Az Örkény István Színház felkért 24 kortárs költőt, írjanak egy-egy verset a társulat tagjainak. Itt a másidk páros: Csukás István versét Máthé Zsolt előadásában hallgathatjátok meg.
A sorozatról itt olvashatsz részletesen.
Örkény Színház: Élő költők társasága
Csukás István:
ISTENKE, VEDD TÉRDEDRE ÉDESANYÁMAT
Istenke, vedd térdedre édesanyámat,
ringasd szelíden, mert nagyon elfárad
ki adtál életet, adj neki most álmot,
és mivel ígértél, szavadat kell állnod,
mert ő mindig hitt és sose kételkedett
szájára suttogva vette a nevedet.
Én nem tudom felfogni, hogy többé nincsen
s szemem gyönge hogy a semmibe tekintsen
hová a fény is csak úgy jár, hogy megtörve:
helyettem nézzél be a mély sírgödörbe,
próbálkozz, lehelj oxigént, tüdőd a lomb!
Nem is válaszolsz, kukac-szikével boncolod,
amit összeraktál egyszer végtelen türelemmel,
csak csont, csak por, ami volt valamikor ember,
mivel nem csak Minden vagy: vagy a Hiány,
magadat operálod e föld alatti ambulancián.
Mi mit nyel el a végén, fásultan szitálod
a semmiből a semmibe a létező világot,
anyát és gyereket, az élőt s a holtat,
s mert Te teremtetted, nem is káromolhat,
csak sírhat vagy könyöröghet, hogy adj neki békét,
nem tudjuk, hogyan kezdődött, de tudjuk a végét,
én sem káromollak, hallgasd meg imámat:
Istenke, vedd térdedre édesanyámat!
Videó: Whatevermen Stúdió
