A két évvel ezelőtti hőséghez képest angolbarát hűvös idő fogadta csütörtökön az új Bob Dylanként emlegetett Jake Buggot a Sziget fesztiválon. A brit rockzenei színtér ifjú titánja a koncert előtt elmondta: Dylan fontos a számára, de más komoly hatások is érték.
Jake Buggnak nemrég jelent meg harmadik albuma, az On My One, pedig még csak 22 éves. A 17 évesen a Glastonbury Festival tehetségkutató színpadán berobbant és azonnal komoly lemezszerződést kapott Jake Bugg a jelek szerint nem egyszeri szenzáció volt, egyre érettebb előadó, és 2014 után másodszor lép fel a Sziget nagyszínpadán.
https://www.youtube.com/watch?v=KvGKCPQwRUg
Új albuma egyik dalának címe Ain’t No Rhyme (Nincs rím).
Ültem a stúdióban és próbáltam a számhoz rapbetétet írni, de hát nem tudok igazán rapelni, és bár imádom Joey Badasst, tisztában vagyok azzal, hogy a hiphop nem nekem való. Azt hiszem, az én esetemben inkább gyors éneklésről, mint rapről beszélhetünk. Vannak, akik az Ain’t No Rhyme szövegében többet látnak benne, mint amiről valójában szól
– mondta a zenész, aki még egy új számban, a Gimme the Love-ban is rapel.
Jake Bugg arra célzott, hogy korábban többször érte kritika – például az egykori Oasis-gitáros, Noel Gallagher részéről -, hogy első két lemezét társszerzőkkel írta, a szövegekben sokszor kisegítette például Iain Archer, a Snow Patrol egykori tagja. Az On My One valamennyi zenéjét, szövegét mindenesetre Jake Bugg maga szerezte, és ő volt az anyag producere is.
Összességében egy évet vett igénybe, amíg tető alá hoztam a harmadik albumot. Kihívás volt számomra a sokféle munka egy kézben tartása. A zenekarok esetében annyiban könnyebb a történet, hogy a tagok megmondják, mi jó, és mit kell eldobni. Talán nehezebb dolgom volt egyedül, de ezzel a fajta munkamódszerrel rengeteg olyan dolgot tanultam, ami ma hiányozna.
Az On My One rockosabb, elektronikusabb anyag, mint a 2012-es Jake Bugg, illetve az egy évvel későbbi Shangri La, amelyek egyrészt folkosabbak voltak, másrészt sokkal inkább az akusztikus megszólalás jegyeit hordozták magukon.
Az elektronikus és az akusztikus megszólalást egyaránt kedvelem. Szeretem vegyíteni a különböző stílusokat, és megnézni, mi jön ki belőle. Az On My One valóban egyfajta kísérlet erre, a következő lemez meg majd egészen biztosan megint teljesen más lesz
– mondta a folkot, az indie rockot, a bluest, a funkyt és a countryt is előszeretettel használó zenész.
Jake Bugg első komoly sikere, a fiatal Bob Dylan számaihoz hasonlított Lightning Bolt számos együttesre, énekesre volt hatással az elmúlt négy évben, erről tanúskodik a dal rengeteg feldolgozása is, amely az interneten kering.
Elképesztő érzés, hogy ilyen fiatalon is inspirálni tudok másokat a dalaimmal, hogy esetleg azok hatására fognak bele a dalszerzésbe vagy kezdenek játszani valamilyen hangszeren. Ez engem is a folytatásra inspirál.
A gitáros-énekes sok helyről merített az induláskor, a Beatles, Johnny Cash és mások hatása mellett ugyanakkor az egykori fiatal – idén már 75 éves – Bob Dylan az, akire a leginkább emlékeztet hangja, bátorsága, magabiztossága.
Sok Dylan-albumot szeretek nagyon, de nem mondanám, hogy én vagyok a legnagyobb rajongója a világon. Az emberek sokszor szeretik leegyszerűsíteni a dolgokat: látnak egy akusztikus gitárral éneklő srácot a színpadon, és kész az új Bob Dylan. De ha megvizsgálod a költészetét, a protest songjait, a különbség azért nyilvánvaló. Mindenki képes megérinteni, aki jó dalokat tud írni. Hőseim soha nem voltak, inspiráló azonban akadt jó néhány.
Az új lemezéről – amelyről hetet-nyolcat eljátszik a Szigeten is – jelenleg a The Love We’re Hoping For a kedvence, mert szereti azt a west-coast kaliforniai hangzást, amelyet ebbe beépített, és azt a sötét fílinget is, ami szintén érződik belőle.
