Október 4-én a jazzé lesz a főszerep a Müpa színpadán, amit az Erkel Ferenc-díjas Nagy János és csapata, a Nagy János Experiment vesz birtokba. A magyar zeneszerző, jazz-zongorista a basszusgitár virtuóz Dominique Di Piazzával, a nemzetközi hírnévnek örvendő Borlai Gergővel és a nem különben híres Xavier Desandre Navarre-ral közös lemezt is rögzített, az év elején pedig vidéki koncertkörúton vettek részt. Müpás fellépésén a csapat kiegészül két vendégművésszel is: Vincent Mascart szaxofon kíséri majd a bandát, Mózes Tamara pedig énekhangjával emeli tovább a produkció fényét. Nagy Jánossal beszélgettünk egykori jazztanárairól, a zeneszerzés folyamatáról és az októberi koncertjükről. Interjú.
– Tekintsünk vissza egy kicsit a múltba! Mikor gondolt arra először, hogy jazz-zongorista szeretne lenni, és mi vonzotta leginkább ebben a műfajban?
14 évesen határoztam el, hogy ezt a műfajt választom. Oscar Peterson és Keith Jarrett felvételei fogtak meg. Elsősorban a szabadság vonzott, a kötetlenség, a játék.
– Olyan nevektől tanulta a szakmát, mint Süle László, Farkas Mihály, György Ákos, Gonda János és Binder Károly. Hogyan emlékszik vissza a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen töltött időszakra?
Minden tanáromra szívesen emlékszem vissza, sokat tanultam Tőlük, nemcsak a jazz-zongorázásról, hanem a zenéhez való hozzáállásról, kitartásról. Mind olyan nevek, akikre nem jellemző a megalkuvás, céltudatosak, mindenük a zene, a jazz. A jazz-tanszéken a gyakorlásról szólt az életem, egyéni gyakorlásról és a zenekarokról. Szívesen emlékszem vissza ezekre az időkre.
– Mikor derült ki, hogy a zenélés több is lehet, mint hobbi?
Ez soha nem volt kérdés számomra. Soha nem jelentett hobbit a zene, tulajdonképpen nincs is hobbim. A zene az életem, ez a munkám, a hobbim.
– Hogyan kell elképzelni önnél a zeneszerzés folyamatát? Mi adja az inspirációt a dalokhoz?
Ez a folyamat változó, mindig más. Néha egy-egy téma jelenik meg, van, hogy egy groove, egy harmóniasor. Inspirációt az emlékek, élmények adják. Ezek az élmények lehetnek a mindennapi élet részei, irodalmi alkotások, képek. Persze van, amikor megrendelésre írok, most például egy animációs filmhez készítek zenét. Ilyenkor értelemszerűen a film adja az alapötletet.
– Mennyire tartja fontosnak, hogy a színpadon kívül is megtalálja a közös hangot azokkal, akikkel együtt játszik? Akadt már példa arra, hogy személyes konfliktusa volt egy zenésztársával, és ez a színpadon is éreztette hatását?
Nem tartom fontosnak, de az élet azt bizonyítja, hogy jobb lesz a muzsika, ha megvan a közös hang. Kinek nem volt még személyes konfliktusa? Nem kellemes úgy játszani senkinek.
– Dominique Di Piazzával, Borlai Gergővel és Xavier Desandre Navarre-ral közös lemezt rögzítettek és vidéki koncertkörúton is részt vettek. Ez egy közösség is vagy csak szeretnek együtt játszani?
Nagyon örültem annak, amikor ezek a nagyszerű zenészek az első koncert után azt mondták, milyen csodás, hogy nem csak a színpadon jó a társaság, hanem végig jól érezzük magunkat együtt. Jó zenészeket nem igazán nehéz összehozni, de jó együttest találni nagy kincs. Talán azért sikerült, mert az első mondat nem tőlem hangzott el, hanem Dominique-tól, amikor először játszottunk. Akkor mondta, folytassuk ezt valamilyen formában. Xavier-t ő ajánlotta. Gergővel már 22 éve játszom együtt, jó barátságban vannak már pár éve Dommal. Nem igazán volt kérdés, ki lesz a dobos. Fantasztikus érzés, nem igazán tudom ezt szavakkal leírni. Számomra nincs nagyobb öröm, mint amikor a színpadon ilyen muzsikusokkal játszhatok, ráadásul a saját számaimat. Minden úgy szól, ahogy elképzeltem, illetve ahogy elképzelni sem tudtam.
– Hogyan készülnek az október 4-i fellépésre? Mire számíthat majd a Müpa közönsége?
A vidéki turné műsora lesz a gerince a produkciónak, ezeket mindenki átnézi otthon, itt pedig próbálunk előző nap. Két csodás vendégünk lesz, Vincent Mascart, szaxofonos Franciaországból és Mózes Tamara, énekes. Velük évek óta játszom együtt, nagyon kedves nekem mindkettejük játéka, fantasztikus muzsikusok. Együtt tanítunk nyaranta a Balatonfüredi Világzenei és Improvizációs Táborban, melyet Kéri Gábor, gitárossal vezetünk.
– 2011 óta tanít a székesfehérvári Kodolányi János Főiskola előadóművészet szakán. Mennyire oktatható az előadóművészet? Mi szükséges ahhoz, hogy egy lelkes fiatal sikeres jazz-zenésszé váljon?
Nehéz kérdések ezek. Az elmúlt 23 évben, amióta tanítok, többször, többféle választ tudtam adni, néha magabiztosan, néha kevésbé. Most épp nem tudom. A műfaj oktatható, tanítható. Azt is el lehet mondani mitől jó egy előadóművész. Mi a jó hozzáállás vagy mi kerülendő. Meg lehet tanítani az eszközöket, mint egy nyelvet. Sokan tudnak beszélni, de nem mindenkiből lesz költő. Mi szükséges ahhoz, hogy egy lelkes fiatalból sikeres jazz-zenész váljon? Soha ne adja fel. Ez a legfontosabb. Kitartás, céltudatosság.
– Megkapta többek között az Artisjus- és az Erkel Ferenc-díjat is. Mennyire tartja fontosnak a díjakat, szakmai elismeréseket?
Fontosak, mert egyfajta elismerései a munkánknak. Sokféle megítélése lehet ennek. Én magam nem veszem túl komolyan. A külvilág felé, különösen ott, ahol nem annyira tájékozottak ebben a műfajban, jobban számítanak.
– Ha már az elismeréseknél tartunk, szakmailag kinek a szavára ad leginkább, kinek a kritikáját tartja a legfontosabbnak?
Borlai Gergőét és a feleségemét.
– A jazz szó hallatán sokaknak azonnal a szabadság és az improvizáció szó jut eszébe. Önnek mit jelent, mit adott a jazz?
Kis túlzással azt mondanám, hogy az életemet. Ez a műfaj késztetett a gondolkodásra arról, hogy mi miért van, mit jelent a szabadság, mi a művészet, mi a zene, mi ezeknek a szerepe, és hogyha az ember őszintén önmagát keresi, nem önmagát találja.
