Az Örkény István Színház felkért 24 kortárs költőt, írjanak egy-egy verset a társulat tagjainak. Itt az ötödik páros: Závada Péter versét Kerekes Viktória előadásában hallgathatjátok meg.
A sorozatról itt olvashatsz részletesen.
Örkény Színház: Élő költők társasága
Závada Péter
OIDIPUSZ
(1)
Magad vagy a táj.
Ujjaid a fák csontsovány gallyai,
kopár dombfejtetőd
bástyává koronázza
a lemenő nap.
Pórul járt öreg,
kikapart szemüregedben
botorkálsz faltól falig, remegő
kezed magad elé kinyújtod.
Mintha a koponyába
befelé látnának a szemek,
a járásokon végighalad pillantásod,
a széksorok párhuzamosai
egyre beljebb terelnek,
míg a színpad mélyén
kigyullad a test enyészpontja.
Amerre fordulsz, arra épül
előtted, kíváncsiságod
mozaikjaiból, egy lehetséges élet,
közben halk roppanással
síkokra válnak szét,
és elcsúsznak egymáson
az észlelés rétegei.
(2)
Te voltál az, te vártál
a suhogás árnyékában,
és az erdő tüdeje,
mint egy fülledt madárház,
megtelt zsivajjal.
A jós álló nap
a sasokat számolta,
de mindig elfelejtette,
hol tart.
Átfúrt bokacsontodon
a vihar furulyázott,
hogy táncolni tanítsa bicegésed.
A hegy fél térdre ereszkedett,
könyörgött neked,
hogy maradj.
(3)
Téged láttalak a szem
sivatagában, a…
Videó: Whatevermen Stúdió
