A letűnt rendszer ideológiai hősei zátonyra futottak egy rögtönzött kocsmában, ahol mindenki ócska szeszeket fogyaszt, naphosszat jártatja a száját bármiről, ami adódik, Jézuskától géppuskáig, ’dumákat beszélgetnek’, hogy teljen az idő és vele az élet.
Dan Lungu (1969) a mai román irodalom egyik legismertebb elbeszélője, a rendszerváltást követő évek valóságát groteszk humorral tárja az olvasó elé. Regényeit sok nyelvre lefordították, magyarul is megjelent az Egy komcsi nyanya vagyok! és a Hogyan felejtsünk el egy nőt című munkája. A 2004-ben románul megjelent Tyúkok a mennyben az Akácos utca és a Gyűrött Traktor nevű kocsma mikrovilágának fantasztikus, lenyűgöző történéseivel aratott nagy nemzetközi sikert. A regény ötlete akkor született meg, amikor a szerző az 1989-es romániai forradalmat követően, hosszabb szünet után meglátogatta a szüleit, és hatalmas változásokat fedezett fel szülővárosában. Íróként és szociológusként is felkeltette az érdeklődését, hogyan terjednek egy zárt közösségben a pletykák, ezért is lett a kötet alcíme Mendemondák és rejtélyek álregénye.
Az Akácos utcában előrehozott nyugdíjba kényszerült vagy munkanélküli „urak” laknak, gyakori „elfoglaltságuk” a Gyűrött Traktor látogatása. Torzult emlékekből, nosztalgiákból, képzelgésekből, különc tervekből és elszállt álmokból képződő világ ez, közösségi menedékhely, „a férfiak mennyországa”, ahogyan a fiatalabbak nevezik.
A végeérhetetlen purparlék során nem csupán kocsmafilozófiai kérdésként vetődik fel, hogy „Van-e a tyúkoknak mennyországuk?” Mert Relu Covalciuc kertjét elözönlik a földigiliszták, és sűrű szőnyeget képezve napokig ott maradnak. Mindenki csodát gyanít. Covalciuc tyúkjai szinte ember módjára kezdenek viselkedni, gazdájuk pedig azon tűnődik, hogy igazából jobb tyúknak lenni, mint embernek. És elképesztő kanyarokat vesz a történet, a „kert-közeli és kocsmaszintű” stílus találó fordulatokban sziporkázik. A fordítással Szonda Szabolcs leleményesen követi mindezt: székelyföldi kocsmákban, erdélyi Akácos utcákban élő, ihletett magyar nyelven alkotja újra a művet.
A PONT Kiadó gondozásában 2016-ban megjelent kötetet a 24. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon mutatták be a hazai közönségnek. Az eseményt a szerző is megtisztelte jelenlétével.
– Több mint tíz év távlatából visszatekintve egyfajta kor- és kórképnek tartja-e a Tyúkok a mennyben című regényét, vagy olyan műnek, amely ma is érvényes, illetve általános érvényű mondanivalóval bír?
– Mélyen emberi regényről van szó, ezért azt gondolom, megőrizte a frissességét. Néha találomra újraolvasok belőle egy-egy részletet, és rájövök, hogy még mindig tetszik, megvan még például a humora. Benne van a kommunizmus bukása utáni román társadalom röntgenképe, a kapitalizmus felé tartó átmenet idejéből, alulnézetből szemlélve, a mindennapok gondolkodásmódjának szintjéről, de nemcsak erről szól a könyv, hanem a városi-vidéki beszédmódról és egyes propagandisztikus mítoszok megdőléséről is.
– Gondolom, szociológusként és íróként egyaránt szemléli a szűkebb-tágabb környezete jelenségeit. Minek alapján dönti el, hogy a tapasztalatait szociológiai vagy szépírói formába önti?
– Nem tudom ennyire élesen elválasztani egymástól ezt a két dolgot. Ugyanazok a tapasztalatok vagy, ha úgy vesszük, a megfigyelésnek ugyanazok a következtetései leszűrhetők egyidejűleg két különböző logika szerint: az egyik esztétikai, a másik tudományos. Másfelől nem mindig így, illetve ez történik. Néha egy hatodik érzék válogat, rendezi a megállapításokat egyik vagy másik logikának megfelelően. Úgyhogy a szerzői döntés nem érvek mérlegelése nyomán születik, hanem teljesen szubjektív megítélés révén, ahogyan beleillik egy készülő projektbe. Amikor belemerülök egy olyan világba, amelyet éppen létrehozok, megépítek, elsősorban azokat a dolgokat látom meg, amelyek ehhez szükségesek, a mögöttük vagy a rajtuk túl lévő világ homályos és átmenetileg nem érdekes.
- ,,Nagyon korán kezdtem írni, úgyhogy született írónak, öreg rókának tekintem magam. Jelenleg inkább szociológiai tanár vagyok, a szociológiai kutatások szikár és rideg módszertanát tanítom. A diákjaimnak nem is nagyon tetszik, de sajnos végig kell verekedniük magukat rajta. Ha már ennyire nyers és ellenszenves ez a tudományterület, megpróbálok vidámságot csempészni az óráimba. A szociológus hivatásom természetesen visszaköszön a regényeimben, ebben is felbukkan a szociológiai módszertan, amikor bemutatom, hogyan terjednek a hírek és az álhírek.” Dan Lungu
– Mérhető-e egy regény, illetve a szépirodalmi munkásság társadalomra gyakorolt hatása?
– Erősen kétlem, hogy igen, ha mennyiségi szempontból akarnánk mérni. Az irodalom társadalmi hatása mindenképp időben nyilvánul meg, és egyáltalán nem egyszerű azonosítani és bemérni. Még senki sem foglalkozott azzal, hogy elkészítse ebben a tekintetben a mennyiségi mérés módszertanát, pedig a hatás létezik. De mivel nem azonnali a következménye – nem érinti a politikai választásokat vagy a fogyasztói megnyilvánulásokat, hanem időben érik be, illetve az értékeket és a gondolkodásmódot befolyásolja–, minimális a hajlandóság, hogy ebbe bárki is pénzt fektessen.
– Hová helyezné magát a mai kortárs román irodalomban betöltött szerepe alapján, és hová az egyetemes kortárs irodalomban?
– Azt gondolom, egyelőre korai egy rögzített helyről beszélnem, a dolgok még folyamatban vannak. Kizárólag fogalmi szinten nézve, egészen érdekes elméletileg modellezni a kelet-európai diktatúrák bukása utáni, itteni irodalmat. Nem csupán a politikai cenzúrából való kiszabadulás és egy kollektív trauma túlélésének irodalma ez, hanem az önazonosság újbóli megtalálásáé is, olyan, eleven kifejezésmódok visszaszerzéséé, amelyeket letiltott vagy elnémított a korábbi rendszer.
– A könyv budapesti bemutatóján azt mondta: ahogy a mindennapi és a tudományos nézőpontot próbálja közelíteni, úgy tartja távol egymástól élete két aspektusának nyelvezetét. Mennyire történik ez ,,magától” írás közben, és mennyire kell tudatosan új nyelvi formákat keresnie?
– A művészi nyelvezet, beszédmód folyamatos küzdelmet jelent számomra. Nagyon figyelek a könyveim szerkezetére és a kifejezőerőre. A döntéseim mindig tudatosak, ezt nem is lehet másképp csinálni. Ami nyilván nem jelenti azt, hogy minden leírt szónál vagy mondatnál racionálisan mérlegelem, mi hogyan legyen, de adódnak a szövegben olyan pontok, amelyek a könyv egészét tekintve keresztutak, elágazások, és ezek hosszasabb töprengést igényelnek. Abban, amit írok, elég gyakran jelennek meg elméleti, tudományos modellek elemei, de valahol a szövedékben, az aprómunka szintjén, alárendelődve az esztétikai logikának. A szerkezet, az építkezés és a kifejezőerő mindig felülmúlja a szöveg magyarázó, tudományos értelemben vett heurisztikai képességét. Mindez a meghatározó döntések köréhez tartozik, és ezek nem születnek meg önmaguktól.
– Magyar fordítója, Szonda Szabolcs kiemelte a Tyúkok a mennyben különleges nyelvezetét; ez volt az egyik ok, amiért nagy örömmel fordította le. Ön nem beszél magyarul. Hogyan tudja kontrollálni a fordítás minőségét? Egyáltalán hogyan képzeljük el a szerző és a fordító kapcsolatát? Folyamatosan konzultálnak?
– Mivel nem tudok magyarul, nem ellenőrizhetem a fordítás minőségét, de nem is nekem kell ezt megtennem. Úgy gondolom, a kiadó pontosan annyira érdekelt abban, hogy jó, tapasztalt műfordítóra bízza a munkát, mint a szerző. A könyv megjelenése után pedig műfordítók egész szakmai közössége mondhat verdiktumot ebben a tekintetben. Ők – enyhén fogalmazva – a fordítás legigényesebb olvasói. Ami szerző és fordítója viszonyát illeti, esetünkben ez baráti. Annyiszor egyeztettünk, ahányszor ez szükségesnek bizonyult.
- ,,Annyira jóízűen beszélgetnek a kocsmában! Nem volt más dolgom, mint ahhoz a vagánykodó, kivagyi, magamutogató, hányaveti, de mégis komolykodó kocsmanyelvhez nyúlni, amit ismerek a szűkebb pátriámból, Székelyföldről, ugyanakkor ügyelni, hogy ne vigyem be teljesen a tájnyelvet, mert akkor kellett volna egy szótár a könyv végére.” Szonda Szabolcs
– Szonda Szabolcs egyik kulcsmondata a regényt, illetve az életünket illetően ez volt: ,,vígan megyünk tönkre”. A tömegkommunikáció dezinformáló hatását is figyelembe véve, milyen jövőt jósol ebben a térségben?
– A „vígan megyünk tönkre” lényegében az Akácos utca közhangulata, azé a helyé, amely a világ közepe az ott élő nyugdíjasok és munkanélküliek számára. A letűnt rendszer ideológiai hősei zátonyra futottak egy rögtönzött kocsmában, ahol mindenki ócska szeszeket fogyaszt, naphosszat jártatja a száját bármiről, ami adódik, jézuskától géppuskáig, „dumákat beszélgetnek”, hogy teljen az idő és vele az élet. A tömegtájékoztatási eszközök és a propagandagépezetek valamiképpen ugyanezt teszik, de sokkal magasabb szinten. És jóval több pénzzel!
- ,,Felvirágzott a szenzációhajhászás. A tömegmédiumok, a televízió hatása sokkal erőteljesebb lett, mint amilyen a regény születésekor volt, és most már lassan elmondhatjuk, hogy képernyőn látjuk az alagút végén a fényt is. Mindenki a televízióban látja a világ megváltását, minden onnan érkezik. Ugyanakkor még mindig aktuálisnak érzem ezt a regényt, fellapozgatom, beleolvasgatok, és még mindig fel tudok kacagni, tehát még érvényes mindaz, amit ebben a regényben leírtam.” Dan Lungu
– Mit tekint sikernek?
– Azt, amikor egy hölgy olvasó levelet ír a szerzőnek, mondván: ha nem módosítja a legutóbbi regénye befejezését, üldözőbe veszi a nyílt utcán, és bosszút áll rajta.
- A fordító, Szonda Szabolcs (1974, Sepsiszentgyörgy) szülővárosában, a Székely Mikó Kollégiumban érettségizett, a bukaresti egyetem Hungarológia Tanszékén szerzett tanári diplomát, ugyanott tanított, a kulturális sajtóban dolgozott, 2008 őszétől a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatója. Számos műfordítást jegyez (Simona Popescu: Xilofon – versek, PONT, 1998; Vlad Arghir: Képek egy Leonard Cohen koncertről – monografikus esszé, PONT, 1999; Csire Gabriella, Csire Gábor: Legendele constelaţiilor – legendák és eredettörténetek, 2001; Ardian-Christian Kuciuk: A hattyú feltalálásának éve – regény, PONT, 2005; Simona Popescu: Vedlések – regény, PONT, 2008; Dan Lungu: Tyúkok a mennyben, PONT, 2016.
Dan Lungu: Tyúkok a mennyben. Mendemondák és rejtélyek álregénye, PONT Kiadó, Budapest, 2016, fordította: Szonda Szabolcs, 152 oldal. A könyv itt megrendelhető!
- Az interjú létrejöttében Szonda Szabolcs működött közre.
