Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.
FEUILLETON
Váncsa István: Disznóláb
A gasztroesszé a disznólábból elkészíthető ételek kultúrtörténeti áttekintésén túl a disznólábnak a magyar múltban elfoglalt érdekes szerepéről is beszámol:
„»A vörthegyi községi iskolában megüresedett tanitói állásra ezennel pályázat nyittatik… A tanitó javadalmazása áll: 250 frt készpénz, 8 hektoliter 40 liter rozs, 2 hliter 48 liter buza, 4 méter-öl tűzifa és minden háztól egy sertésláb természetben… Német-Ujvárott, 1888. évi aug. hó 20-án. Papp Antal, főszolgabíró.« (Néptanítók Lapja, 1888. szeptember 1.) A hirdetésben semmi szokatlan nincs, a tanítók a munkabérüket csaknem mindenütt borban, füstölt disznólábban, szalonnában, tűzifában és effélékben kapták, pénzben a legkevésbé. Kénytelenek vagyunk belátni, hogy ennél a közoktatás jelenlegi állapota is kedvezőbb valamivel. Kivált, ha figyelembe vesszük, hogy Borovszky Samu Magyarország vármegyéi és városai című munkája szerint Vörthegy abban az időben száztizenöt házból állt, vagyis az ottani tanító éléskamrájába minden esztendőben száztizenöt füstölt disznóláb került. Nehéz volna elképzelni még egy olyan társadalmi réteget, amelyik a disznólábat akárcsak megközelítőleg is annyira utálta volna, mint a monarchiabéli magyar néptanítók, akik egyebet se ettek, mint disznólábat, és azt is csak füstölve.”
KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Csuhai István: Arról van szó
A kritika Diane Ducret A tiltott rés című kötetét elemzi.
„Aki pornográfiára vagy technicista részletezésre vágyik, annak Diane Ducret könyve nyilvánvalóan csalódást fog okozni. A tiltott rés voltaképpen sokfelé elkalandozó nagyesszé, amely három nagy ciklusában, a ciklusokon belül nagyobb, és ezeken belül is kis, másfél-három oldalas, külön címekkel ellátott fejezetekre osztott szövegében szabályosan végighalad a női nemi szervhez kötődő megannyi nagy témán, a csiklótól az örömszerzésen át az intimhigiéniáig, az önkielégítéstől a fogamzásgátláson át a gyermekszülésig. Ezzel a tárgyalásmóddal párhuzamosan végighalad az emberi kultúrtörténetnek azokon a kitüntetett pillanatain, amelyekben a fenti kérdések valamilyen rendkívüli módon exponálódnak. A női nemi szerv imént említett nagy témáinak igen szabályos felvezetésével szemben a történelmi időhöz való viszonya azonban inkább szertelen, vagy ha ebben mégis valami ismétlődő mintát szeretnénk felfedezni és abba kapaszkodni, akkor azt mondhatnám rá, hogy koncentrikus jellegű. Gyakran lépünk vissza újra az egyszer már magunk mögött hagyott korba.”
EX LIBRIS
Pintér Tibor négy zenei tárgyú kötetről ír, köztük Wolfgang Amadé Mozart leveleinek új magyar kiadásáról:
„A levelek szerzőjének neve láttán az olvasó talán meglepődik, hiszen a mindig Amadeusként olvasható második keresztnév alakja zavarba ejtő lehet. Pedig tény, Mozart csak néhányszor írta le e keresztnevét latinos alakban – és mindig humoros céllal. 1774. december 16-án például annyit ír családjának, hogy »Fáj a fogam«, majd latinul kiírja rettenetesen hosszú teljes nevét, és cikornyás-barokkos szalutációkkal megspékelt üdvözletét küldi az egész rokonságnak. Jelen válogatás az eddigi legteljesebb Mozart-levelezés magyarul.”
PRÓZA
Kötter Tamás, Hartay Csaba és Pályi Márk szépprózai írásai mellett a héten Szabó T. Anna tárcája olvasható.
Az alábbi részlet Kötter Tamás: Ébredések című novellájából való.
„A lány meg volt szeppenve, gondolom, ilyet még nem látott, de mit tudott volna tenni, az üzlet az üzlet, és ő ki volt fizetve. Egy ideig még kesergett neki a főnököm, de aztán gondolt egyet, és felkeltette az apját. Fogalmam sincs, miért ébresztette fel Sanci bácsit – az öregurat mindenki így hívta. Ilyet még nem csinált, legalábbis amióta nála dolgoztam. Talán nem akarta, hogy kárba vesszen a pénze, vagy az öregének akart ezzel kedveskedni, nem tudom, de a lényeg a lényeg, hogy a lány nyomban meg is lovagolta az öregurat.”
VERS
A szám versrovatában Bognár Péter, Murányi Zita és Pál Sándor Attila versei kaptak helyet, a közelgő költészetnap alkalmából mindhármuknak önálló verseskötete jelenik meg. Ízelítőül Murányi Zita bacardi cola című verséből ajánlunk részletet:
aztán mégis magamra húztam a neonfények
sűrűjét ő rendelt még egy sört
mire megnedvesített hajjal visszaértem
két szájsarkán a bánat büföghetett föl
kitartás mondtam apának elém tolta
az üres korsót hátha most jobban örülök
kesernyés szagának mint gyerekkoromban
hallod-e prücsök de a kávégép hangosabban tülkölt
TÁNC
Králl Csaba: Szűkösség és tágasság
A tánckritika Ziggurat Project Esumi és Asao, valamint Vadas Zsófia Sleeping Beauty Project című előadásáról szól:
„Az előadás végig a blöff, a vicc és a komolyság vékony jegén táncol. És persze végtelenül nehéz belőni, hogy mihez, hogyan viszonyuljunk. Nincs egyetlen stabil befogadói alaphelyzet, folyamatosan manipulálnak, játszanak velünk, interakciót gerjesztenek. Ez a színház ugyanis – mint általában a jó kortárs színház, ahol mindig van rizikófaktor – nemcsak abból áll, amit látunk és érzékelünk, hanem amilyenek a reakcióink, amennyire engedjük vagy éppen nem engedjük magunkat befolyásolni, (meg)vezettetni a darab során.”
ZENE
Fáy Miklós: Lángoktól ölelt
A zenekritika Wagner Siegfried című operának premierjéről szól:
„Ne barcogj, csukd be a szemed, ha nem tetszik, súgja a fülembe Wagner szelleme, úgyhogy csukom és hallgatom, és tetszik. Valami hiányzik, de hogy pontosan mi, arra csak az utolsó húsz percben jövök rá. Amikortól Sümegi Eszter is énekelni kezd, és egyszerre egy másik minőség kerül a színpadra. Nem hangminőség, bár az is, nem volumen, bár az is, de maga az operai emelt színvonal, az érzelmek, indulatok, ámulat és szerelem, mindaz, ami indokolttá teszi a zenekart, a díszletet, magát az egész épületet. Hogy ennyire fontos dolgokról csak ilyen körülmények között lehet érvényesen, vagy legalább a dolog súlyának megfelelő körülmények között beszélni.”
FILM
Stőhr Lóránt: Hazárdőrök
A filmkritika Herendi Gábor Kincsem című filmjéről szól:
„Egy szó, mint száz, végre sikerült gigaköltségvetésből egy épkézláb populáris filmet összeraknia a magyar filmiparnak. S ezért már rögtön tapsolnunk kell örömünkben? Hogyan reflektál a film mai életünk érzelmi és egzisztenciális problémáira? Nagyjából sehogy. A Kincsem igazodik a sérült magyar kollektív psziché igényeihez – a nemzeti büszkeséget csak sportsikerekben tudjuk megélni (6:3, Szabadság, szerelem) –, és az egymással szolidáris, teremtő erejű közösség helyett egy lovat tesz meg a történet hősévé.”
Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az Élet és Irodalom elérhető online is: www.es.hu
