Az Anima Sound System-képbe minden belefér, ami hiteles, ami őszinte, ami belőlünk jön

A hazai elektronikus színtér megkerülhetetlen zenekara, az Anima Sound System november 16-án szimfonikus koncertet tart a Müpában, amely egyben egy korszak lezárása is lesz. A koncertről, a múltról és a jövőről a zenekar vezetőjét, Prieger Zsoltot kérdeztük.

Szimfonikus koncertre készültök a Müpában. Hogyan állt össze a koncert anyaga, és milyen előkészületek előznek meg egy ilyen nagyobb szabású koncertet?

Ez egy igazán különleges dolog az életünkben, nemcsak azért, mert a klasszikus és kortárszenei hangszerelések rajongói vagyunk, de végre elővehettünk olyan dalokat, amiknek alapját komolyzenei szemplingek alkották, és most ezeket élő zenekarral elővezetni amolyan poszt-poszt-modern gesztusnak tűnik, amiben, bevallom, imádok lubickolni. Nagy élmény. Ahogy az is, hogy mennyire jó volt kommunikálni a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának tagjaival. Mondtam is nekik, hogy ha nem lenne koncert szerda este, akkor is jó lett volna együtt dolgozni a Rádió 6-os stúdiójában jó pár napot, mert már ez is sokat adott nekem.

Tavaly év elején volt már koncertetek a Müpában, akkor egy rendhagyó akusztikus koncertet tartottak ott. Mennyiben más egy ilyen térben játszani, mint ahol általában szoktatok?

Minden tér más, de minden tér szerethető.  Ahogy minden közönség is, mindegy, hogy öten vannak, vagy ötvenezren. Mindkettőt megtapasztaltuk, és mindkettő jó volt, tanulságos és fejlesztő hatású. Főleg, ha nem a közönségnek játszol elsősorban. Az Animának volt vagy 10 közönsége, 15 stílusa, volt kb 50 tagja, úgyhogy ezt a csapatot tényleg nem az úgynevezett “brand”-hez való ragaszkodás jellemzi. Most is nagy változás előtt állunk, és nagyon várom már. Örök kísérletezésben vagyok.

Az Anima Sound System valóban nem a múltba révedésről szól, de az utóbbi időben utolértek titeket a jubileumok, és több koncerten is játszottátok régi tagokkal a régi lemezek anyagát. Könnyű ezt beleintegrálni a mostani Anima-képbe?

Az Anima-képbe minden belefér, ami hiteles, ami őszinte, ami belőlünk jön. Amikor technot dj-zünk, amikor népzenét adaptálunk, amikor szimfonikus hangszerelést készítünk, amikor londoni mc-vel, egyiptomi énekesnővel, vagy éppen a Twin Peaks hangmérnökével, vagy Grencsó István jazz-szaxofonossal dolgozunk különös projekteken, az mind-mind mi vagyunk, izgalmas, kreatív az életünk. Ha a régi lemezek relevánsak, akkor az jó, ha meg szarok lennének, akkor ciki lenne elővenni őket. A Shalomot kifejezetten jó volt elővenni, pedig annyira nem kedvelem a nosztalgiát. Ráadásul sokat kaptam ettől is: újra belemélyedtem a népzenei adaptációkba.

A koncert után elválnak az Anima Sound System és Fanni útjai. Fanni érkezésekor milyen reményekkel indultatok, és hogyan értékeled a színpadon vele töltött éveket?

Semmilyen reményekkel nem indultunk. Fanni egyszerűen beleszületett a dologba, csecsemőkorától a nyakamban ugrált fesztiválokon, vagy ott volt velem a pultban, aztán elkezdett énekelni, ez teljesen organikus módon zajlott le, semmi erőlködés nem volt benne, nem akartam erőltetni semmit, ahogy most sem akarom erőltetni, hogy dolgozzunk továbbra is együtt, amikor ő is és én is mást akarunk csinálni. Volt 8 év együtt, klassz volt, imádtam, rengeteg helyen jártunk együtt, nagyon szeretem őt, most meg elengedem, szintén, mert szeretem. Ez a dolgok rendje. Sőt, hálás vagyok neki, hogy nem akarja már  tovább annyira az Animában való létezést, mert rengeteg olyan ötletem van, amit más kontextusban akarok megvalósítani a jövőben, és azok pl. nem Fancsival lennének a legjobbak. Úgyhogy ez mindenkinek jó lesz, az apa-lánya-kapcsolat meg nem változik semmit.

A legutóbbi Anima-lemez két éve jelent meg, amelyen saját bevallásod szerint az ihlet sokkal inkább spirituálisabb jellegű volt, mint a korábbi lemezeken. Hol tartasz most ezen az úton? Most milyen irányba haladtok, mi foglalkoztat a leginkább?

Nem egyszerű erről beszélni, ahogy mondjuk az ember a szexuális életéről sem beszél szívesen, mert intim, mert személyes, mert sérül a szavaktól. A hitről vagy a spiritualitástól ugyanígy nehezen beszél az ember, főleg, mert a hivatalos, álszent politika is ezt szajkózza. Ennyit a személyes dolgokról. Ami meg a dalszövegeimet illeti, a spirituális tartalom továbbra is fontos témám, de fogalmam sincs arról, hogy mikről fogok írni a jövőben. Ráadásul sok szövegemből dalszöveg lesz, másból vers, mert abból is összegyűlt sok a közelmúltban, és mivel imádok beszélgetni, sok interjút is készítek olyan emberekkel, akiket művészként, gondolkodóként nagyra tartok. Selyem Zsuzsa, Ágoston Béla, Pajor Tamás, Balogh Máté, aki kiváló fiatal kortárs zeneszerző, mind-mind karizmatikus, de nagyon különböző figurák, mindegyikkel mélyinterjút készítettem a közelmúltban és ez engem nagyon szórakoztatott, ráadásul a kommunikációkból mindig sokat tanulok is. Ez mindig improvizatív, ahogy a zene is. Zenében is sok minden közel áll hozzám, úgyszólván minden zenei stílus az operától a progrockig, a slam poetry-től a jazz-ig, ahogy a verbális tartalomban is jöhet Dylan vagy Ezra Pound, az oroszok vagy a német romantikusok, Szép Ernő vagy Szentkuthy, Lovasi, Baksa-Soós vagy Bereményi, Szép Ernő vagy Pilinszky, szóval csak hangulat és ihlet kérdése, hogy melyik hatás és melyik műfaj lép működésbe.

Lehet rólad tudni, hogy folyamatosan figyeled a friss zenei színtereket. Mik azok, amiket mostanság a legizgalmasabbnak tartasz itthonról?

Nagyon sok kedvencem van, Iamyank vagy az Agavoid, Pándi Balázs vagy Porteleki Áron dolgai, csak hogy 2 kedvenc dobosomat említsem, aztán Zomblaze, planetmalcolm, vagy az Asan jó pár művésze egészen zseniális, de szeretem a Meztelen Diplomaták új anyagát is, ami tök más, mint a korábbiakban elmondottak, mert igazából romantikus gitárzene, és nagyon jó érzés volt, hogy dolgozhattam velük. A Sör és Fű is zseniális, az Uzipov meg a Kies egészen elképesztő, és rengeteg jó zene van rajtuk kívül is, vagy ott van Erdei Ádám, akivel közös dalt is összehozunk még az idén. Ő nagyon jó szintén.

Nemsokára szólódalokkal jelentkezel, amiket fiatal producerekkel készítesz közösen. Mi késztetett arra, hogy ezeket a dalokat ne az Anima Sound Systembe vidd?

Mert tök mások, mint amiket az Animában csinálok. Jóval kísérletezőbbek, sokszor a zajzene és az ambient határterületéről jönnek, és például sokszor énekelek is bennük. De sokakkal fogok a jövőben dolgozni, S Olbrichttől Bader Andrisig és csinálok egy teljesen új, technósabb és színháziasabb Animát is, szóval ahogy ma este felléptünk a MÜPA-ban, máris új időszámítás kezdődik, alig várom már a kísérletezést.

2016. november 16.: Anima Sound System Szimfonik a Müpában.

Megosztás: