Barokkos Valentin-nap
Rendhagyó zenés-irodalmi-színházi bemutatót tartottak a szerelemesek napján a Szinbád Rendezvénytérben. A Gingo Art szervezte, a Sospiri régizenei együttes játssza. Makranczi Zalán színésszel és Mátrai Diána Eszter dramaturggal együtt hozták létre az előadást. A Valentin-nap barokkos túlzás, de jó apropó egy obligát vacsorázásnál tartalmasabb romantikus programhoz. Az idei ünnep kitűnő alkalmat adott a Hovafuta című „barokk elmebaj” megtekintéséhez.
Esetünkben a „barokk” nem túlzás: korstílust jelöl. „Az európai zenekultúrában először a kor zeneszerzői merték az emberi életet a maga valóságában ábrázolni,” olvasható a színlapon. Az előadás készítői rátettek egy lapáttal: a XVI. századi Angliában hódító zenei műfajt, a mad songot használták fel. A korabeli írók, költők, zeneszerzők londoni elmegyógyintézetekben a bentlakók deviáns meséiből szereztek inspirációkat.
A darab megszületését is az ő történetük ihlette, mégpedig az egyik bentlakó, Bess dala, ami mögé családi traumákat és szerelmi szálat képzeltek az alkotók, arra fűzték fel az estet. Depresszióból fakadó őrületét láthatjuk orvosával, gyerekével, képzelt partnerrel, de mindenek előtt férjével, aki meghalt, és akit tébolyultan keres a temetőben. Ellenpontként versekből, drámai monológokból hallhatók részletek, például Shakespeare-től, József Attilától, Weöres Sándoron át az alkotók saját tollából, s zenék hallhatók többek közt Henry Purcelltől, Francesco Cavallitól. A művek összeválogatásban nincsen rendszer, de a kiszámíthatatlanság itt is érdem.
Az apró színpad szélén két zenész foglal helyet, Kónya István lantjával és Szászvárosi Sándor viola da gambájával. Bodrogi Éva szalad be, hogy még az utolsó simításokat megtegye, szó szerint: lesimítja a kevéske díszletet, mely mindössze egy karosszék és egy támla nélküli ülőke – kissé kényszeres a viselkedése. Az újító szándékot mutatja, hogy míg Bodrogi végigénekli – nem is akárhogy! – az előadást az operabetétekkel, a zenészektől kísérve, addig szereplőtársa, Makranczi Zalán prózai szerepet játszik – férfi és nő, de még a kétféle műfaj is egymásra felelget. Időben is máshol járnak, a zene régebbi, mint a szöveg, jelezvén, hogy az érzések egyetemesek és kortalanok.
A jeleneteket Weöres Sándor kattogó, dobogó, a katatón állapotra utaló címadó verse, a Kocsi és vonat állandóan visszatérő első strófája köti össze – mint mikor egy idegesítően gyermekded dallam nem megy ki a fejünkből:
Jön a kocsi, fut a kocsi:
Patkó-dobogás.
Jön a vonat, fut a vonat:
Zúgó robogás.
Az áriák szépen és szívhez szólóan hangzanak, jó ütemben adagoltak, a szépirodalmi szövegek a szokatlan kontextusban új értelmet nyernek. Érdekes és merész művészi vállalkozás a zenét, a költészetet és a pszichiátriát egy kicsi, zárt (osztályban) térben összehozni, de a produkció jól eltalálta a befogadói ízlést – nagyon is élvezhető keretek között maradt.
Hovafuta – Barokk elmebaj, A Gingo Art produkciója.
Szereplők: Bodrogi Éva, Makranczi Zalán, Kónya István, Szászvárosi Sándor, Rendező és dramaturg: Mátrai Diána Eszter
Bemutató: 2017. február 14., Szinbád Közösségi Iroda és Rendezvénytér
