Soha nem volt még filharmonikus zenekarral közös koncertem. Akkor még izgalmasabb lett a felkérés, amikor megtudtam, hogy Piazzolla-tól fogunk játszani, ugyanis Piazzolla az egyik kedvenc zeneszerzőm, nagyon sok darabja van, amit repertoáron tartok és életem végéig kísérni fognak. Persze, saját szerzeményeket is előadok – meséli David Yengibarian harmonikaművész, aki Polyák Lilla énekesnő társaságában ad közös koncertet a Pannon Filharmonikusokkal a pécsi Kodály Központban február 14-én. A koncert kapcsán David Yengibariant kérdeztük.
Mivel lesz másabb ez a koncert? Máshogyan kell ilyenkor készülnöd?
Ezeket a darabokat eddig is játszottam, de kicsit másképpen fogom most előadni őket. Kevésbé lesz sűrű az én előadásmódom, mivel annak idején az eredeti darabokat áthangszereltem, most viszont ezeket a szólamokat széthangszereltük, hiszen a szimfonikus zenekar 80 zenésze játszik majd velem. De ezek részletkérdések, nem akarom nagyon kinyitni a boszorkánykonyhámat, hogy melyik darabot hogyan játszom majd, mert ahhoz már a partitúrán kellene magyaráznom, és a hangszeremen kellene megmutatnom a különbséget. És ezzel már talán többet mondtam a kelleténél.
A zenélés melyik részéről szeretsz inkább beszélni?
Semmiről igazán, én zenélni szeretek. Ha el tudnám mondani a zenével kapcsolatban, amit érzek, akkor nem is játszanék, hanem elmesélném, hogy miket tudok.
Hogyan találkoztál Astor Piazzolla zenéjével először?
Amikor 1995-ben idekerültem, egy kis kocsmában játszottam a Hajós utcában. Három hónapos turistavízumom volt, munkaengedély szóba sem jöhetett. Ott találkoztam egy kopasz, nagy orrú, nagyon markáns arcú személlyel, akivel elkezdtem beszélgetni. Szerencsére tudott oroszul, ami bár nekem sem az anyanyelvem, de oroszul én is beszélek. Ő ajánlotta nekem, hogy hallgassam meg Piazzolla-t, mert új ajtót fog nekem kinyitni a zene világában. Ez a bizonyos személy Halász Péter volt, a színházi rendező. Így találkoztam Piazzolla zenéjével, azóta is hallgatom.
Érdekes, hogy nem kifejezetten zenei közegből érkezett az ajánlás.
Ő egy csodálatos és nagyon összetett személyiség volt.
Saját szerzeményeid is lesznek ezen a koncerten. Ezeket együtt választottátok ki?
A zenekar ajánlotta, hogy a saját szerzeményeimből is válogassunk, így a Pandoukht és a Finale című darabok kerültek bele a programba.
Ez egy Valentin napi koncert lesz. Fontos szerepe van számodra a Valentin napnak?
Igen. Múlt hét pénteken váltam el végleg a feleségemtől, úgyhogy alig várom, mikor jön már a Valentin nap. Bár engem igazán a zene és a koncert érdekel.
Milyen a viszonyod Péccsel?
Szeretem Pécset, nekem olyan, mintha egy mediterrán város lenne, csak tengerpart nélkül. Legutóbb a Pécsi Zsidó Hitközség meghívására játszottam ott hanuka alkalmából. Különben nem mondom, hogy gyakran, de alkalmanként meglátogatom a várost, koncertezem, találkozom az ottani barátaimmal.
Olvastam egy 2013-as interjúdat, amikor éppen visszaköltözőben voltál Örményországba. Mennyi ideig tartott ez az időszak?
Fél évig laktunk Jerevánban, utána Toszkánába költöztünk egy rövid időre, de aztán visszajöttünk.
Mi hiányzott Magyarországról?
A barátaim.
Ez húzott ide vissza?
Többek között. Ott érzed magad otthon, ahol a barátok is vannak. Ha meg tudod osztani másokkal az érzéseidet és megértik, akkor nem vagy egyedül. Jerevánban is otthon vagyok, ott is vannak barátaim, ott élnek a szüleim és a rokonaim, de valahogy mégis elszoktam a szülővárosomtól. Tizenkilenc éve nem élek Örményországban, és életem több mint felét itt töltöttem, Magyarországon.
