Prológus, amelyből megtudjuk, hogyan lesz terézanyuból szexturista
Minden egy szép májusi napon kezdődött, ami minden lett, csak gyönyörű nem. Majdnem harmadik férjem (továbbiakban: Hármas számú) kétszeri lánykérés, az összes papír lefordíttatása, hitelesítése, pecsételése után rádöbbent, a házasság nem neki való móka, és azon melegében ismét feleségül vette gyermekei anyját. Utána jó terézanyuként még sajnáltam kicsit sanyarú sorsa, beteg édesanyja, gyermekei nyűgje, ronda, házsártos neje, meg a rengeteg, kielégületlen, a napi robottól megfáradt idegenvezetőtől extrákat követelő hölgy miatt. Aztán, mikor a Hármas számú elnyafogta, mekkora erőfeszítésébe került, hogy a túlkoros szűzikétől megszerezze a szobakulcsát, s míg a leányzó az akció után az exem franciaágyában pihegett, ő a másik szoba ropogós lepedőjén tornázott egy harmincas családanyával, rádöbbentem, itt mindenki megkapja, amire vágyik, kivéve engem.
Rájöttem, hogy állandó üzeneteivel még két év múlva is hiteget majd, én, marha, pedig bepókhálósodva fogok várni rá. Meg kell szabadulnom tőle, hogy továbbra ne rángathasson láthatatlan damilon, mint egy marionett-figurát. Ehhez mással kell takaríttatnom, ez az egyetlen módja, mert a megcsalást a Hármas számú macsó becsülete nem bocsátja meg. Háremet csak ő tarthat. Regisztráltam hát a TG-re, a barátnőim által ajánlott netes társkeresőre.
Az oldal annyiban különbözik a többitől, hogy itt többnyire külföldi, tehetős férfiak keresnek partnert üzleti vagy magán útjaikhoz. Nem igazán jövök ki a magyar pasikkal, így ez a felállás ideálisnak tűnt. Később újdonsült ismerőseim mesélték, hogy a lányok nyolcvan százaléka a kenyerét keresi az utazással, így nem csoda, hogy csupán kilenc nap szerencsétlenkedés (mit keresel az oldalon, hova utaznál szívesen, mi a kedvenc színed, kedvelt pozíciód), kaptam egy konkrét ajánlatot. Négy nap, három éjszaka Rómában, tulajdonképpen csak két és fél nap, mert vasárnap délben érkeznék, és szerdán kora reggel visszajönnék. Természetesen mindent fizet, repülőjegyet, öt csillagos szállást, és ezerötszáz euró költőpénzt. Később elmagyarázta, hogy szép nők nem igazán vesznek komolyan egy ronda (sic), meglehetősen szegény arab országból származó férfit, a pénz felerősíti a kezdeti vonzalmat.
Adjak választ két napon belül, mert ugyan nem szokása senkit sürgetni, de szerdáig meg kell rendelnie a jegyeket, lefoglalni a szállást. Amennyiben igent mondok, szeretne velem előtte egyszer szkájpolni. A pénz miatt utálni fogom magam, így még jobb az egész, teljesebb a bosszú. Eladom magam, mint a Hármas számú nap mint nap. Gyors telefon gyerekem apjának, az Egyes számúnak, vállalja-e a kiskorút hétvégére. Viszonylag egyszerűen beleegyezik.
Miután igent mondok, délután megérkezik a jegyem és a visszaigazolás a hotelből. Meglehetősen jó minőségű, általuk öt csillagosnak hívott, nálunk négynél többet nem kapna, kicsit régimódi szálloda, tipikusan római. Szkájp ideje szigorúan korlátozott, másnap reggel nyolc és fél kilenc között. Utána operál a Doktor úr. Lélekszakadva rohanok haza az iskolából, nehogy lekéssem. Doki szigorú arccal fogad, irodája, mint egy miniszteré, fala oklevelekkel tapétázva. A beszélgetés alatt egyszer sem mosolyog. Ötvenes, ápolt úriember külseje van, kifogástalan világoskék ing, nyakkendővel, állig begombolva. Angolja még kifogástalanabb, Írországban nőtt fel, szinte az anyanyelve. Megnyugszom, ebbe a sótlan vénemberbe biztosan nem zúgok bele, a szexet meg majd túlélem valahogy, már két és fél hónapos lemaradásom van, bármi jó lenne, túl sokat nem nézek ki belőle, a pár nap meg gyorsan elszáll.
Oravecz Nóra után szabadon a tanulság: Néha a nyúl viszi a puskát, és nem is rossz más bankkártyájával fizetni.
