Az anyag = esemény
Írta: Kiss J. Zoltán független kvantumenergia-kutató
A 2016. évi és a napokban kiosztott fizikai Nobel-díj azért nagyon fontos a jövő fizikája szempontjából, mert végre valakik ki merték mondani, hogy a változás az az anyag (eddig ismeretlen) állapota!
Mondhatnánk ezt fordítva is, mégpedig úgy hogy az anyag az maga a változás állapota! De ehhez a hivatalos fizikának még nagy levegőt kellene vennie.
A topológia többszöri belekeverése a hírbe, már így is jelentősen megzavarja a díj valódi tartalmának hétköznapi értelmezést, mert honnan tudná a mindennapok embere, hogy
az anyag topológiai fázisainak és a topológiai fázisok átalakulásainak elméleti felfedezése
mit is jelent. Pedig egyszerűen azt jelenti, hogy az anyag változik, illetve azt, hogy a változás maga az anyag.
Az, hogy a kísérleteket szupravezetőkön, szuper folyékony, valamint szuper vékony mágneses anyagokon – azaz az anyag nem szokványos állapotain végezték – semmit nem változtat a lényegen: folyamatos változást mértek. Én magam úgy fogalmazom, hogy eseményt!
A szupra állapotra pedig azért volt szükség, mert abszolút nulla közeli hőmérsékleti értékeken az elektronfolyamat-intenzitás nagyon kis értékű és ez nemcsak megkönnyíti, de a mérést teszi egyáltalán lehetővé.
Az, hogy a változásról a tudósok azt mondják, hogy az egyfajta egység egész számú többszöröseként változik, az nem a változás jellemzője, hanem a mérőeszközé. Az idő az folytonos és egy változás/esemény nem lehet az időben ugrásszerű, legfeljebb különböző intenzitású. Az energiakvantum pedig nem egyfajta energiaporciót jelöl, hanem az elektronfolyamatok kvantum impulzusát, azok végtelen intenzitás-variációjában.
A hivatalos nézet nem tud elszakadni a részecske szemlélettől. Emiatt értékeli a most kimért és méltán díjazott természetes változás/folyamat/esemény állapotot különlegesnek illetve emiatt porciózza azt.
Pedig a folyamat/esemény szemlélet bázisán definiálni lehet a gravitációt, a teret és az anyagot is, ami nemcsak a számítástechnikát, de mást, köztük az energetikát is megváltoztatná. És itt az első kísérleti bizonyíték is, csak ne szaladjon mellékvágányra!
Eszközök, tárgyak, részecskék nem az időn kívül, hanem időben léteznek. Az idő azonban ezekre csak akkor definiálható, ha esemény van.
A proton (folyamat) becsült élettartama például sok-sok millárd évnyi, a bozon (folyamatoké) pedig a másodperc kis-kis töredéke – a mi földi téridőnkben mérve. Az elsőre azt mondja a fizika hogy stabil, a másodikra pedig azt, hogy impulzus. De a kettő között elvileg semmi különbség nincs. Mindkettő egy-egy esemény. A különbség az intenzitásban van.
Az anyagminőségek között is – sok más tényező mellett – az intenzitásban van az alapvető különbség.
((Az asztal is egy esemény – és élettartama is van, akármilyen anyagból is készült – csak a mi téridőnkben mérve az „asztal-esemény” intenzitása rendkívül kicsi ezért úgy tekintünk rá mint egy tárgyra.))
A hasonlata kiváló. Csupán annyi kieglszítéssel, hogy az élet időtartama az a fotó készítésének idejéval mérendő össze.
Bocsánat a megkésett válaszért, csak most vettem észre a bejegyzését.
Üdv
Ettől sem Newtont sem Mengyelejevet, sem Max Planckot sem Teslát nem kell majd átírnunk. Ami remélhetőleg változni fog, az az energia forrásaink és energia termlésünk – és persze amí amúgy is folyamatosan változik – a számítástechnikánk. Üdv
Legszebb magyarázó példaként a modern kori számítógépes adattárolás hozható.
Elgondolkodtál már azon, hogyan tudja a számítógéped vagy a beléje dugott pici adattároló eszközöd azt a rengeteg információt amit ráviszel elraktározni?
A mostani Nobel díj erről is szól:
Minden egyes jel és adat az eszközödbe beépített Szilícium folyamat párhuzamos elemi ciklusait változtatja. Ha leütsz például egy s betűt az egy s betűnek megfelelő módosítást végez. Ha egy önfeledt kacagás videóját másolod be, akkor annak minden jele a kacagásnak megfelelően módosít.
A Szilícium folyamat párhuzamos elemi ciklusainak élettartama sok-sok milliárd év – a mi időszámításunkban. Így aztán ha az adataidat vagy a videódat bármikor megnézed, az s betűt meg a többit ugyanúgy fogja kiadni, a kacagást ugyanúgy fogja lejátszani mint ahogyan betetted, mert a folyamata a jel bevitel óta a módosításodnak megfelelően zajlik – feltéve persze, hogy ezt több milliárd éven belül teszed!
A változtatásaid variációja végtelen nagy az adathordozód kapacitása pedig a beépített Szilícium folyamat mennyiségétől, az eszközöd „nagyságától” függ.
A Szilícium folyamat erre a funkcióra kivételesen alkalmas, mert anélkül ad a módosításokra lehetőséget, hogy közben maga az alapfolyamata elváltozást szenvedne.