Claude Monet megsemmisítette több száz vízililiomos képét, a kritikusok ugyanis nem rajongtak értük, a festőt pedig kételyek gyötörték egy új életrajzi könyv szerint.
Ross King, aki korábban Michelangelóról és Leonardóról is írt már könyvet, kutatásai alapján azt állítja, hogy Monet legalább ötszáz képét semmisítette meg pályafutása során, és ezek fele-harmada vízililiomos kép volt. 1927 májusában, öt hónappal a festő halála után Georges Clemanceau, Franciaország korábbi és jövőbeni miniszterelnöke, a művész közeli barátja a Le Gaulois című lap egyik újságírójának azt mondta, Monet akkor esett neki a képeinek, amikor dühös volt. Dühét pedig az elégedetlensége szülte.
Ő volt saját maga legnagyobb kritikusa. Tökéletességre törekedett, ezért pusztított el képeket
– mondta a politikus. Ross King szerint a Monet által a francia államra hagyott festmények egyikén látható vágás is a festő dührohamainak hagyatéka.
Talán meg akarta semmisíteni, de aztán meggondolta magát
– idézte a szerzőt a The Sunday Times című brit lap. A vízililiomos képek, amelyek több tízmilliós összegekért kelnek el a világ jelentős aukciósházainál, az 1950-es évekig nem örvendtek nagy népszerűségnek. Monet az után kezdte el festeni őket, hogy 1883-ban a normandiai Giverny-be költözött. Eleinte kis vászonra készültek, Clemanceau és egyik minisztere, Etienne Clémentel bátorította őt, hogy készítsen nagyméretű képeket a francia művészet népszerűsítésére.
A közvélemény viszont fanyalgott, úgy vélte, hogy Monet korábbi munkái a szénaboglyákkal, a Szajnával és a katedrálisokkal jobban tükrözik Franciaországot. A fogadtatás kétségbe ejtette a művészt, aki hazája legünnepeltebb alkotója volt. Az átlagos munkások bérének négyszázszorosát kereste, garázsa zsúfolva volt előkelő automobilokkal (első gyorshajtási bírságát 1904-ben kapta). Műveiért mesésen gazdag amerikai és japán gyűjtők és műkereskedők vetélkedtek, és rendre elzarándokoltak Giverny-be, ahol Franciaország legjobb konyhája várta őket – írta a The Sunday Telegraph.
1922-ben Monet megállapodott az állammal arról, hogy 22 vízililiomos képet az Orangerie-nek adományoz. Látása közben sokat romlott, így csak nehezen tudta folytatni a munkát, amelytől el is tanácsolták. Utóbb barátjának, Marc Elder írónak panaszkodott, hogy hiba volt nagyméretű képeket készíteni, már alig lát, abba kell hagynia a festést – mondta Ross King. Monet 1926-ban halt meg, az Orangerie-ben 1927-es nyílt kiállítás pedig – ahogy attól a festő tartott – kudarc lett.
Csak uszodák dekorálására jók,
Egy idős ember munkái,
A vulgáris amerikai ízlést talán kielégíti
– írták a kritikusok. 1929-ben bekövetkezett haláláig Clemanceau sokszor ellátogatott a galériába, nem értette a barátja műveivel szembeni közönyt.
A tárlat és a vízililiomos képek megítélése Ellsworth Kellynek, a kortárs művészet későbbi egyik legnagyobb alakjának köszönhetően változott meg. Kelly 1944-45-ben amerikai katonaként Franciaországban állomásozott.
Ellátogatott Giverny-be, ahol halomra álltak a feltekert vagy egyszerűen csak a földön heverő vízililiomos vásznak
– mesélte Ross King, aki emlékeztetett arra, hogy a nagyméretű alkotások akkoriban váltak népszerűvé Mark Rothko és Jackson Pollock révén.
Az amerikaiak mentették meg ezeket a képeket, és az 1950-es években ők kezdtek el alkotásokat vásárolni Monet giverny-i műterméből
– összegezte a szerző.
