Olyan történetet mesélünk, amely tartalmazza a 2001. szeptember 11. és a 2011. májusa közötti tényeket, az ikertornyok lerombolását Osama bin Láden haláláig.
Október 21-22-én az Agrupación Señor Serrano társulat érkezik a Trafóba az Egy ház Ázsiában című előadásukkal, amely egy színpadi western, sörrel, Take Thattel, indiánokkal a bin Láden elleni hajtóvadászatról. A darabról Pao Palacios-t, az előadás tartalommenedzserét kérdeztük.
Miért ezt a témát választottátok?
Azt szoktuk mondani, hogy nem mi választjuk a témánkat, hanem a téma választ minket. Olvastunk egy újságot, amelyben az állt, hogy az Amerikai Egyesült Államok Tengerészgyalogsága épített egy másolatot Osama bin Láden házáról Észak-Karolinában, hogy élethűen gyakorolhassák a támadást, amelynek az volt a célja, hogy megöljék bin Ládent. Körülbelül ugyanakkor olvastunk A Bin Láden hajsza című filmről, és hogy Jordániában újabb másolatot készítettek a házról. És hirtelen elkezdtünk azon gondolkodni, milyen filozófiai következtetéseket vonhatunk le, ha összerakjuk ezeket a tényeket. Hogyan működnek a másolatok manapság, valaminek a látszata hogyan lesz az egyetlen olvasata a kortárs tényeknek. És ezt követően született meg a darab.
Ismernünk kell Amerika jelenlegi politikáját ahhoz, hogy élvezhessük a műsort?
Egyáltalán nem. Olyan történetet mesélünk, amely tartalmazza a 2001. szeptember 11. és a 2011 májusa közötti tényeket, az ikertornyok lerombolását Osama bin Láden haláláig. De úgy meséljük, mintha egy western film lenne, ahol a karakterek cowboyok és indiánok. A műsornak sok rétege van, és természetesen minél többet tudsz a történelemről, annál több minden lesz világos, de alapvetően mindenki számára követhető a műsor, a történet és a cselekmény bármi gond nélkül.
Mi volt a célotok a darab megalkotásával?
Meg akartuk mutatni, hogyan látjuk a 21. század első évtizedét, az évtizedet, amely valószínűleg át fogja írni az egész századot.
Gondolom, nagy bátorság kellett hozzá, hogy ezt a témát bolygassátok. Mire számítottatok a közönségtől? Nem tartottatok politikai reakciótól?
Nos, nem kellett hozzá olyan nagy bátorság. Lássuk be, színházat csinálunk. Hány ember látta a műsorunkat a premier óta? 7000? 10000? Senkit nem érdekel, mi történik a színházban. Ha mozifilmet csináltunk volna, más lenne a történet, de a színház nem befolyásolja a hatalmakat. Ők is tudják, és megengedik, hogy csináljuk a dolgunkat. A színház manapság ártalmatlan.
Mik voltak végül a tényleges reakciók?
A közönség szerte a világon hálás, mert máshogyan meséljük el a történetet, mint ahogyan azt megszokhatták. A műsor tartalmaz néhány olyan elemet, amely segít jobban megérteni, mik azok a felszín alatti áramlatok, amelyek sok köztudott tényt kapcsolnak össze. Az összefüggések, amelyeket bemutatunk, nagyon hatásosak abból a szempontból, hogy jobban megértsük, mit csinált igazából a Nyugat a század első évtizedében.
Mik voltak az alkotói fázis nehézségei?
Az információk elérése. Sok információt meg tudtunk szerezni, amely a házakra vonatkozik, az Operation Neptune Spear-re, amely Osama bin Láden megölésével végződött stb. Végig azt éreztük, hogy néhány dolog rejtve maradt, és nem érhetjük el. Szóval, mivel nem történészek vagyunk, hanem alkotóművészek, képzelettel és intuícióval töltöttük ki az üres részeket.
Mi a következő tervetek?
Épp nemrégiben mutattuk be a Birdie-t, a legújabb műsorunkat. Ebben a népességmozgást és a kerítésemeléseket ábrázoljuk (gondolom, ti Magyarországon tudtok erről egyet s mást…)
Költői kapcsolatot mutatunk be az emberek és a madarak vándorlása között, az univerzum természetes jelensége, a mozgás és az ezzel szembeni, érzéketlen kerítésemelések között. Amennyit csak lehet, turnézni tervezünk ezzel a műsorral, mert úgy érezzük, ez lehet a kivétel, amely erősíti a szabályt: a műsor megfelelő helyeken történő bemutatása eredményezhet valamiféle aktivitást.
