Szilasi László második regényének könyvbemutatóján, a Hadik Kávéházban zsúfolásig megtelt a karzat, olyan íróbarátok is eljöttek, mint Grecsó Krisztián és Németh Gábor, a beszélgetés után pedig kígyózott a dedikálók sora.
Az írót Darvasi Ferenc, a Magvető kiadó fiatal szerkesztője kérdezte A harmadik híd című regény keletkezéséről, írói szándékról, a megvalósítás körülményeiről. Olyan fő tematikákat jártak körül, mint: generációs regény, városregény, hajléktalanokkal foglalkozó regény.
Ahogy haladtunk az időben és a regény formálásának történetében, vált egyre izgalmasabbá a beszélgetés. A végén már magunk is mintha a regénybe kerültünk volna, annak a költői résznek a megidézésével, mely képileg a könyv borítóján látható: a Szegedi dóm belsejében tölcsérszerűen felszálló fűrészpor, ami egy művészi alkotás, installáció. „…meredten bámultuk ezt a váratlan csodát. A homokóra, az a lényeg, ugye, kérdezte Márs halkan, ahogy nem szokta, nem tudom, kitől. Az hát, hogyne, súgta neki Robot.”
Szilasi László elmondta, a legboldogabb a gimnáziumi évei alatt volt, amikor olyan közösségbe került, ahol másokat is érdekelt a kultúra, és úgy élte át a pillanatokat, hogy tudta, emlék lesz belőlük. A könyvben zajló érettségi találkozó szereplőinek története generációs regényként is olvashatóvá teszi a művet. Egyikük élete meghatározó a történet szempontjából: a Kanadából visszatért, jól élő, de korábban hajléktalan életformát is megtapasztaló osztálytársé.
Ugyan a könyv főszereplője a hajléktalan Foghorn Péter, de ő maga keveset szólal meg, mások nézőpontjából látjuk. Szilasi nem kívánt szociográfiát írni, sem leereszkedően beszélni, hanem azt megírni, mi történik az emberrel, ha ilyen körülmények közé kerül. Az általa szeretett Tömörkény István „Megöltek egy legényt” írása nyomán az „egyenjogúsító részvét” hangján, elkerülve a tragikus értelmezési módot. Ahogyan Tömörkény Szeged szegénynegyedének szélén lakott, Szilasi Békéscsabán, születési helyén a Jamina negyedet jól ismerte, a „Gemina” elnevezés erre játszik rá a történetben.
A regény az anyaggyűjtéssel együtt négy évig készült, valóságosan pedig nyolc hét alatt írta meg, alkotói szabadsága alatt Visegrádon és Szegeden. Minden regényt elölről kell kezdeni, mint ahogyan Michelangelo a Sixtusi-kápolnában a freskófestést, vagy a Firenzei dóm kupolájában minden egyes kazettát – válaszolt Szilasi arra a kérdésre, hogy mennyiben könnyebb egy második regényt megírni.
Grecsó Krisztián reflektált a közönség soraiból, hogy a valóságos Szeged mellett megjelenik egy fiktív is, hiszen leszakad a harmadik híd, ami a történet címét adja. A valóság keveredik a fikcióval, kaptuk a választ, bár tényeken alapszik, mert az író olyan helyeket is felfedezett Szegeden az anyaggyűjtés során, amit eddig nem ismert, annak ellenére, hogy régóta ott él. A címválasztás során a poénos Sherlock Homeless mellett a Hirám hajói is felmerült, ami egy látomásos világra utal: a Salamon királynak is szállító Hirám gazdagon megrakott hajóival megjelenik az ínségben élők segítségére.
Szilasi még elmondta, miután megírta az érettségi találkozót, került sor valóságosan is a harmincadik érettségi találkozójára. Sokan elmentek a generációjából külföldre, és visszajöttek, habár jól boldogultak. Arra kíváncsi, a mostani, fiatal nemzedéknél is így alakul-e, és azt szeretné, ha egyszer lenne egy olyan Európa, aminek minden pontján otthon érezhetnénk magunkat.
