Több évtized után derült ki, hogy Vaszary János elveszettnek hitt, Halászat a Balatonon című képe mindvégig az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézetének falán lógott Tihanyban. A festmény után nyomozva Virág Judit egy másik megsemmisültnek hitt Vaszary-képről szóló információkra is rábukkant.
Virág Judit galériavezető, művészettörténész hétfőn elmondta: Vaszary János több festményt is készített Klebelsberg Kunó felkérésére az 1927-ban létrejött Tihanyi Biológiai Intézet (ma az MTA Ökológiai Kutatóközpontjának Balatoni Limnológiai Kutatóintézete) számára.
A Halászat a Balatonon című képből több változat, előtanulmány is készült, köztük két kétméteres pannó. Az egyiket a Nemzeti Galériában őrzik, míg a másik hollétéről eddig nem tudtak – mondta a galériavezető, aki a tihanyi intézetbe tett látogatásakor szembesült azzal, hogy az elveszettnek hitt kép végig ott lógott az intézet falán és most is megtekinthető.
Miközben a Halászat a Balatonon után kutatott a művészettörténész, olyan információ birtokába jutott, amely bizonyítja, hogy a magyar modernizmus egyik legérdekesebb, nyolcméteres festménye, Vaszary Víz alatti világ című pannója – amelyet ugyancsak 1928 körül festett az intézet számára, és amelyről a művészettörténészek eddig azt hitték, hogy a második világháborúban megsemmisült – túlélte a háborút, és jelenleg is valahol Magyarországon lehet.
A hatalmas festmény a felkérés szerint a Balaton élővilágát volt hivatott bemutatni.
Vaszary azonban a barna pontyok és szürke keszegek helyett inkább egy tengeri víziót festett pöttyös békákkal, nagy szemű halakkal, polipokkal, korallokkal
– mondta a galériavezető. A konzervatív sajtó rögtön megtámadta képet, mivel úgy gondolták, hogy nem realista, és olyan szörnyeket ábrázol, amelyek a biológusok által sem beazonosíthatók.
Kutatása során olyan levelezésre hívták fel a figyelmét, amelyet a keszthelyi múzeum irattárában őriznek, és amelyből kiderült, hogy ez a festmény a második világháború alatt is a kutatóintézetben maradt. További feljegyzések, leiratok és látogatói bejegyzések bizonyítják, hogy 1949-ben a keszthelyi Balatoni Múzeumban kiállították. Az 1949-es tárlaton a kommunista ifjú munkások mentek neki a képnek, mert nagyon szürreálisnak tartották.
Bényi László festőművész, miniszteri titkár ennek hatására levetette a múzeum faláról a festményt, amelyet összetekertek és 1959-ig a múzeumban őriztek. A levéltári dokumentumok szerint 1959. április 29-én a tihanyi intézet egyik kutatója átvette a múzeumtól a képet.
Azóta nem hallottunk a festményről, amelynek ma is Magyarországon kell lennie, ugyanis az 1960-as években már nem volt szokás képeket megsemmisíteni
– mondta Virág Judit.
