Csípős hidegben ácsingózunk a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórháznál. Ebben a zimankóban csak az épület előtt állomásozó gyrosos standból áradó illat és forróság nyújt némi komfortérzetet a járókelőknek. Weiler Péter képzőművészt várjuk, aki meglepő közéleti performanszokkal szokott előrukkolni (cikkeinket itt olvashatod összegyűjtve). Ígérete szerint ezúttal egy új pizsama koncepciót fog bemutatni, ami időt, energiát és nem kevés költséget takaríthat meg a kórháznak. A távolban feltűnik egy villogó betegszállító autó, egyenesen felénk tart.
Leparkol a buszmegálló mellett, és már nyílnak is az ajtók. Szakszerűen emelik ki az autóból a gurulós székhez szíjazott Weiler Pétert, aki egy égszínkék pizsamát visel. A kórház előtt várakozó betegek és taxisok meglepődve kémlelik, ahogy a képzőművészt erőteljes médiafigyelem kíséretében az épület kapujához tolják.
Ott aztán végre lehull a lepel a Weiler-féle kettő az egyben pizsamáról. Pontosabban felkerül az a bizonyos lepel, a találmány ugyanis egy olyan pizsamát rejt, mely egy cipzár segítségével bármikor hullazsákká változtatható. Csupán másodpercekig tart az átalakítási folyamat, amit az akció szervezője segítői közreműködésével többször is megmutat nekünk. A performansz apropóját az a novemberi esemény adta, amikor is többnapos holttestre bukkantak a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház és Rendelőintézet egyik emeleti mosdójában.
Úgy képzeltem el, hogy amikor bejön az ember a kórházba, rögtön kap egy ilyen kék színű pizsamát, és ha úgy adódik, akkor egy zipzárral hullazsákká alakítható. Nem kell bajlódni a hullákkal, egyből mehetnek a tepsibe. Nem egy vidám, játékos helyzet, amiről beszélni akarok.
– meséli a sajtónak Weiler Péter.
A hullazsákba öltözött képzőművész látványa egyre több járókelő figyelmét kelti fel az intézet bejáratánál. Egy középkorú férfi cigijéből nagyokat pöfékelve figyeli az eseményeket, egy idős bácsi is élénken érdeklődik a ruhadarabról. Utóbbitól megkérdezi az egyik riporter, hogyan vélekedik a jelenségről, amire Weiler Péter fel kívánja hívni a közvélemény figyelmét.
Jobb, ha nem szidom az anyjukat…
– hangzik a válasz.
A performansz után, mikor a sajtó képviselői közül majdnem mindenki elhagyta a helyszínt, mi is váltottunk néhány szót Weiler Péterrel. Erre már a betegszállító autóban került sor, a képzőművész ugyanis több mint fél órát töltött a mínuszokban a saját maga által tervezett pizsamában, ami nem tűnt igazán vastagnak.
A magyar egészségügy annyira abszurd helyzetben van, hogy egy ilyen abszurd performansz is teljesen helyénvaló. Az egész ország számára óriási felkiáltójel, ha négynapos, oszlásnak indult holttestet találnak egy kórház mosdójában, aminek a tisztaságról és a gondoskodásról kellene szólnia. Sokkal több energiára, figyelemre és pénzre lenne szüksége a magyar egészségügynek. Ha 20 éve nem képes megújulni, akkor szerintem az egész egészségügyi rendszert rosszul találták ki. Nem normális, hogy a Dél-pesti Kórházat Dél-Tepsi Kórháznak hívja a lakosság.
– mondja Weiler Péter. Arról is érdeklődtünk, hogyan fogadta akcióját az intézmény.
A kórház nem figyelt fel a performanszra. Felajánlottam a gazdasági igazgatónak, hogy a pizsamám szabadalmát ingyen átadom neki, vagy akár szívesen gyártom számukra a ruhadarabot.
– fejezte be gondolatmenetét az akció szervezője.
