Az Egyenes úton című Semjén-kötet a Barankovics Alapítványnál jelent meg, a versek sok érdekes személyiségjegyet feltárnak.
Az első versben önmagunk istenné nyilvánításáról beszél, a másodikban skizofrén életéről, a harmadikban elátkozza magát versírás közben, az utolsóban pedig szenilis nénik és magasztos kisiskolások között keresgél. Szerintünk a kimondott szónak, de főleg a leírtnak jelentése van.
Vasvessző
A kicsukott Isten
vasvesszeje
az a csend lesz,
amellyel eltűri
önmagunk istenné nyilvánítását.
*
Ámentelenül
Jézus, értemvérző Arcod
Rúzsként kenem szét arcomon,
Dicsőséged dicsőségem részeként
Önmagamra aggatom.
Igent mondhatok-e Rád
Míg magamra nem mondok nemet?
A talánok közt így tördelem
Én skizofrén életemet.
*
1985. február 12. Este, hazafelé.
Egy kutya megfagy a fagyban.
Átkozott legyek mikor verset faragok!
*
Négysoros
Mezítláb ülök, gyertyafényben, egymagam.
Összekulcsolt kezemen szúnyog. Megcsíp. Hagyom.
De „gondolataitok nem az én gondolatom,
és útjaitok nem az én utam.”
*
Blues
Poros grundokon
lépcsőházak
gangok és lichthofok
dzsungelében
szenilis nénik
és maszatos kisiskolások
közt keresgéllek,
Ó Rejtőzködve Közelítő!
*
Semjén Zsolt: Egyenes úton. Barankovics Alapítvány, Budapest, 2008
