondásra int.
az atommagömlés bomlási idején
túlsugározna minden teremb urán,
ionizál a szén, a kén, a szmogszigén,
sómega és csalfa részecskék zengnek az aurán.
és száll a lombig a lombik és a spatula,
e vegyüleplet mindig lerázza a tabula,
ó, szegény Pali, te radioaktív!
szíved pucér papír csak: akt ív.